► Több mint egy évvel ezelőtt, 2013 szilveszterén mutattátok be a Nemzeti vegyesboltot. Kinek az ötlete volt ezt a tragikomikus darabot színre vinni, a rendezőé, vagy a tied?
*Zrinyi Gál Vince:* Ha jól emlékszem, közösen döntöttünk a jelenlegi darab mellett. Egyébként még a Színművészetiről ismerem Dömét (Dömötör Tamás, a darab író-rendezője – a szerk.), ugyanis amikor én színész szakra jártam, ő filmrendezőnek tanult. S mivel az egyetemen sokat és jól dolgoztunk együtt, nagyon szerettem volna, ha megint kitalálunk valamit közösen. Amikor megkerestem Dömét, rögtön azt mondta, hogy van is pár ötlete, amit szeretne megcsinálni. Szóval, így kezdődött ez a meló.
► A Nemzeti vegyesbolt kiindulópontja Kevin Smith immár kultikus filmje, de a specifikusan magyar vonal kialakításába mindenki beleadott apait, anyait. A te koffeinfüggő hivatalnok figurád például meglehetősen beszédes karakter.
Nagyon érdekes, mert ez a hivatalnok fazon - a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. munkatársa –, akit én játszom ebben a darabban, nem szerepel az eredeti filmben, a Nemzeti Dohánybolt-ügy hozta be az előadásba. Olyan szempontból nagyon hálás feladat volt, hogy magunkból lehetett kiindulni, és együtt kitalálni, hogy milyenek is legyenek ezek az ellenőr figurák. (Z.G.V. női párja - Meggyes Krisztina - az előadásban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Stratégiai Kabinetjének munkatársa - a szerk.) Tehát valóban az történt, hogy hetekig ültünk egy asztal körül, átbeszéltük, mi hogy legyen, majd ha nem tetszett valami, újraírtuk. A nagy közös ötletelés közben azért arra nagyon ügyelt Döme, hogy belül maradjunk azon, amit ő vizionált a darab kapcsán.
► Dömötör Tamás víziója az össztársadalmi problémák felvillantása mellett a magánéleti konfliktusok kibeszélése, vagy éppenséggel elhallgatása. Pontos látleletnek gondolod mindazt, amit a darab megfogalmaz?
Törekedtünk arra, hogy ez az előadás egy kicsit meseszerű legyen, mert célunk volt, hogy nagyokat lehessen röhögni közben. Ugyanakkor meg, nincs mese, ez a büdös magyar valóság! Ilyen értelemben valóban egy társadalmi látlelet. Nyilván egy vékony szeletét emeltük ki a minket körülvevő sok-sok problémának. Ahogy például a két fiatal eladó srác létezik, vagy vegetál a világban, illetve, ahogyan képtelenek vagyunk elfogadni mások boldogságát, az is mind-mind létező dolog. Teszem hozzá, a trafikmutyi sem a mi kitalációnk. Az egészen biztos, hogy akiknek ez az előadás szól, vagyis a mai tizenévesek, kora huszonévesek élete nagyon eltolódott a virtuális világba, ami magával hozta, hogy csökkentek a személyes találkozások. Viszont én úgy látom - mivel nagyon sokat foglalkozom fiatalokkal -, hogy ahol megszületnek ilyen intenzíven megélt barátságok, mint a darabbéli két eladó fiú között, ott nagyon erős a kapocs. Tehát én érzek ilyen jellegű mély kötődéseket a mindennapokban is, szerencsére.
► S ha már a fiatalokat említetted. Kerek egy év telt el azóta, hogy a KOMA közösségi színházi formában működik, ahol rengeteg fiatal megfordul. Elárulod, hogy megy sorotok?
Csodásan! (mosolyog) Persze, nyilván küzdünk, mint minden független csapat, de emellett azt kell mondanom, hogy tényleg elképesztően jól vagyunk. Ez a nyolcadik év, hogy csinálom (Z.G.V. 2007-ben alapította a KOMA Színházat – a szerk.), és igazából most tartunk ott, hogy nem szívesen hagynám abba. Tavaly év elején határoztuk el, pont a Nemzeti Vegyesbolt kapcsán, hogy közösségi színházi formában működtetnénk a továbbiakban a KOMÁT. Azért döntöttem így, mert azt szerettem volna, hogy ne csak hébe-hóba foglalkozzunk a 15. kerületben élő fiatalokkal, hanem minden energiánkat rájuk fordítsuk. Hihetetlenül izgalmas olyan előadásokat létrehozni, amelyek róluk szólnak, ők adják elő, és mi „csak” segítünk nekik ebben. Hozzáteszem, ezek nem diákszínjátszós, amatőr kedvességek, hanem valódi színházi élményt szereznek a nézőnek, és mindeközben a fiataloknak megváltozik az életük. Merthogy megélik azt, hogy három hónapig dolgoznak valamin - ami ráadásul az ő gondolatuk, ötletük nyomán valósul meg -, ami értékes. Ha csak ennyit ért el ez az egész változás, hogy projektenként tíz-húsz gyerekkel megismertetjük ezt az érzést, már az nem elhanyagolható tényező. Arról nem is beszélve, hogy a KOMA Bázison nemcsak előadásokat, művészeti projekteket hozunk létre, hanem közösséget kívánunk generálni, és örömmel jelentem, hogy ez a része is működik. Bár külföldön régóta elismert dolog, egyelőre itthon nehéz elhitetni, hogy a közösségi színháznak van létjogosultsága, éppen ezért borzasztó bonyolult erre pályázni. Ilyen szempontból nehéz ügy, de nem panaszkodni szeretnék, mert arra hajtunk, hogy a 15. kerületi fiataloknak jobb és szebb legyen. Hidd el, erről évekig tudnék mesélni, úgyhogy fojtsd belém a szót, jó?
► Akkor visszaterellek a beszélgetésünk elejére, amikor is azt mondtad, hogy több ötlet is felmerült, amikor leültetek Dömötör Tamással. Értsem ezt úgy, hogy a Nemzeti vegyesboltnak lesz folytatása?
Dömével folyamatosan beszélgetünk arról, hogy mi mindent szeretnénk megvalósítani. Tehát tervbe van véve nagyon sok minden. Ami viszont engem nagyon bosszant, hogy idehaza a hosszútáv az a holnap, és így nehéz dolgozni, meg eredményeket produkálni, mikor azon görcsölünk, hogy lesz-e miből működni, az keményen öli azt a fajta kreativitást, amit a munkára kellene fordítani. Ennek ellenére persze rendületlenül tesszük a dolgunk. Engem az éltet - amellett, hogy hihetetlenül örülök, hogy megtaláltam ezt a közösségi színházi irányt -, hogy azt látom az egyetemistákon, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy mást és máshogyan kell csinálni. Klassz dolognak tartom, hogy a független szcéna egyre tágul, és sok fiatal csatlakozik, és már nemcsak a nagy öregeket jelenti, mint amikor mi elkezdtük 2007-ben, és úgy éreztük, hogy mi vagyunk az ovis szakág. Most sok egyetemről kijövő pályakezdő mondja azt, hogy keres valamilyen új utat, és ez szerintem szuper, annak ellenére, hogy semmilyen szempontból nem egyszerű függetlennek lenni.
A 18 éven felüli nézők számára ajánlott Nemzeti vegyesbolt, legközelebb február 13-án és március 27-én látható az Átrium Film-Színházban.
