– Maradunk, persze, és mindent megnézünk! – nevetett vissza futtában egy fiatal díszlettervező kedd este. Ő és társai már túl voltak a Színházi Egyetemek Miskolcon első eseményeként megnyílt tárlaton, melyen a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező hallgatói mutatták be munkáikat: bábokat, jelmezterveket, díszletmaketteket. Az egyetemen csak évfolyamonként tartanak kiállítást, ezért itt is tanulhattak egymástól.
De számukra már csak a szórakozás, az előadások voltak hátra, míg a színészeknek, rendezőknek, zenészeknek akkor kezdődött a munka. Persze nem rögtön mindenkinek. A szerelmes Shakespeare-dialógokkal és monológokkal érkezett lengyelek például először rövid magyar nyelvtanfolyam keretében, szinte tökéletesre csiszolt kiejtéssel megtanulták a kapcsolatteremtés legfontosabb szavát: „egészségedre”! Az első, ünnepi este fogadásán ugyanis kocsonyával és pálinkakóstolóval vezették be a Svájcból, Hollandiából, Romániából és Lengyelországból érkezett vendégeket a magyar ízekbe, és abba a titokba, minek a tiszteletére épülnek Miskolcon pavilonok és díszletek az utcákon is (a megfejtés: kezdődik a Kocsonyafarsang).
A SZEM alatt alaposan besűrűsödött a levegő a színház körül. Az első nap egy órán belül követte egymást a kiállítás-megnyitó és az első előadás, a budapesti egyetem végzőseinek Karnyónéja (csak itt, csak most, egyszeri élményként, megújított-egységesített jelmezekkel, a színpadtechnikát kihasználó új megoldásokkal). Szerdán három előadás követte egymást: A brémai muzsikusok – a budapesti Színművészetiről, a Miskolci Balett Szentivánéji álom - adaptációja, majd 8-tól a bukarestiek változata ugyanabból a Shakespeare-műből. A fél 10-es, nyilvános szakmai beszélgetés már csak ráadás volt, és nem lesz ritkább a következő napok programja sem.
Természetesen oda lehet érni az egyikről a másikra, feltéve, hogy nem akad sürgős megbeszélnivaló. Persze könnyen akad, mert a vendéglátók és vendégül látottak anyanyelven társalgó kupacai között egyre gyakrabban hallani angol szót, ami bizony a keveredés legbiztosabb jele. És persze a „SZEMező” miskolci közönség általában bérletekhez, premierekhez kötődő, egymásnak már ismerős közönsége is felbolydult, ritmust váltott, új emberek kerülnek be az egy-egy előadásra szerveződő csapatokba, az előtérben pedig szinte biztos, hogy rég nem látott ismerősök bukkannak fel.
A brémai muzsikusokon például sok volt a gyerek – mégiscsak mese. Na persze, az eredeti. A budapesti harmadéveseké a görények tyúkgyilkosságával kezdődik, az utált patkányok jótetteivel folytatódik, az egykori filmsztár kung fu panda kínai büféjében történt mérgezést már ne is említsük. Mégis, egyre gyakrabban csúszik előre a szék elejére a közelben ülő (biztosan tíz év alatti) kissrác egyenes háttal, feltartott fejjel, feszülten figyelve. A vastaps után, már újra kabátban, sapkában, de még csillogó szemmel álldogáló „alsó” tizenéves lányok azt mondják, ilyen előadásra számítottak – na persze, ők színjátszók. Idősebb társaik a másik darabot nézték, tanáruk pedig mindent, amit lehet, mert sok élvezetet és szakmai tanulságot tartogat számukra ez a fesztivál. A „felső” tizenéves lány már az első nap is ott ült a negyedik sorban. Semmi szakmai elkötelezettség, de jön, amikor csak tud, mert érdekli, milyen új szelek lengedeznek a színház körül.
Aztán éjféltől egészen másnap délutánig csendes a ház – látszólag. A délelőtti workshopok ugyanis zárt ajtók mögött folynak, és az előadások előkészítése is csak a szokott munkamenetet idézi. Hasonló ritmusban folytatódik a SZEM, egészen szombatig, hiszen Varsó, Verscio, Amszterdam-Arnhem, Kaposvár és egy budapesti produkció még hátravan.
A 2. napról itt tekinthető meg egy videó-összeállítás:
SZEM Fesztivál 2015 (2. nap)
Kapcsolódó
Elindult a SZEM Fesztivál - Videoblog
