Hétfő (december 22.): Fodrásznő
Hány és hány Irina lehet, aki elhiszi, hogy a különböző álomgyárak által szállított instant szerelmi narratívák lehetnek olyanok, mint a valóságban! Hányan ringatják magukat abban, hogy tényleg eljön értük az igazi, a szőke herceg a fehér lovon, és hányan akarják ezt annyira, hogy bárkibe képesek ezt belelátni! (...) Szűcs Nelli hittel naiv és bizakodó fodrásznője a maga egyszerűségében gazdagon és mélyen rétegzett karakter, s egyszerre tudja láttatni a valóság és a saját szemszög síkjait. (Ugrai István)
A teljes írás itt olvasható.
Kedd (december 23.): Azt meséld el, Pista!
Örkény István meghalt – de létezik tovább, hiszen itt van a színpadon. Végigélhetjük, hogy tekintett az őt körülvevő világra, látjuk, ahogyan élte az életét, próbált érvényesülni, kibontakozni, ha lehetett, és ahogyan próbálta valamilyen módon értelmezni a világot, és benne önmagát is. Van mit tanulni Örkénytől vagy Mácsaitól: az életre menő szép, szabad játékot. (Nyulassy Attila - Ugrai istván - Zsedényi Balázs)
A teljes kritika itt
Azt meséld el, Pista!
Szerda (december 24.): A boldog herceg
Megható és tiszta kis mese ez, amit mindenféle zavar nélkül nyugodtan bárki végigélhet. A gyerekeknek fontos, és nekünk se árt, ha nem felejtjük, hogyan kell gyereknek lenni. 6 évesnél érdemes idősebbnek lenni, különben nehezen érthetőek bizonyos elemek, de azon felül kötelező, és erről elég ennyi, mert közhellyé válna, ha leírnám: meg kell nézni. (Nyulassy Attila)
A teljes írás itt olvasható.
Csütörtök (december 25.): Hoppá-hoppá!
Az előadás az összeköltözésen keresztül (nevezetesen egy rendetlen vadkan és egy rendmániás cica összeköltözésén keresztül - a szerk.) mesél az emberi kapcsolatok és az osztozkodás nehézségeiről. (...) A párkapcsolati nehézségek asszertív megoldása, amit Liza és Dönci az előadás során megtapasztal, sokszor még az idősebb korosztálynak is újdonság. Ilyen látványos formában pedig öröm a tanulás. (Hajnal Márton)
A kritika itt olvasható.
Péntek (december 26.): Mary Poppins
Ebben az értelemben a Mary Poppins a legfontosabb darabok egyike, amit egy gyereknek – sőt talán az egész családnak – érdemes megmutatni. P. L. Travers regényhőse, a rejtélyes és minden tekintetben tökéletes Mary Poppins úgy játszik a gyerekekkel, hogy közben olyan értékeket ad át észrevétlenül, amelyek nélkül felnőttként nehéz embernek lenni, mégis olyan gyakran megfeledkezünk róluk. (...) Szirtes Tamás (ismét nonreplica) rendezése pedig – technikailag parádésan – működteti a jól kigondolt rendszert. (Zsedényi Balázs)
A teljes írás itt olvasható.
Szombat (december 27.): A folyón túl Itália
De a legjobb az egészben a négy remek színész összjátéka, ahogy hibátlan ritmusban és összhangban passzolgatják egymásnak a mondatokat és a poénokat, és ahogy ebből a négyféle karakterből összegyúrják azt a szívmelengető nagyszülőséget, elnyeléssel és akolmeleg biztonsággal egyaránt „fenyegető” családi kavalkádot, amiből Nick, az unoka menekülne, és ahová majd mindig visszavágyik. A Szabó Kimmel Tamás által alakított unoka pedig hagyja játszani a nagyszüleit, ahogyan egyébként a színész is örömmel asszisztál a négy idősebb kolléga jutalomjátékához. (Turbuly Lilla)
A teljes írás itt olvasható.
Vasárnap (december 28.): I. Erzsébet
Ez a valóság, amikor a polgármester, a bürokrata, teljes pompájában a hivatal érkezik (a nézőtérről vagy kintről), és felszólítják a színészéket, na-na, tessék ezt befejezni. Amikor a szakmaiatlanság berágja magát a szakmába. Ezért nagyszerű az egész, ezért tapsoljuk vissza ötször a játszókat. Akik, nem mellékesen, jók. (Gera Márton)
A teljes írás itt olvasható.
