► Éreztek közösséget a többi, generációtokbeli alkotóval? Illetve szerintetek van valami sajátossága az Y generációnak?
*Ördög Tamás*: Szerintem van egyfajta változás. Nem vagyok benne biztos, hogy a generációnkhoz kötődik, de a fesztivál résztvevői között látok olyan összefüggést, hogy más utakat keresnek, vagy valahogy mást próbálnak csinálni. A saját korosztályomon viszont ezt nem mindenkin látom. Mi Kaposváron végeztünk, és csak a mi osztályunkat nézve, és azt, hogy kik végeztek akkor a színműn, ez a törekvés szerintem nem általános. Tehát ha az egész Y generációt nézzük a színészekre leszűkítve, akkor elég nagy a szórás, általánosítani nem annyira lehet. Aki benne van a NEXTFESZT-ben, azt gondolom, hogy önállóbb. Mondjuk, a fesztiválon rengeteg tánc van, ez megint egy teljesen más dolog.
► Maga a fesztivál mennyire jelent nektek különleges megmutatkozási lehetőséget? Mennyire segít rátok irányítani a figyelmet?
*Kiss-Végh Emőke*: Szerintem segít. Én mindig hiszek abban, hogy ha összefognak emberek, ha többen képviselünk valamit, akkor az nagyobb figyelmet generál. És érzem, hogy itt is van erre esély. Több fiatalt, akit eddig esetleg nem ismertek, ezáltal jobban szemügyre lehet venni.
*Ördög Tamás*: Ti itt vagytok… Szerintem itthon sokat számít, hogy fesztiválról van szó. Sok nézőben bizalmat kelt, hogy valami miatt beválogatták az előadást. A Trafónak alapvetően megvan a törzsközönsége. A mi előadásainkon ehhez képest nagy a szórás, ezt a mai előadáson is lehetett látni. Az is jó szerintem, hogy tánc és színház egy csokorban van. Ezért aki inkább táncra jár, lehet, hogy most megnéz színházat is, és fordítva.
► Éreztétek eddig a figyelem hiányát?
*Kiss-Végh Emőke*: Nekünk a Trafó nagyon jó közeg, segítenek abban, hogy minél inkább és több helyen felhívják ránk a figyelmet. Nem tudom, hogy mik a lehetőségeik, hogy ők meddig tudnak ebben elmenni. Persze, jó lenne minél több látogató. A mi esetünkben nem sok néző fér el az előadásokon. Sokat játszunk, hogy minél több emberhez eljussunk.
*Ördög Tamás*: Minden hónapban van Szerelem, minden hónapban van Otthon ilyen szempontból nem érzünk nagy különlegességet. Alapvetően szerintem azóta tapasztalható nagy előrelépés a ránk irányuló figyelmet illetően, amióta a Trafóban műsoron vagyunk, mert így egyszerűen láthatóak vagyunk. Nagyobb fókusz jut azokra az előadásainkra is, amiket nem itt játszunk. Addig inkább lakásokban dolgoztunk, vagy különleges helyeken. Például Emőkének van egy monodrámája a Párizsi udvarban. Én azt érzem, hogy az ilyenfajta előadások csak egy réteghez jutnak el. Tehát ami nem színház, ami nincs beágyazva konkrét épületbe, az nem tud bekerülni a színházi közegbe se.
► Ti is részt vesztek a fesztiválon? Van olyan előadás, amit vártok, megnéztek?
Mi már többet is láttunk – Hód Adrit (Pirkad a Nyúzzatok meg-et sajnos a Dekameronnál pont játszunk. De Boross Martinra jövünk!
2015. január 5.
Kapcsolódó
