Margitai Ági "mindig megújulásra képes tehetsége, szakmai alázata, varázslatos nőiessége és kifogyhatatlan energiái közel hatvan éven át szolgálták a magyar színház- és filmművészetet" - írták.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után tagja volt a Pécsi Nemzeti Színháznak, a kecskeméti Katona József Színháznak, majd évekig dolgozott a Petőfi Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a Mikroszkóp Színpadon, a Szegedi Nemzeti Színházban. 1972-től a József Attila Színház, 1978-tól a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. Később ismét a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett, ami után, 1999-től a Győri Nemzeti Színházban játszott. Az utóbbi években szabadúszóként dolgozott.

Energikus, magával ragadó színpadi lényével, különleges hangjával olyan alakoknak adott életet, mint G.B. Show Elizája a Pygmalionban, Anna Frank, Shakespeare Júliája, Gertrúdja és Makrancos Katája, Füst Milán Máli nénije, Brecht Kurázsi mamája, Seneca Phaedrája, Kamondi Zoltán Médeiája a Médeia-variációkból, vagy éppen Dolly a Hello Dolly!-ból.

Sokat dolgozott Pál István, Fehér György, Sándor Pál és Novák Eszter rendezővel. Legnagyobb filmszerepét a Radványi Géza rendezte Circus Maximusban (1980) játszotta. Filmjei között van a Sándor Pál rendezte Herkulesfürdői emlék (1977), a Szabadíts meg a gonosztól (1979), a Ripacsok (1981), a Szerencsés Dániel (1983) és a Gazdag Gyula rendezte Elveszett illúziók (1983).

Margitai Ági szerette az alternatív, kísérletező színházcsinálást, de bárhol otthon tudott lenni, akár nagy múltú kőszínházról, akár alkalmilag összeverbuvált csapatról van szó. Mindig nyitott tudott maradni, azt vallotta: "Ez egy olyan pálya, ahol mindig figyelni kell, mert minden változik. És ha nem figyelsz, lemaradsz."

Pályája során több mint 140 bemutatóban játszott, akkor sem esett kétségbe, ha kevesebb színészi feladata volt. Felnőtt fejjel kezdett el nyelveket tanulni, mondván, hogy így könnyebben hódolhat kedvenc hobbijának, az utazásnak. A "Mi a célja" kérdésre egy interjúban így válaszolt: emberséget adni.

Margitai Ágit 1962-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták. 1981-ben lett érdemes művész, 1989-ben kiváló művész, 1995-ben pedig Déryné-díjat kapott. 2006-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. 2010-ben több mint negyvenéves, sokoldalú művészi pályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki.

Legutóbbi két színházi alakítása majd egy teljes emberöltőt fogott át: Emil Ajar Előttem az élet című darabjában egy tizenéves kamaszfiút, Anat Gov Happy Endingjében egy súlyos beteg, de mégis életvidám, energikus, magát a betegségnek meg nem adó karaktert formált meg.