► Éreztek közösséget a többi, generációtokbeli alkotóval? Szerintetek van valami sajátossága az Y-generációnak?

*Egyed Bea:* Abban biztos, hogy közösek vagyunk, hogy szerintem senki nem tudta, mit takar ez az Y-generáció. Itt hallottuk nagyjából mind először. Nem igazán tudjuk mi sem definiálni magunkat, sem pontosan elhelyezni, hogy hova tartunk ebben a szakmában. Nem tudom, mihez képest, vagy hogy mit keresünk. Viszont ami szerintem sajátossága ennek a generációnak, az az a fajta érdeklődés, nyitottság, szabadság, meg egyfajta saját formanyelv-keresés, amin keresztül valahogy közvetlenebbül próbálja megszólítani a nézőt.

*Újvári Milán:* Olvastuk a kérdéseket a többi interjúban, és a többiek is mondták, hogy ezek lesznek. A válaszunk a kérdésre: egy kicsit érezzük ezt a közösséget. Nehéz ebben tisztán látni, de én azt érzem, hogy ez inkább egy ilyen new wave. Laza kapcsolatot látok a korosztályban, plusz abban az érdeklődésben, hogy mindenki a saját útján halad, és hogy próbál megélni, több lábon állni. Viszont az a struktúra, amiben dolgozik, még nem annyira intézményesült, és van benne egy friss szellem. Mindenki új utakat keres a saját művészeti ágán és a saját közönségén belül. Tehát jellemző egy nagyon alázatos, vagy érdeklődő nyitottság.

*Egyed Bea:* Amennyire rálátok, még talán annyiban különbözik az előző generációtól, hogy köztünk működik egy szabadon áramló kommunikáció. Tehát beszélünk arról, milyen problémáink vannak, meg hogy hogyan tudnánk előre jutni. Ezért is jó, hogy a Trafó szervez a fesztiválon belül beszélgetéseket, így végre mi is közelebb jutunk a saját kérdéseink megválaszolásához.

► Akkor szerintetek az idősebbek idejében kevésbé működött a kommunikáció?

*Egyed Bea:* Szerintem az ő idejükben volt még kommunikáció, csak valahogy elszeparálódtak.

*Újvári Milán:* Intézményesültek, a politika mentén kialakultak a szakmai érdekképviseletek színházban, táncban. Elkezdődött egy ökölharc.

*Egyed Bea:* Valahogy mindenki a saját malmára próbálja hajtani a vizet, és úgy próbál érvényesülni, nem összefogva, vagy segítve egymást. Mert kénytelen. Tehát nem jókedvükből, hanem azért, mert belehajszolták őket ebbe.

*Újvári Milán:* Szerintem megfogható a mi generációnk abból a szempontból, hogy bizonyított, és értéket, egy friss lendületet képvisel. Viszont még mindenki folyamatosan keresi a formáját. Ez egy bizonyos szinten érdekes is. Az már más kérdés, hogy intézményesülni kell-e mindenkinek, vagy gondolkozzunk lazán projektekben.

► Maga a fesztivál mennyire jelent nektek különleges megmutatkozási lehetőséget? Mennyire segít rátok irányítani a figyelmet?

*Újvári Milán:* Szerintem abszolút. Volt ugyan egy technikai problémánk, műsorváltozásunk, de azt szerintem kijelenthetjük, hogy az a fajta kommunikációs gépezet, ami a Trafó mögött van, szerintem mindenkinek adott felületet, és lendített vagy alárakott valamit. Aztán más kérdés, hogy az emberek ezt hogy használják, meg hogy viszik előre. De mint mind a négy kérdésre, a válasz erre is: egy kicsit.

► És milyen tekintetben éreztétek előtte a figyelem hiányát?

*Egyed Bea:* Amikor ezt a duettet csináltuk, akkor igazából nem kaptunk rá támogatást, kicsit nehezebb helyzetből indultunk. Nem volt koprodukció, amivel bármit is lehetett volna külföldről, vagy máshogy behozni.

*Újvári Milán:* Én valahogy azt érzem, hogy alapvetően elkezdtünk magunkra figyelmet irányítani. A MU Színházban játsszuk ezt a darabot rendszeresen, plusz ez a szóló is nyert díjakat, sikereket ért el. Tulajdonképpen ez ilyen jelképes jelenlét, és megtisztel, hogy eszerint mi is ehhez a generációhoz tartozunk.

► Ti is részt vesztek a fesztiválon?

*Egyed Bea:* Néhányat ki kellett hagyni, mert nekünk is előadásaink voltak a hétvégén, a Mu Színházban. Amire tudunk, arra megyünk.

(2015. január 14.)