► Mitől izgalmas számodra a mai napig a TÁP Színházzal való közös munka?
*Fekete Ádám (FeÁ):* Nagyon jó társulat alakult ki a Magyar Nemzeti TÁP Színház alakulásakor 2013 végén – az, hogy ezekkel az emberekkel együtt dolgozhatok, önmagában szép. A varieté- és performanszjellegű előadások sok kreatív energiát szabadítanak fel bennem, amiket máshol nemigen tudnék vagy mernék használni. Jó érzés, hogy továbbra is lehet rossznak lenni, félelem nélkül létezni a színpadon, valamint mások félelem nélküli létezésével találkozni.
► Öt éve dolgozol együtt Vajdai Vilmossal, kíváncsi lennék, hogy te hogyan jellemeznéd őt.
*FeÁ:* Vili összehozott egy olyan színházat, ami alapvetően az elfogadásra épül, ahol nem ciki cikinek lenni, tehát nem ciki olyannak lenni, amilyenek vagyunk. Nagyon sok szeretet és elfogadás van benne, amit ő mintha minden eszközzel próbálna leplezni. És van, hogy sikerül.
► A közönség eddig elsősorban dramaturgként ismerhetett meg téged, január végén azonban rendezőként is bemutatkozol. Hogyan jött a rendezés ötlete?
*FeÁ:* Hajmási Dávid barátommal sokat beszélgettünk színházról, hogy mi hiányzik, hogy őt mi érdekli a színészetben, hogy én min kattogok éppen. Aztán ő felhívta a figyelmemet a TITÁNium pályázatra, és ösztökélt, hogy pályázzunk. Én sok korábbi és jelenkori ötleteimből összeraktam egy koncepciót, aztán ősszel nekiültem a darabnak. Már az egyetemen foglalkoztattak olyan színészvezetési és dramaturgiai formák, amiket más színpadokon nem látok, és más rendezőkben nem érzek ezek kipróbálására szándékot. Tehát ezeket nekem kell kipróbálni.
► Január 23-án a TITÁNium Pályázat keretében mutatod be a Csoportokép oroszlán nélkül (természetes fényben) című rendezésed, hol tart most a próbafolyamat?
*FeÁ:* Most kezdődött el az a fázisa a próbafolyamatnak, ahol oda kell figyelnem a jelenetek hosszára, belső tempójára, és hogy a hosszabb, néha szinte meditatív tempójú jelenetek is sűrűek tudjanak lenni. Lelkes vagyok, mert az írott anyag kezdi olyan arcait is megmutatni, amiket írás közben magam sem láttam. A színészekkel nagyszerű együtt dolgozni, lelkesek, érzik a darab világát, sok új ötletet adnak hozzá. Ezzel együtt úgy érzem, hogy valami olyasmi alakul, amit korábban elképzeltem, és hogy ez a valami izgalmas.
► Mi lesz jellemző az előadásra, például mennyire lesz történetközpontú, milyen szerepet kap a humor?
*FeÁ:* Az előadás egymással érintőlegesen összefüggő jelenetekből fog állni. Ezek sokszor nem dramatikus, inkább performatív jellegűek. Lassú folyású előadás lesz, amelynek a cselekménye alapvetően hiányokból építkezik. A szereplők kétségbeejtő élethelyzeteit olyan eszközökkel próbálja láttatni, amik a maguk végletességükben sokszor nevettetőek is tudhatnak lenni.
► Az előadás címét Richard Brautigan Group Portrait Without the Lions (available light) című versciklusa ihlette. Milyen szerepet tölt be az életedben a költészet?
*FeÁ:* Sokat írok és olvasok verseket – most éppen Tolnai Ottó, Petri György, Jannisz Ritszosz, Tomas Tranströmer és Richard Brautigan kötetek vannak kéznél. Brautigan említett versciklusa a darabhoz hasonlóan villanásszerűen ad képet egy-egy figurájáról. Innen a név.
► Hosszú kihagyás után, január 15-én és 16-án újra látható a Jurányiban Polgár Csaba rendezése, a Válasszunk párt! melynek egyik szereplője és a dramaturgja is vagy. Miért ajánlanád a nézőknek az előadást?
*FeÁ:* A Válasszunk párt! sajátos humorral mutatja be a kisemberek elfojtásait egy rendkívül félelmetes korban, a fasizálódó Németországban, amit Ödön Von Horváth pontosan látott, és ami nem kevés hasonlóságot mutat Magyarország mai társadalmi helyzetével. Szeretem, ahogy a színész és a nem-színész szereplők együtt dolgoznak benne. Nem könnyű munka a humorát elkapni, ezt most belülről, mint szereplő mondom, mert tényleg különleges és nem kézenfekvő humor, de ez jó kihívás.