Morcsányi Géza dramaturg az eredetileg sokszereplős regényből egy nyolcszereplős, csak férfiakra átdolgozott verziót készített. A Karamazov fiúk apját Gáspár Sándor alakítja, a négy fiú szerepében Adorjáni Bálintot, Rétfalvi Tamást, Pál Andrást és Szabó Kimmel Tamást láthatjuk. A Sztarecet Jordán Tamás, az Ördögöt Gazsó György játssza, míg a Nagy inkvizítorként Bálint András lép színpadra.

Morcsányi Géza a következőket mondta el a színpadi adaptációról:

A Holt lelkek félig-meddig átdolgozás volt, sok olyan megoldást alkalmaztam, amit másoktól vettem át. Bennem nincs olyan drámaírói véna, hogy szuverén íróként nyúlnék egy regényhez. Nagy alázat és szeretet van bennem ezek iránt a művek iránt. Rajongásnak is mondanám. Az izgat, hogy azt az epikus erőt, amit az eredeti művek képviselnek, hogyan lehet színpadi erővé átalakítani. A Karamazov testvérek dialógusaiban igazi és könnyen követhető drámai feszültséget érzek. Persze mióta az életem összefonódott a színházzal, minden irodalmi élmény nyaggat engem, hogy vajon át lehetne-e adni az embereknek úgy, hogy az én két nagy vonzalmam, az irodalom és a színház találkozzon.

Az alapvető döntéseket Valló Péterrel közösen hoztuk meg. A legelején megállapodtunk, hogy arról szóljon ez az adaptáció, hogy mi értelme van az életnek, van-e értelme egyáltalán. Megegyeztünk, hogy részben technikai, részben színházi okból nem lesznek női szereplők a színdarabban. Megegyeztünk abban is, hogy a regény transzcendentális rétege minél inkább legyen jelen, tehát jelenjenek meg az emblematikus képzelt figurák, mint az inkvizítor vagy az ördög. Ez alapján igyekeztem találni valami drámai formát. Először volt eleje és vége, aztán alakult a kettő között a történet. Fontos volt, hogy legyen egy jól követhető történet, és közben a rejtettebb tétje a regénynek, hogy milyen esélyei vannak az embernek a boldogságra, a megváltásra, van-e isten vagy nincs, úgy tudjon kibomlani, hogy mindenki által érthető legyen.

A női jeleneteket átlapozni, mert adott konstellációban nem érdekelnek, nem könnyű dolog. De ez egy olyan telt irodalmi szöveg, ahol bármelyik férfi szereplő egy-egy mondatában minden benne van a női szereplőkről. Bármelyik mozzanat, ami adott esetben a regényben egy mondat, csordultig tele van érzelemmel, szellemi feszültséggel, érzékiséggel. Mert Dosztojevszkij ilyen nagy író.

A Karamazov fiúk között nincs kedvencem. Sőt, házi használatra megszerettem az apát. Bevallatlan vagy bevallhatatlan vonzalom ébredt bennem iránta. Részen azért, mert hihetetlen gyönyörűség azt figyelni, hogy milyen őrületes írói tudással, írástechnikai fogásokkal van megalkotva a figura. Másrészt pedig, amikor először olvastam a regényt, azt gondoltam, az apa egy undorító bohóc, aki a fiait kisemmizi, garázda, pofátlan, rossz humora van, és kínos helyzetbe hoz mindenkit. Nem is emlékeztem, hogy azt mondja: „55 éves vagyok és még 20 évig férfi akarok maradni”. Csak közben én 62 éves lettem. Mostanra öregebb lettem, mint ez az ember. Van tudásom arról, hogy hány évig szeretnék még magamra férfiként tekinteni. Másként nézek az egészre.