► Érzel közösséget a többi, generációtokbeli alkotóval? Szerinted van valami sajátossága az Y-generációnak?

*Boross Martin:* Ez így nehéz kérdés, mert egyszerre formailag és témákat tekintve is nagyon különbözőek az előadások. Azt kell, hogy mondjam, hogy annyira széles a paletta, hogy esztétikai azonosságok semmiféleképpen nincsenek. De abban hogy egyáltalán merre nyúlunk, hol keresünk, mennyire vagyunk nagyravágyóak, vagy mennyire akarunk beletörődni abba, hogy éppen hol vannak a lehetőségeink korlátai, abban mindenféleképpen van egy hozzáállásbeli hasonlóság. És abban is van hasonlóság szerintem, hogy milyen megszokottól eltérő struktúrákban dolgozunk, milyenek a munkafolyamataink. Igazából a fesztiválnak a promószövegében is benne van, és ezzel egyet is értek, hogy a közönségre egy kicsit másképpen tekintünk. Van egy ilyen közvetlenebb hozzáállás, a néző fejével gondolkozás.

► Maga a fesztivál mennyire jelent nektek különleges megmutatkozási lehetőséget? Mennyire segít rátok irányítani a figyelmet?

*BM:* Kockázatosnak tűnt, hogy ugyanazokat a nézőket próbáljuk egyik előadásról a másikra hívni. Nem gyengíti-e a fesztivált, hogy ugyanannak a kis szűk közönségnek a preferált előadásairól van szó?Most így a kétharmadánál vagyunk az előadásoknak, és szerintem az látszik, hogy majdnem teltházzal mennek. Annak, hogy egy platformra kerültünk, és ki lett kiáltva ilyen brand szerűen az, hogy Y-generáció, lett egy vitaindító hangulata. Erre megmozdultak az emberek, és elkezdtek erről beszélni, hogy most milyen kihívásokkal kell szembenézni egy olyan fiatal alkotógenerációnak, aminek csak pár éves szakmai tapasztalat van a háta mögött.

►Éreztétek-e előtte a figyelem hiányát?

*BM:* Mostanában sokat beszéltem a fesztiválon megjelenő, Felülről az ibolyát című előadás kapcsán magunkról, és sok olyan felületvolt, ahol kifejthettük, hogy mi hogyan dolgozunk, és milyenek az igényekhez képest az lehetőségek. Úgy érzem, hogy van rajta figyelem, de ez még eléggé új előadás. Tehát igazából még nem tudom felmérni, hogy fesztivállal, fesztivál nélkül mennyiben más az érdeklődés iránta.

► Mennyire érzed stabilnak a közönségeteket?

*BM:* Szerintem még nem tart ott a STEREO Akt, hogy egy stabil közönségről lehessen beszélni. Viszont erénye is, hogy nagyon sokfelé kezdtük elhinteni azt, hogy vagyunk. Az egyik előadásunk az ilyen urbánus köztéri dolgok iránt érdeklődőknek szólt inkább,de vannak olyan akcióink is, amik szociálisan érzékenyebb rétegeket érinthetnek meg. Az Ibolya az megint egy tök más szituáció. Úgyhogy inkább az van, mint amikor az ember egy nagyon kiterjedt ismerősi körrel rendelkezik, de még nincsenek nagyon szoros barátai, nincsen az a banda, akivel minden este leülne egy asztalhoz.

► Te is részt veszel a fesztiválon?

*BM:* A fesztiválon kívül láttam a Dollár Papa két előadását, és ott nagyon jó színészeket lehet látni színpadon. Nagyon egyszerű, jól értelmezett történetvezetés és megint csak az, hogy a nézők spannolják a szituációt. Táncban láttam a Dekameront meg a Nyúzzatok meg-et és nagyon szeretem mind a két előadást. A Pirkadot is. Mindennek van egy oka, hogy itt van, most a kurátorok ízlésétől eltekintve vagy azon túl is, azt gondolom. És még sok más dolog is lehetne, ami részt vehetne. És természetesen a Táp Színház előadását várom és jövök rá majd a jövőhéten.