► A HúszÉvesAzOsonó programsorozat keretén belül, egy hétig játszottatok Sepsiszentgyörgyön. A projekt végén hogyan tekintesz vissza ezekre a napokra?

*Meszlényi-Bodnár Zoltán (MBZ):* Nekünk mindig nagy öröm Sepsiszentgyörgyre jönni. Mondhatom azt is, hogy visszajöttünk, hiszen az elmúlt évben is ellátogattunk ide két előadással, bár akkor a kilenc-tízedik osztályos fiatalok voltak a célközönségünk. Most, hogy a 14 éves diákokkal találkoztunk, számunkra egy teljesen más dimenziót, másfajta nézőpontot jelentett. Amikor Budapesten vagy környékén játszunk, akkor azokat a fiatalokat jobban ismerjük, hogy körülbelül már tudjuk, hogy ha valaki egy adott iskolából érkezeik, akkor milyen a gondolkodásmódja, milyen kultúra van mögötte. A sepsiszentgyörgyi előadások egy új tapasztalás volt. Mert a mi fejünkben is van valami arról, hogy milyen Székelyföld közepén élni, milyen a kulturális háttér, milyen a társadalmi közeg, de amikor közvetlenül találkozunk a diákokkal, az az igazi tapasztalás.

► Konkrétan milyen tapasztalataitok voltak?

*MBZ:* Sokat tanultunk. Például új kifejezéseket, új szavakat, amelyeket mi talán soha nem is használtunk, vagy amelyeket már nem használunk, és ez ilyenkor mindig elgondolkodtat bennünket arról, hogy merre fele tart a mi gondolkodásunk, a mi nyelvezetünk. Sokat tanultunk arról is, hogy milyen más itt a közösség megtartó ereje.

► Az előadás és a hozzátartozó drámapedagógiai foglalkozás a fiatalkori szexualitás témáját boncolja. Hogyan fogadták ezt az itteni kamaszok? Mit tapasztaltatok a velük való munkában, hiszen gyakorlatilag szinte minden sepsiszentgyörgyi nyolcadik osztályos fiatallal találkoztatok az egy hét során?

*MBZ:* Előadásunk témája a szerelem, a partnerkapcsolat, a szexualitás. Az előadás ötlete onnan indult, hogy olvastunk egy kutatást, miszerint a 13 évesek 30 százaléka túl van már az első szexuális kapcsolatán. Aztán amikor játszottunk jó néhány alkalommal és tényleg megérkeztek hozzánk az osztályok, kialakult egy őszinte párbeszéd. Ekkor kiderült, hogy ez a 30 százalék nem általános, legalábbis nekünk nem igazolódott vissza, hogy ez tényleg így lenne. Ezáltal, hogy eljöttünk ide, még inkább eltérő dologgal találkoztunk. Például azzal, hogy a szüzesség megtartása, főként a lányok számára, lényeges, ahogy az is, hogy ez első alkalom a férjükkel legyen, vagy legalábbis 18 éves koruk előtt ne történjen meg. Nem érzem haszontalannak, hogy most itt voltunk és közösen beszélgettünk, mert a gondolatok szintjén, a médiából és az internetből jövő hatásokként már mindenki kapcsolatban van a nemiséggel, a szexualitással, nem is beszélve az érzelmekről, vagy a szerelemről. Egy nyolcadikos itt, Sepsiszentgyörgyön is már szerelmes, már azon is elgondolkodik, hogy milyen lesz az első szerelmi, illetve szexuális élménye. Most azt láttuk, hogy a gondolatok szintjén szinte mindenkit foglalkoztat ez. Vannak, akik már a szavak szintjén is képesek ezzel előállni, van, akinek már a szókészlete olyan, hogy akár mi is tanulhatnánk tőle, és vannak olyanok is, akiknek ez még mindig tabu, és káromkodásnak tűnik, ha valami szexszel kapcsolatos kifejezés kerül elő. Azt gondolom, hogy ez a széles skála Magyarországon is ugyanígy megvan.

► Gyakorlatilag mi a célja egy ilyen színházi előadást is magába foglaló drámapedagógiai foglalkozásnak?

*MBZ:* Az igazi célunk nem a szexuális felvilágosítás, hanem az, hogy a személyességet vissza tudjuk hozni a partnerkapcsolatokba. Azt, ami nélkül nem tud működni igazán egy szerelem. Ne kelljen senkinek szembesülnie azzal 20-21 évesen, hogy már mennyi fiúval vagy lánnyal feküdt le, és neki a szex csak valami tornamutatvány, trófeagyűjtögető hobbi, hanem hogy a kapcsolatok ténylegesen kapcsolatok lehessenek, és ne csak a testiség uralkodjon, hanem az a fajta komplex egész, amiben van gondolat, beszélgetés, vannak érzelmek, érzések, és természetesen ott van mellette a testiség is, és ezek együtt tudjanak kiteljesedni. Nagyon jó volt azt tapasztalni, hogy a diákok is ezt gondolják, pontosan ezt szeretnék. Úgyhogy én nagyon sok reményt látok. Azáltal, hogy elindítottunk egy beszélgetést, talán kaphatnak olyan kulcsokat, amelyek majd nyitják azokat a zárakat – amikor majd egy-egy kapcsolatba belépnek –, hogy megismerhessék a másikat egyre mélyebben, egyre jobban, így valódi döntéseket hozhassanak, ne pedig a média, a szüleik, vagy a tanáraik döntsenek helyettük, és utána ezt a döntést merjék és tudják is vállalni.