Hétfő (december 1.): Stuart Mária
Mit várhatunk egy olyan uralkodótól, akinek tizenkilenc év kevés egy döntés meghozatalához? Avagy az emberi kicsinyes hatalmaskodás ragadósan fertőz meg másokat? Pedig az Örkény-beli Schiller-dráma színpadának hatalmas ablakán keresztül kellő fényt kapni a döntések meghozatalához. Azonban vajmi kevés ez a fény akkor, amikor a hatalom gyakorlói önmagukon képtelenek ablakot nyitni a körülöttük lévő világra. Bábok legyünk vagy szabadok…? (Csatádi Gábor)
A teljes kritika itt olvasható.
Aki már látta az előadást, annak is érdemes megnézni az új szereposztást: Szandtner Anna szerepét Sárosdi Lilla vette át.
Kedd (december 2.): A nyaralás
Fülledt szieszta a tengerparti olasz kisváros teraszán. A férfiak kártyáznak, a nők lézengenek, a nap süt, a semmittevés tobzódik, de a feszültség tapintható. Mintha egy Csehov-darab kellős közepébe csöppentünk volna, már csak az hiányzik, hogy Giuseppina felsóhajtson: „Dolgozni, dolgozni, dolgozni…”, miközben egy talján Andrej hegedül hátul, az őstujásban. Goldoninál nem szokás Csehovot emlegetni, úgyhogy az biztos, ilyen előadás nem terem minden bokorban, és tényleg. (Zsedényi Balázs)
A teljes kritika itt
Szerda (december 3.): A gondnok
Az alárendelt, a fölérendelt és a jelentéktelen. Egyszerű, mégis olyan képlet, amellyel egy komplett társadalmi hierarchia, struktúra és közeg jellemezhető. Bár a képlet valószínűleg állandó, az egyes szerepeket kitöltő karakterek változnak. Ez a három férfi – bár egy angol darab apropóján találkozunk velük – a magyar valóságból született, és arctalan szimbólumok helyett emberekké, illetve emberszerű lényekké formálódnak. (Zsedényi Balázs)
A kritikát itt találják.
Csütörtök (december 4.): New York-i komédia (Central Park West)
Az este egyértelműen Básti Juli jutalomjátéka, aki éles cinizmussal és maró gúnnyal alakítja az alkoholista pszichológust, aki egyfajta Dr. House- és Szörnyella De Frász-keverékként oszt ki mindenkit és hisztizik nagy elánnal a színpadon, végig teljesen hű maradva ahhoz a közmegegyezésen alapuló elmélethez, miszerint a leginkább kezelésre szoruló páciensek maguk a pszichiáterek. (Ugrai István)
A teljes írás itt található.
Péntek (december 5.): Egy komcsi nyanya vagyok
Csoma Judit végtelenül szerethetően, izgalmasan teremti meg ezt az egyszerű, fiatalon kitörni vágyó, ám konzervatív és tartásos asszonyt, közben kinyitja ezt az otthonkába zárt világot, és úgy mesél – akár viccet, akár munkahelyi történetet, akár a férjéről, akár a politikáról –, hogy egy pillanatra sem veszti el sem a koncentrációt, sem a történet fonalát. Hangsúlyai pontosak, vele megyünk a történetben, még ha mondanánk is közben, hogy nincs igaza, nincs kétség afelől, hogy tudja ő ezt. De nem mondjuk, mert sajnáljuk, mert ő a velünk élő félmúlt tanúja, és jó lenne tanulni abból, hogy hová jutott. (Ugrai István)
A teljes írás itt
Szombat (december 6.): Bárány Boldizsár
Szabó Magda verses meséjének hőse körül jólesően kerek a világ. Atyja patkolókovács, édesanyja fodrász, gonddal és szeretettel nevelik egy szem báránykájukat. Mindig kerül fűpogácsa az uzsonnáskosárba, tejfölös tokány az asztalra, és a tágabb közösség is olyan irigylésre méltóan békés életet él, hogy az iskola helyett erdőn, mezőn kódorgó kisbárány viselt dolgai vezető hírré válnak a helyi rigómédiában. (Turbuly Lilla)
A kritikát itt találják.
Vasárnap (december 7.): Jég-doktrínák - variációk a náci retorikára
Az előadás különös és alattomos telitalálat: a kegyetlenséget a nézőre gyakorolt színházi kegyetlenség eszközeivel teszi élővé. Az érzékeiden keresztül tanít meg arra, hogy ne, ne akard mindezt átélni a színházon kívül. (Szabó Zsuzsa)
A teljes írás itt olvasható.
