►Érzel közösséget a többi, generációdbeli alkotóval? Illetve szerinted van valami sajátossága az Y-generációnak?

*Vadas Tamara:* Igen, abszolút. Nagyon erős és számomra nagyon fontos közösségnek látom a szakmai generációmat. Ebben a generációban nagyon sok önálló, valami újjal próbálkozó alkotó van. Ezen kívül mi is odafigyelünk, segítünk és kíváncsiak vagyunk egymásra. Nekem nagyon inspiráló az a közeg, amiben vagyok, és már az alattam lévő generáció is nagyon izgat.

►Ez mennyiben nyilvánul meg formanyelvileg, eszközkészletben?

Az biztos, hogy nagyon sokan kísérleteznek, próbálgatják megtalálni a saját hangjukat, amin szeretnének megszólalni. Azt nem tudom, hogy korábban ez hogy működött, valószínüleg hasonlóképpen, de biztos, hogy más problémák érintenek minket, és ebből adódóan ez a generáció elve más egy picit. Sokan dolgoznak külföldön vagy nemzetközi koprodukciókban, és ezek a találkozások mind tarkítják a gondolkodás- és látásmódot. Jellemzőek az egymás közti cserélődések is. Nem társulatok vannak, hanem inkább úgy működik, hogy van valakinek valami gondolata vagy ötlete, és ahhoz keres embereket. Például tegnap a Dekameronban ugyanúgy szerepelt a Csabi (Molnár Csaba) és a Vica (Dányi Viktória), mint ma. De más formációról volt szó, mert azt a Csaba rendezte, a mai meg egy közösségi alkotás volt, a zenészekkel együtt.

►Tegnap Molnár Csabával beszélgettünk és ő célzott valami olyasmire, hogy az is összeköt titeket, hogy ti vagytok talán az első generáció, akik már külföldön is tudtak tanulni, és ezért onnan valami inspirációt hoztak be.

Igen, ez biztos, hogy benne van. Bár az előző generáció is járt külföldre, hiszen itthon nem volt iskola, és ezért külföldre mentek tanulni vagy workshopokra jártak . Szerintem az iskola a lényeg. Az előző generációnak nem volt itthon iskolája. A Budapest Kortárstánc Főiskola, meg a szakközépiskola az egyetlen Magyarországon, ami kortárs táncra specializálódott. Közülünk többen az itthoni iskola után még külföldre is mentek tanulni vagy már rögtön dolgozni.Ez természetesebbé vált, jobban benne vagyunk a körforgásban. Bár a táncban talán van egy Berlin-Amszterdam-Brüsszel háromszög, amibe nehéz bekerülni. Az utóbbi években viszont az Aerowaves fesztiválra többször bejutottak magyar darabok, és ez is rásegített a nemzetközi figyelemre.

Én valami olyasmi különbséget is látok, hogy nincsenek guruink. Nincsen egy személy, akiért mindenki rajong, hanem teljes természetességgel vagyunk együtt, és mindenki véleményének létjogosultsága van. Nem biztos, hogy ez generációs dolog. De még akkor is jellemző, hogyha van egy rendező vagy egy koreográfus. A hozzáállás és a munkamódszer mégis sokkal közösségibb: nem emelődik ki a rendező vagy a koreográfus, nem őt kell megvalósítani, hanem mindenki megvalósíthatja magát.

►Maga a fesztivál mennyire jelent nektek különleges megmutatkozási lehetőséget? Mennyire segít rátok irányítani a figyelmet?

Én azt vettem észre, hogy szinte minden nap teltház van. Meglepődtem, hiszen ezek az előadások már többször is mentek. A Nyúzzatok meg-re két napja elfogytak a jegyek. Nagyon örülök, hogy egyben mutatják fel ezt a generációt, és ezeket a darabokat. Úgy tűnik, sikeres a fesztivál, mégiscsak van erre igény és figyelem. Szerintem még mindig nagy szerepe van a Trafónak. A Trafó az egyetlen kortárs hely, ahova úgy is járnak emberek, hogy csak úgy választanak valamit a programból, bejönnek, anélkül, hogy ismernék az adott előadást, mert bíznak a Trafó ízlésében. Ezért nagyon fontos, hogy felvállal minket, ezt a közösséget, hisz bennünk, és egybegyűjtve bemutat minket. Valószínűleg nagyobb figyelmet kapunk így. Nekem ez nem csupán miattunk fontos, hanem amiatt, hogy a kortárs táncot közelebb viszi az emberekhez. Ez a generáció nem feltétlenül illeszkedik bele az eddigi hagyományokba, más a felfogása a táncról és a színházról. A fiatal közönség szerintem abszolút tud ezzel azonosulni, nincs ez a tánctól való rettegés. Remélem, hogy ilyen szempontból szélesebb körben lesz valami váltás.

►A fesztivál előtt éreztétek a figyelem hiányát?

A Nyúzzatok meg ilyen szempontból más, mert erre nagy figyelem irányult már az első pillanattól kezdve. Mivel a Trafóban mutatták be, eleve volt egy reklámja. Sikeres is volt rögtön, és azonnal elterjedt, hogy ez egy jó dolog, a közönség szeretete és figyelme nagyon erős volt. A szakma részéről nem tudom. Támogatásokat nem nagyon kaptunk ezután, de kaptunk egy Lábán-díjat például.

►Te is részt veszel a fesztiválon? Van olyan előadás, amit vársz, megnézel?

A fesztiválon belül két előadásban veszek részt. A Nyúzzatok meg-en kívül a STEREO Akttal is dolgozom . Boross Martin rendezésésben lesz újra látható január 15-16-án a Felülről az ibolyát című előadás. Ezen kívül mint néző is részt veszek, és mindent, amit tudok, megnézek. Sajnos a Dollár Papa gyermekeit most megint nem tudom megnézni, pedig ők már egy jó ideje nagyon érdekelnek, és kíváncsian várom Fekete Ádám darabját is . A táncos előadásokat már mindet láttam, többször is, de századszorra is megnézném őket, mert ezek a darabok és előadók igazán inspirálnak.

(2015. január 10.)