Hétfő (január 5.): Rosencrantz és Guildenstern halott
A két (öreg)diák alakját a szerepre való finoman és folyamatosan reflektáló színészi játék teszi komikussá: mint akik mindent tudnak erről a két figuráról, akik nem tudnak semmit semmiről. Kaszás Gergő az értelem határait az értelemmel hasztalan kutató, kétségbeesésre hajlamos clownja és Nagypál Gábor korlátolt elméjű, ám annál pozitívabb hozzáállású alakja a köznapi embert és az örökérvényűt egyszerre célozza. Rövid időn belül mindkettőt el is találják: az időtlent talán kicsit jobban. (Török Ákos)
A teljes írás itt olvasható.
Kedd (január 6.): Kvartett
Pontos alakításokkal, kiválóan működtetett helyzetekkel, az 1996-os Spiró- szöveg több, mint jópofa retró. A majdnem húsz évvel ezelőtti látlelet darabjait sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja az ország: roszognak a fogunk között, mint a mákszemek. (Hodászi Ádám)
A kritika itt található.
Szerda (január 7.): Fátyol nélkül
A történet hősei tanult és világlátott emberek, akik szabadságra és önmegvalósításra vágynak hazájukban, olyasmire, amit máshol eleve adottnak tapasztaltak. Az előadás tétje ebből fakadóan az, hogy ügyesen manőverezzen a komplex helyzetben: érezzük hitelesnek és átélhetőnek a bemutatott szituációkat, de ne veszítsék el különlegességüket, ami az előadás apropóját adja. Mátyássy Áron rendezése mindkét elvárásnak eleget tesz. (Hajnal Márton)
A teljes írás itt olvasható.
Csütörtök (január 8.): Toldi
Az előadás sodróan lendületes, izgalmas, végig leköti a nézők figyelmét. Emellett megmutatja, hogy Arany János 1846-os művének története és szövege egy kicsit sem poros. Eleven, érvényes és mai, úgy, ahogy van. Csak a módot kell megtalálni, ami által a mai ember is átélheti, mennyire izgalmas, összetett és szórakoztató a Toldi. (Éles Gergely)
A teljes írás itt olvasható.
Péntek (január 9.): Cigányok
Az előadás (...) megmutat egy állapotot. A magyarok és cigányok együttélését, amelyben alapvető kérdések kibeszéletlenek. Az eredmény így a működésképtelenség: a tűzoltó nem a tűz okát keresi, hanem konfabulál, a rendőr nem az igazságért és jogért harcol, hanem túlél, a vendéglős nem kiszolgál, hanem a vendégek nemzetiségét vizslatja, az orvos nem gyógyít, hanem be van szarva. (Ugrai István)
A teljes kritika itt olvasható.
Szombat (január 10.): Pillantás a hídról
Valahol egy városban, a város egyik lakótelepén, annak valamelyik emeletén él egy férfi, akinek van valami a szemében. Egyébként családfő, feleségével, ígéretből nevelt mostohagyerekükkel, inkább szegényen, mint gazdagon, de azért nem éhezve. Öltözékük olyan, mintha valaki egy hetvenes évekbeli konfekcióáruházból turkált volna össze egy kisebb ruhatárat, de ha valaki azzal ágálna, hogy márpedig ez a késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek stílusa, azt se lenne nehéz elfogadni. Ja, hogy ezek a korok összefolynak? Igen – és ki hinné, hogy ugyanígy a Pillantás a hídról című 1955-ös amerikai darabbal is összefolynak. Lehet, ott is volt valami az emberek szemében, valami ismerős ismeretlen. (Nyulassy Attila)
A teljes írás itt található.
Vasárnap (január 11.): Francia rúdugrás
Tömegsport. No, nem a francia rúdugrás, azt kizárólag a beavatottak űzhetik, és ők is csak óvatosan, mert ha az ágy nem elég kemény, életveszélyes lehet a férfiak hatodik nyakcsigolyájára nézvést. Ha erről sokkal többet nem is, párkapcsolati galibákról, kihűlt ágyakról és vágyakról, sportszerűtlen félrelépésekről és sportból űzött szexről annál többet láthatunk-hallhatunk az előadásban, amelyet Mohácsi István ezúttal nem csak megírt, hanem – e szerepében debütálva – meg is rendezett. (Turbuly Lilla)
A kritika itt található.
