►Az érettségi után, 1997-2000 között a Bárka Színház ösztöndíjas stúdiósa voltál. Akkoriban sokan kőszínházakat hagytak maguk mögött, hogy a Bárkában dolgozhassanak. 2015-ből nézve mit jelent számodra a Bárka?

*Hajduk Károly (HK):* A Bárkában töltött három év meghatározó szereppel bír az életemben, hiszen ez volt az első találkozásom a színházzal. Nagyon nagy élmény volt, hogy azok, akiket eddig csupán a színpadon vagy a vásznon láttam, ott ültek ugyanannál az asztalnál. Iszonyatosan erős volt a társulat és felejthetetlen előadások születtek akkoriban, például Simon Balázs Lila akác és Díszelőadás, vagy Bérczes László Mulatság rendezése, hogy csak így kapásból párat.

►Hogyan zajlott a színészképzés a Bárka stúdiósoknak?

*HK:* Az épületben zajló átépítések (például a vívóterem színházteremmé alakítása) és a költözködések miatt, a színház első pár éve, s vele együtt a mi képzésünk is, elég hányatatott sorsú volt. Az ösztöndíjat egyfajta fizetésként kaptuk a segédszínészi munkánkért, ami mellett takarítottunk, jegyet szedtünk és ruhatáraztunk. A társulatból minden színész maga döntötte el, hogy miképpen veszt rész a képzésünkben: volt, aki két hónapot és akadt olyan is, aki egy egész évadon keresztül tanított minket. Mindezzel együtt nagyon sok fontos, alapvető dolgot tanultam meg ott a színházról.

►2001-ben felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, melynek elvégzésekor a Katona József Színház leszerződtetett. Mi az, ami hiányzott, amiért hét év után otthagytad a Katonát és beléptél a Szputnyik Hajózási Társaság társulatába?

*HK:* Nem lehet úgy fogalmazni, hogy valami hiányzott volna a katonás évekből. Harmadéves voltam az egyetemen, amikor Zsámbéki Gábor behívatott az irodájába és szakmai gyakorlatot, egy év múlva pedig szerződést ajánlott. Az első években mindennap úgy mentem be a Katonába, mint aki szerelmes: szerelmes voltam a radiátorba, a portárs nénibe, a díszletraktárba, egyszóval mindenbe.

Aztán az utolsó két évben kérdőjelek fogalmazódtak meg bennem és megijedtem a gondolattól, hogy esetleg itt fogom leélni az életem. Másrészt, elkezdett hiányozni a Viktorral (Bodó Viktor – szerk.) való közös munka és az a fajta színház, amit ő képvisel. Viktorral szinte együtt kerültünk a Katonába, azonban ő viszonylag korán elment, hogy önálló társulatot alapítson. Találkozásainkkor időnként félig viccesen megkérdezte, hogy „Karesz nem jössz a Szputnyikba? Még pont van egy hely.” Az elején még nem éreztem, hogy mozdulnom kellene, tudatában voltam, hogy nagyon jó helyem van a Katonában és álmodni sem lehet jobbat.

*HK:* Aztán a gyerekem születésekor sokszor eszembe jutott, hogy mit tanácsolnék majd neki, amikor megkérdezi majd egy nehéz döntéshelyzetben, hogy mit csináljon. Valószínűleg arra bíztatnám majd – gondoltam – hogy ha valami nagyon dolgozik benne, akkor azt meg kell lépni. És én akkor 31 évesen azt éreztem, hogy ezt most kell meglépni, különben később nem fogom. Nem volt könnyű, hiszen tudtam, hogy hiányozni fognak kollégák, akikkel nagyon jól dolgoztam együtt, és akikkel időnként a mai napig álmodni szoktam.

►Kovács D. Dániellel immáron negyedszer dolgoztatok együtt. A Jurányi közönsége a Reflex után az akezdetvége című előadást láthatta Dani rendezésében, a Szputnyik társulatával. Mennyire áll hozzád közel az előadásban megjelenő Chaplin-féle humor?

*HK:* Nem mondható, hogy távol állna tőlem, bár nem erre jár főleg az agyam. Viktor is, amióta ismerem, csinál hasonló típusú dolgokat: sok minden épül helyzetkomikumokra, gegekre. Ennek egy speciálisabb formája jelenik meg akezdetvége című előadásban: itt sokszor egy-egy helyzetből kiszállva, kicsit eltartva történnek látomásszerű dolgok.

►Kíváncsi vagyok, hogy szerinted mikor és hol játszódik ez a történet.

*HK:* Az elképzelésem szerint a világ végén, egy hatalmas szikla szélén álló kis tanyán. A szikla szélén túl mélységesen mély szakadék.

►A tavalyi év végén bemutattátok Brecht Baal című darabját is. Baal rengeteg negatív tulajdonsággal rendelkezik, mégis vonzza magához az embereket. Mi lehet ennek az oka?

*HK:* Baal rendkívüli tehetsége és hatalmas szabadságvágya, öntörvényűsége az, ami az emberek számára annyira szimpatikus és vonzó. Ugyanez lesz aztán visszataszító és végzetes. A darab egyik fontos kérdése az, hogy mit lehet megtenni annak érdekében, hogy a saját akaratomat, vágyamat, vagy épp tehetségemet érvényre juttassam.

►A Szputnyik A heilbronni Katica című bemutatójára január 17-én kerül sor. A darab műfaji meghatározása: történelmi lovagdráma.

*HK:* 2015-ben elsőre ijesztőként hathat egy történelmi lovagdráma a romantika korából. Azonban miután kétszer elolvasod a drámát és kicsit mögé nézel, átgondolod, hogy pontosan mi is történik, miről beszélnek a szereplők, borzalmasan ironikussá válik a műfaji meghatározás, mert a történet – minden humor ellenére – szorongató érzést kelt.

Egyáltalán nem egy egyszerű mese, melyben a királyfi és a királylány egymásra talál, a gonosz mostoha pedig elnyeri méltó büntetését. A darabban feltűnő lovagok és kisasszonyok mélységesen (valós) emberi tulajdonságokkal bírnak. A darab és az előadás is csupán annyira lesz romantikus, hogy az emberi érzelmekre épít. Kleist a míves, romantikus mondatok mögött, igazán durva emberi horrort írt meg, ahol időnként már azt sem lehet tudni, hogy a reggeli ébredést nem álmodtuk-e csak.