Ennek a speciális színházi szemlének nemcsak ötletes elnevezése a SZEM, de a lényeget is tökéletesen kifejezi. A szem az emberek közötti kapcsolat elsődleges eszköze és tükre, a SZEM legfontosabb célja pedig, hogy új kapcsolatok épüljenek a színészhallgatók között, a különböző országok intézményei, valamint az új generáció és a közönség között. Ez utóbbi elsődleges eszközei természetesen maguk az előadások.
- Az első SZEM témája a fizikai színház, a másodiké a zenés színház volt. Most, mivel születésének 450 éves jubileuma alkalmából Shakespeare-évadot tartottunk, hozzá kötöttük a szemlét is – beszélt a programról Kiss Csaba, a szervező és otthont adó Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. – Ez nem azt jelenti, hogy csak Shakespeare-t láthatunk, de ennek a tematikának köszönhető például a bukaresti egyetem produkciója, amely kifejezetten a SZEM-re készült. Ők nagy örömmel visszatérő vendégeink, és amikor meghívtuk őket, megkérdezték, mit szeretnénk. Természetesen Shakespeare-t! Jó, és azon belül? Legyen Szentivánéji álom! És lőn…
Ugyancsak sajátos szemszögből közelíti meg a drámaíró munkásságát a varsói színművészeti akadémia: a negyedéves rendezőhallgatók a Macbeth-ből, a Rómeó és Júliából, a Troilus és Cressidából és a Hamletből vett szerelmes monológokat és dialógokat dolgozták fel, a produkciót az akadémia színészhallgatóinak előadásában láthatjuk.
De minden előadásra érdemes valamiért felhívni a figyelmet. Az amszterdami, a táncképzésre nagy hangsúlyt fektető ArtEZ most először érkezik Miskolcra, méghozzá Kafka A kastélyának egy sajátos értelmezésével. Újra itt lesz a Dimitri bohóc által alapított, így a közönséggel való kapcsolat kialakításának egészen különleges módját ismerő és használó svájci iskola, méghozzá egy ott tanuló magyar diák művével. És négy előadást is hoz a hagyományosan erős magyar „mezőny” – Kaposvárról egy (Molnár Ferenc: A fehér felhő), Budapestről három produkció érkezik, ezek közül a Karnyóné a színművészeti és a zeneművészeti egyetem közös produkciója ( látható még Borbély Szilárdtól a Nincstelenek és a Grimm testvérektől a Brémai muzsikosok is).
– Csak olyan egyetemeket hívunk meg, akik végig itt tudnak maradni a fesztiválon. Nagyon fontos számunkra ugyanis, hogy ennek a több mint száz fiatalnak legyen lehetősége megnézni egymás előadását, találkozni, beszélgetni szervezett és spontán formában egyaránt, együtt dolgozni a táncos, zenés, énekes vagy épp dramaturgiai workshopokon, amelyek nem mellesleg a budapesti képzés részeként is felvehető órák – beszélt a SZEM életéről a direktor. – És természetesen mindent megteszünk, hogy mély nyomot hagyjon bennük maga a város. Ezért mint igazán nagyhatású helyszínt, megmutatjuk az egykori „vasgyár” látogatható csarnokait. És megismertetjük őket a kocsonyával is, hogy értsék majd, mi történik, amikor egyszer csak hatalmas tömeg lepi el a békés sétálóutcát – a SZEM második fele ugyanis most éppen a Kocsonyafarsang idejére esik – tekintett a színház falain túlra is Kiss Csaba.
Az előadásokon és a wokshopokon túl, a SZEM hagyományai közé tartozik a díszlet- és jelmeztervezők munkáiból rendezett kiállítás. Ezen, akárcsak az előadásokon, a legfiatalabb generáció elképzeléseivel ismerkedhet meg a közönség, emelte ki Nánay Fanni szervező.
– Két olyan tényező is van, ami elbizonytalaníthatná a közönséget. Az egyik, hogy mégiscsak diákok játszanak, a másik az idegen nyelvű előadások feliratozása. Ám a közönség nyitott, jönnek a nézők, ezért is kell eleve két előadást tervezni a stúdiódarabokból.
A fiatalok számára pedig nemcsak az inspiráló, ami itt történik, hanem már a felkészülés is. Az elmúlt évben például egy német és egy lengyel iskola hallgatói maguktól összefogtak, és együtt készültek a SZEM-re – emlékeztetett. Hozzátéve, hogy ezért is szeretnék erősíteni az utánkövetést, hiszen intézmények és tanárok visszatérhetnek, diákok viszont aligha. Ennek egyik remek példája lehetne annak a tervnek a megvalósulása, hogy a két éve a Scuola Teatro Dimitriből érkezett, és elsöprő sikert aratott Raúl „Nene” Vargas Torres tartson workshopot Miskolcon – mondjuk jövőre.
