► Szerinted van valami sajátossága az Y generációnak? Milyen közösséget alkotnak a fellépők?
*Hód Adrienn*: Szerintem a fesztiválon fellépő alkotók közül mindenkiben benne van, hogy megpróbálja megtartani a függetlenségét, a szabadságát. Azt érzem, hogy a művészi kifejezést nem rendeljük alá semmiféle külső elvárásnak. Bátran, előítélet- és félelemmentesen beszélünk. Sajátos, előtte nem létező, alkotói formanyelveket hoztunk/hozunk létre, és ezzel az új eszköztárral kommunikálunk a néző felé. Ez a formanyelv is folyamatosan változik, látok egy folyamatos kíváncsiságot és elmozdulást az alkotókban.
Fel van téve a lecke, azzal kapcsolatban, hogy hogyan boldogulsz, hogyan tudsz jelen lenni, hogyan tudsz működni. Itt a meglévő, minket körülvevő, finanszírozási rendszerre, meg az egész kulturális életbe való beágyazódásra gondolok, ami nagyon sok munka. Nincs egy kész, jól működő rendszer amiben el lehetne helyezkedni. Nekünk kell felépítenünk a saját utunkat. A gyakorlatok, amiket örököltünk, amibe belenőttünk, nem mindig tűnnek jól működőnek. A pályázati döntések tartalmát, nem minden esetben látom konzekvensnek azzal, amit én mint alkotó évről évre produkálok és hozok. Azt érzem, hogy a jelenlegi financiális rendszer nem tud megfelelő, hosszútávú perspektívát nyújtani, gyakran átgondolatlan.
Komoly problémának tartom, hogy a szakmába belekezdő fiatal alkotóknak még szűkebb a mozgástere, kevés lehetőségük van bekerülni a rendszerbe. Nincs más választásunk, mint több lábon állni. Bár nagy szükségünk lenne állami finanszírozásra, de egyre inkább azt látom, hogy elsősorban nem ettől tesszük függővé magunkat. Szerintem mi sokkal inkább nyitottak vagyunk a piacra, az eladásra, a koprodukciókra, az egész világgal való összeköttetésre. Tehát jobban gondolkodunk abban, hogy a produkciót külföldön forgalmazzuk, vagy külföldi koproducereket, pályázatokat, EU-s dolgokat húzzunk be a működésünkbe. Folyamatosan tanuljuk, keressük a működés lehetőségét, ami ismeretlen terepre visz minket. Nem az van, hogy adottak a dolgok, keretek, amiben mi bábként mozgunk, hanem nekünk kell megkeresni azokat a kapcsolatokat vagy azokat a lehetőségeket, amiken keresztül meg tudjuk tartani a munkánkat.
Ott vannak például a Dollár Papáék. A múltkor beszéltem a Tamással (Ördög Tamás - a szerk.), aki azt mondta, hogy ők nem is pályáznak, nem akarnak kicsit sem belemenni ebbe az állami finanszírozásos történetbe. Olyan sok energiát használna el az, hogy olyan helyre kerüljél, ahonnan kapsz pénzt, amiről ő azt mondja, hogy azt az energiát inkább máshova rakja, és máshonnan építkezik. Az előző generáció alkotóit úgy látom, hogy vagy be tudtak kerülni az állami finanszírozásba, és akkor abból fennmaradtak, és a mai napig működnek, vagy ha nem, akkor elhaltak.
A közösségre visszatérve, én szinte minden előadást láttam már akkor, amikor a bemutatóik voltak. Jól ismerem az alkotók nagy részét. Jellemző ránk, hogy már az alkotási folyamat alatt a próbaterembe elhívjuk egymást külső szemnek. Sokat beszélgetünk egymással, sokukkal jó barátságban vagyok.
► Maga a fesztivál mennyire jelent neked különleges megmutatkozási lehetőséget? Mennyire segít rád irányítani a figyelmet?
A mi produkciónk a Trafóval koprodukcióban készült 2013-ban. Örülök, hogy újra teltház előtt játszhattuk a darabot. De nekem nem is az a legfontosabb, hogy a fesztivál az én előadásomra irányítja rá a figyelmet, hanem hogy itt kompaktabban megjelenhet a magyar kortárs tánc és színház. Így nem elszórt, magányos harcosok kaparnak valahol alulról, hanem a Trafó támogatottsága tud egy olyan platformot teremteni, ami jobban felhívja ránk a figyelmet. Az előadások mellett tematikus beszélgetések is lesznek, amik közelebb hozhatják egymáshoz a szakmát. Erre is nagy szükség van!
► Van olyan előadás, amit vársz, megnézel?
Még szeretnék elmenni a TÁP Színház bemutatójára (Csoportkép oroszlán nélkül (természetes fényben) És gondolkodom még a STEREO Akten (Felülről az ibolyát amit már láttam, de szerintem eljövök megnézni újra. Egyébként már mindet láttam, mert amikor kijön valami új, azt általában azonnal megnézem.
(2015. január 13.)
Kapcsolódó
