Ezekkel a mondatokkal mesél a rendező, Bérczes László az elődásról: "Ez lesz hát az a nap. A nap, amikor egy senki fiú, Milos Hrma-nak hívják, talpraáll, megnevezi, sőt meghaladja önmagát. Ártatlanságát elveszítve felszántja a főnök úr kanapéján a huzatot, az időzített bombát pedig pont a megfelelő pillanatban a megfelelő helyre hajítva fogadja a szigorúan ellenőrzött német vonatot. Milos Hrma, fiatal férfi teszi, amit tenni kell. Előtte az élet. Most fog meghalni. Kerek a világ."

A kisregény a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. A történet hőse Milos, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze.

Milos Hrma-t Fehér László játssza, aki tavaly végzett Zsótér Sándor és Zsámbéki Gábor osztályában. Akkori interjúnk itt olvasható Így beszélt a pesti évek indulásáról: "Úgy vágtam neki, hogy próbáljuk meg, nem veszíthetek vele semmit, tizennyolc éves vagyok, nem fogom felvágni az ereimet, ha nem kerülök be. Nagyon érdekes érzés volt bemenni az első rostán, nem ismertem az embereket, Zsámbéki tanár urat, Ladányi tanárnőt. Zsótér tanár úr például nagyon furcsa volt, nem találkoztam még vele élőben, nem is láttam bent, aztán ment a monológom, és egyszer csak kifordult valahonnan egy nagyon vékony ember sapkában, és nézett. Ez volt vele az első találkozásom. Az eredményhirdetést nem tudtuk megvárni, mert vidékiek voltunk, és el kellett indulni a vonat miatt, ezért mindig telefonon tudtuk meg, ki jutott tovább."

"Ki a színész? Mi az a színész? Nem tudom… Nekem mindig furcsa volt, hogy színészekről beszélünk és nem emberekről. Az egésznek az alapja számomra az, hogy nem egy másik ember vagyok fent a színpadon, hanem tulajdonképpen saját magamat csinálom. Annak az embernek a problémái valószínűleg nekem is problémáim valamilyen szinten, akit éppen játszom. És akkor ezeket a problémákat kell felerősíteni, kitenni, mélyebbekké vagy éppen felszínesebbekké tenni őket."

Az előadáshoz Rozs Tamás írt zenéket, Háy János pedig dalszövegeket. A Szigorúan ellenőrzött vonatokat január 16-án a kaposvári Csiky Gergely Színház nagyszínpadán láthatja a közönség.

Mottónak ezt a Bohumil Hrabal idézetet olvashatjuk: „Állok az elítéltek fölött és látom, hogy az életnek sehol sincs vége, éppen ellenkezőleg, ott, ahol senki sem várná, ott kezdődik… Alapvetően derűlátó pesszimista és borúlátó optimista vagyok."