A Stúdió K-ban sajnos nem sok fesztivállátogató jelent meg - igaz, a szombat esti buli legalább fél négyig tartott. Pedig Tengely Gábor rendezése, az Állampolgári ismeretek Mark Ravenhill drámájából építkezve, itthoni szituációkra és kérdésekre kihegyezve egy erős felkiáltójel. A MaNNa és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója a szexualitás kérdésére fókuszálva a kirekesztés, el nem fogadás problémáját mutatja be egy nemi identitását kétségbeesetten kereső fiú történetén keresztül.

A néző egy tanterembe csöppen, éppen állampolgári ismeretek órára, ahol a diákok a legcsekélyebb érdeklődést nélkül olvasnak fel tankönyvükből. A játéknak és a szövegnek köszönhetően látszik, gyerekek még: babáznak, nyalókát szopogatnak, cicákról és kutyusokról beszélgetnek, miközben vadul egymásnak esnek - nem csak szexuális értelemben. Bár azt olvashattuk, hogy az előadás „fiatalokról szól nem csak fiataloknak”, miután a színpadon erőszakra is sor került és vér is folyt, egy anyuka rohanva vitte ki kisgyerekét a nézőtérről. A karakteresen és gazdagon, vagyis egyáltalán nem leegyszerűsítve vagy sztereotipikusan megformált diákok az élet alapvető kérdéseire keresik a választ. Sajnos ezt egyedül, a másikra nem figyelve, sőt, egymás dolgát nehezítve teszik: törődést és válaszokat sem az elutasító felnőttektől nem kapnak, sem a tankönyvben nem találnak. (Részletes kritikánkat lásd itt A Stúdió K-ból a Bálnához vitt az utunk, ott szállt fel a kecskeméti buszra az Állampolgári ismeretekről és a Trafóból érkezők vegyes társasága.

Marci:
Mint kiderült, a fesztivál kurátorai eredetileg az Állampolgári ismereteket részesítették előnyben a Hungarival szemben, és az, hogy Kárpáti Péter előadása végül szintén része lett a KDF-nek, csak később dőlt el. A döntés helyesnek tűnt: a külföldi vendégek többsége - Ravenhill in-yer-face drámája helyett - inkább volt kíváncsi egy karakteres magyar szerző kifejezetten magyar problémát bemutató alkotására. Igaz, a fél négyig tartó buli hatása a Trafóban is érződött: a mellettem ülő, külföldi srác lehunyt szemmel horkolta végig az előadást. Kárpáti blogokból összeollózott és történetbe rendezett szövege a kivándorlásról szőtt álmokat, közhelyeket és előítéleteket nyújtja át kendőzetlenül és tisztán, nem magyaráz vagy indokol, csak tükröt tart. A különböző országokból író fiatalok egy sosem volt albérletben élnek egymás mellett, zenélnek, veszekednek és megváltják a világot. A lakásként ábrázolt virtuális közeg ráadásul játékos megoldásokra ad lehetőséget a letiltások, trollkodás vagy éppen a heves kommentelés megjelenítésekor. (Kritikánkat lásd itt A Trafóból a Bálnához vitt az utunk, ott szállt buszra a Hungariról és a Stúdió K-ból érkezők vegyes társasága.

Zsuzsi:
Kecskemét felé a sötét buszban zötykölődve nem lehetett nem párhuzamot vonni a már tizedik napja tartó fesztivál utolsó programja, a közös vidéki színházlátogatás és az esti előadás címe között: Egy hosszú nap elutazik az éjszakába Zsótér Sándor rendezése az Állampolgári ismeretek után különösen izgalmas volt. Míg a Stúdió K-ban gyorsan és korlátok nélkül törtek felszínre a sérelmek, addig az O’Neill drámájából készült előadásban egy nyaralóban összezárt család tagjainak elfojtott élethazugságait hallhattuk. A folyamatos menekülés, az egymás előli bujkálás eredményeként ugyan itt is előtörnek az indulatok, a harsány, de mégis visszafogott színekkel, jelmezekkel, ködkürttel, és nem utolsó sorban - a hosszú monológok ellenére is - érzékeny játékkal az előadás az első percektől bátran egyensúlyoz a feszültségtől izzó szituációk jeges felszínén.

Marci:
Zsótér, Ambrus Mária és Ungár Júlia gyümölcsöző káoszt hozott létre az előadás szövegében, ahol maguknak a szereplőknek is felváltva van angol, illetve magyarosított neve. Trokán Nóra visszafogottan megjelenített Maryje pedig talán az egész fesztivál egyik legerősebb alakítása volt. (Kritikánk itt található.)

Végezetül, a színészbüfében még egy utolsó közönségtalálkozó várt ránk, jóllehet ezúttal már inkább a fesztivál lezárásáról volt szó, mintsem valódi szakmai beszélgetésekről. Még néhány telefonszám cserélt gazdát a magyar és külföldi alkotók között, ezúttal is tapssal jutalmazták a szinkrontolmácsot és pálinkás, illetve boros poharak koccantak egymáshoz még jó párszor, míg végül a busz elindult visszafelé az esős éjszakában.

(2014. december. 7.)