► Éreztek közösséget a többi, generációtokbeli alkotóval?
*Fehér Dániel (FD):* Szerintem nagyon sokunkban van arra szándék, hogy a kőszínházak által nyújtott lehetőségeken túl is kísérletezzünk, mert ott erre nem nagyon nyílik tér. Nem rég kerültem kőszínházhoz, de látom, hogy egy színháznak mindig van egy adott stílusa. Ha új rendező jön, akkor egy új impulzus kerül be a társulatba is, de mégis van egy rendszer, ami már évek óta megvan. Nagyon fontos, hogy ezen kívül összeálljunk különböző csoportokba, és a magunk formanyelvével is elkezdjünk gondolkozni, hogy mi az, ami minket érdekel, és mi az, ami adott esetben a nézőket érdekelheti.
►Maga a fesztivál mennyire jelent nektek különleges megmutatkozási lehetőséget? Mennyire segít rátok irányítani a figyelmet?
*FD:* A Trafónak nagyon fontos a tehetséggondozás, és mi is nagyon hálásak vagyunk nekik azért, hogy anyagilag és a fellépések szempontjából is támogattak bennünket. És nagyon örülünk, hogy részesei lehetünk a fesztiválnak, mert úgy gondolom, hogy ez a műsor, ami összeállt, egy nagyon jó képet ad arról, hogy ma a kőszínházon kívül a fiatalok milyen irányba szeretnék a művészetüket továbbgondolni. Az egyetem alatt három hónapot töltöttem egy ösztöndíjjal Berlinben, ahol azt láttam, hogy nagyon odafigyelnek a fiatal alkotókra és a világszemléletükre. A Tafó azért is fontos, mert egy visszatartó erő, hogy az ember ne menjen külföldre.
► Éreztétek eddig a figyelem hiányát?
*FD:* Nekünk van egy másik előadásunk, a Jam Ez igazából nem Magyarországról indult, hanem külföldről, méghozzá úgy, hogy elmentünk egy bábos tanárunkat megnézni Ausztriába. Ő fellépett egy fesztiválon, és utána a fesztiválkocsmában összeismerkedtünk az igazgatóval, aki meghívott minket egy húsz perces előadásra a következő évre. Így állítottuk össze az első műsort. Ott szerencsére meglátott minket egy német fesztiválvezető, aki további fellépésekhez segített bennünket, és ő javasolta, hogy legyen hosszabb az előadás. Annyira jól alakultak a dolgok, hogy meghívtak minket Belgiumba, Franciaországba, Szlovéniába, satöbbi. Ekkor jött a gondolat, hogy itthon is kéne valamit újat csinálni, és hogy ez meg is valósulhatott, azt kizárólag a Trafó és a Zsámbéki Kulturális Bázis támogatásának köszönhetjük. Szóval sokkal nagyobb figyelmet kapunk most, hogy részesei lehetünk a fesztiválnak.
► Ti is részt vesztek nézőként a fesztiválon? Van olyan előadás, amit vártok, megnéztek?
*FD:* Mindenképpen törekedni fogunk arra, hogy mindent megnézzünk. De mivel különböző színházakban játszunk, nehéz lesz összeegyeztetni, viszont a Trafó mindannyiunknak biztosította az ingyenes belépőt. Szerintem nagyon fontos, hogy megnézzük egymást, mert az egy dolog, hogy a nézőknek ez érdekes vagy nem érdekes, viszont így egymással is kommunikálhatunk, hatunk egymásra vagy hatnak ránk, lehetnek újabb koprodukciók, keveredhet a tánc a bábbal, színházzal, és a többi. Szerintem ezért fontos egy ilyen fesztivál.
Kapcsolódó:
