Amikor egy népszerű női magazinban „A nő munkája a férfi" címmel jelenik meg írás, vagy a beépített szekrénytől az alufóliáig mindent meztelen női testtel reklámoznak, akkor kiderül, hogy valójában nem történt elegendő változás az elmúlt száz évben. Az előadás Frank Wedekind századfordulós drámája és kortárs dokumentarista szövegek felhasználásával a nőkérdést és a nemi egyenlőtlenségek problematikáját járja körül. A női emancipáció és az egyre szélesebb körben elterjedt feminista mozgalmak ellenére még ma sem lehet úgy végigmenni az utcán, hogy ne kelljen farkasszemet nézni a mindennapi szexizmussal – olvasható a felvezetésben.

Az előadásban epizódok villannak fel Lulu életéből, aki a klasszikus femme fatale figura megtestesítője. Sorsa azonban kizárólag a mellette levő férfiaktól függ. A kérdés az: mi történik, ha megpróbál függetlenedni? Mi lehetett akkor és mi lehet most az „önálló” nő perspektívája? Mi a szerepe ebben a férfinak? Károsak-e a „tipikus” nemi szerepek? Ha igen, mennyire? Egyáltalán, mi az a feminizmus? És kell-e? És mi köze ehhez a férfiaknak? És vajon fel kell-e tenni ezeket a kérdéseket, vagy minden pont jó úgy, ahogy van? – áll a színlapon.

„Lulu a dráma elején kiszolgáltatott, alárendeli magát a férfiaknak. Fokozatosan, férfiról férfira és a megszerzett tapasztalatok hatására egyre önállóbb lesz, míg végül ki is mondja: egyedül még bármire képes lehet. Kérdés persze, milyen messzire tud eljutni egy „független” nő 1895-ben; Wedekind megadja a saját válaszát a darab végén" – mondta egy korábbi interjúban Geréb Zsófi.

Egy másik gondolata az előadással kapcsolatban: „Egész életünket akarva akaratlanul a társadalmi szerepek kényszerítő hatása alatt töltjük. Emiatt férfiak és nők vére folyik a valóságban és az előadásban is. Ezt meg kell beszélnünk.”

Kapcsolódó

Szembemenni a láthatatlan nézői elvárásokkal - interjú Geréb Zsófival