*Pap Gábor:* A Jónás a lélekgyárban című előadás a szavak, a zene, a képek és mozdulatok közös varázsnyelvén kívánja megszólítani ifjú nézőit. A mese hátterében persze, mint mindig, most is mélyebb kérdések, (ha tetszik művészetpedagógiai megfontolások) állnak: mi a valóságos abból, ami körbevesz bennünket, és mi nem az.

Egy olyan korban, melyben már a legkisebbek is közvetlen kapcsolatba kerülnek különböző gépekkel, virtuális eszközökkel, és amikor egyre nehezebb tudatosan szelektálni abban, hogy mi való nekik és mi nem, talán fontos és érdemes lefordítani a virtuális világot a mese nyelvére. A Soltis Lajos Színház legújabb, legkisebbeknek (is) szánt előadása éppen erre tesz kísérletet.

A „lélekgyár” és a vele szembeállítható „lélekkert” hangjai, képei, egyedi színváltozásai remélhetőleg felkeltik a az ifjú emberek érdeklődését, figyelmét, megmozgatja fantáziájukat, miközben az érettebbek, és a velük tartó felnőttek (remélhetőleg „örök gyerekek”) a maguk számára is feltehetik a kérdést: honnan érkeztünk - az alapmű írója, Hamvas Béla nyomán – , vajon egy kertből, avagy egy gyárból? És ha már magunknak kell kormányozni életünk dereglyéjét, vajon hová tartunk, az előbbibe, vagy az utóbbiba?

A történet főhőse, szintén nem véletlenül kapta a Jónás nevet az alkotói keresztségben: alakjában egyesül a feladatával bajlódó, bálna gyomrában veszteglő próféta, és a mesék legkisebb fiúja, aki ha fele királyságot nem is, de emberi bölcsességet és szerető feleséget mégis kiérdemel hosszas hányattatásai végén. A téma drámaiságát mindezek mellett jól oldja a szöveg és a jelenetek alapvetően humoros, gyermeki nyelvezete, valamint a ritmusos-pergő játékmodor, mely a Soltis Színház társulatának régóta védjegye.

Fontos vonzerő lehet még, hogy a dallamok alapjául a legnagyobb magyar gyermekköltő, a Vas megyei születésű Weöres Sándor versei szolgálnak alapul, aki a mesét inspiráló Hamvas Bélát nem véletlenül tekintette mesterének, így az ő „találkozásuk” szintén vonzerő lehet az előadás közönsége számára.