Az előadás Pénelopé szemszögéből vizsgálja az Odüsszeia történetét. Annak a 12 szolgálólánynak a síron túli vádját eleveníti fel, akiket Odüsszeusz hazatérésekor egyszerűen felakasztatott, mint a ház árulóit. Pénelopét nem hagyja nyugodni a 12 akasztott lány halála.

A retrospektív kiállítás ezeknek az rém - álomképeknek a tárlata képzőművészet, színház és koncert mezsgyéjén. Akasztófahumor, játék és csipke kíséretében a különböző női létezési formákat, a túlélés stratégiáit kutatja.

A Kompánia Színházi Társulatról így vall magáról:„Gyakorolj, mint a régiek, hogy az újat megragadhasd” - mondja Zeami mester, és mi vele együtt valljuk, hogy művészetünk nem más, mint a régiek folytatása. Értjük ezt a néphagyomány, a különböző színházi, zenei hagyományok folytatásán, melyben a közösség fontos szerepet játszik.

Kompánia Színházi Társulat: Penelopé retrospektív

A színházi formanyelv megújítására tett kísérleteinket az erősen mozgásra épülő, a szöveget mégis megtartó, zenei központú dramaturgia jellemez. Kollektív dramatizálással, improvizációkból építjük fel jelenetsorainkat, használva a tanítási dráma eszközeit. Szimbólumokat keresünk, amik hídként kötik össze a mély, tudatalatti világot a hétköznapi világgal.

egy magas oszlophoz, jól meghurkolta a kamrán,
jó magasan kifeszítve: a lábuk földre ne érjen.
Így, egymás mellett a fejükkel, függtek a lányok,
hurkokkal nyakukon, hogy vesszenek el nyomorultul.
Lábukkal még rángtak, nem sokat, egy kicsikét csak."