A fesztivál ebben az évben egy lengyelországi, hat vidéki, öt budapesti és négy határon túli produkciót lát vendégül. A nagyszínpadi zenés gyerekdarabtól a társulat által improvizált szövegekig, a már klasszikusnak tekinthető kortárs drámától a legújabb formai-nyelvi kísérletekig sokféle stílus és irányzat megjelenik az idei kínálatban.

Fesztiválprogram

Március 16., hétfő

*Borbély Szilárd: Akár Akárki
(Csokonai Színház, rendező: Árkosi Árpád)
22 óra, Horváth Árpád Stúdiószínház

A költői nyelvezetű drámai szöveg a moralitásdrámák középkori hagyományát támasztja föl. A válságba jutott fogyasztói társadalom torz tükrét tartja elénk. Ebbe belenézve nem magunkat látjuk, hanem Akár Akárkit, egy olyan tömegembert, akinek nem lévén más lehetősége, saját testét dobja piacra. A darab a jelenkor erkölcsi és morális válságát tárja föl a brechti elidegenítés módszertanával – olvasható az előadás felvezetőjében.

Március 17., kedd

*Darvas Benedek-Pintér Béla: Parasztopera
(Miskolci Nemzeti Színház, rendező: Rusznyák Gábor)
18 óra, Csokonai Színház, Nagyszínpad

Mit tesz Pintér Béla az író, egy a nagymamája által a Szabadszállás környéki emberekről mesélt történettel? Kibontja belőle és össze is ereszti a meséből írt librettójában az ellentétes világokat. A klasszikus-folklorisztikus szenvedélytörténetet western-romantikával keveri, és az egészet a mai magyar vidék rögös talajára helyezi, hadd nevessünk! Aztán Darvas Benedek zeneszerző barokkos-rockos-népzenei motívumokból építkező nagyoperát ír belőle. És ezzel a humornak egy utánozhatatlanul bizarr és groteszk elegyét, egy briliáns stílusparódiát hoztak létre. Van benne a népszínműtől a melodrámán át, a musical érintésével a klasszikus operák kötelező elemeiig minden, ami ahhoz kell, hogy egy szabadszállási tragikus ballada sírva nevettessen minket- áll az előadás színlapján.

*A borbély (A budapesti Katona József Színház, a Mozgó Ház Alapítvány, az Orlai Produkciós Iroda és a Természetes Vészek Kollektíva közös előadása; Tolnai Ottó Végeladás című műve alapján átdolgozta Imre Zoltán és Hudi László, rendező: Hudi László)
20 óra, külső helyszín

Nem dauer, nem bodor, nem frufru, nem melír, nem főn, nem tupír, nem hajvas, nem stuc, nem sasson.
Csak borotválás.
Egy régi szakma kihalófélben lévő képviselője.
Egy illegális üzlet, egy kifordított, ellentétes, negatív biznisz, ahol nem a vevő fizet a szolgáltatásért, hanem a szolgáltató.
Mert kiszolgáltatott.
Agora, ahol minden történetünk összegyűjtve hever halmokban.
Semmiségek, melyek már elmúltak, a múlt igénytelen tárgyai és eseményei, amik bennünket alkotnak. Itt minden eltörött, repedezett… és minden törés, repedés egyértelművé teszi, hogy a Mindenség törik, repedezik…
Nem guberáló ószeres, vagy gyűjtő… talán olykor inkább, egy kicsit becsüs…
csak sorra veszi a szemétdomb tárgyait… a káoszt klasszifikálja – vezeti fel az előadást a színlap.

"Kevés olyan megrázó élményben volt részem, mint amikor borbélyunk felveszi a kabátot, kalapot, leoltja a villanyt – közben még beszél hozzánk –, kisétál az ajtón, rágyújt egy cigarettára, elindul és eltűnik az utca forgalmában. Vége " - írta az előadásról Nyulassy Attila. (A teljes kritikánk itt olvasható.)

*Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
(Az Orlai Produkciós Iroda és a FÜGE közös előadása, rendező: Göttinger Pál, színpadra alkalmazta: Lőkös Ildikó)
22 óra, Víg Kamaraszínház

„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam.” – A fiatal pesti író egy szép napon két dolgot határoz el: hogy egyedülálló lesz és hogy csemegepultos lesz. Hogy színt vigyen az életébe. Beleveti magát Budapest – és a Vásárcsarnok – sűrűjébe. Egy darabig minden jól alakul…
Gerlóczy Márton regényét Ötvös András eleveníti meg, a kolbászok, a májasok, a kolozsvárik segítségével.

"Aki megnézi, eget rengető új igazságok felismerésére nem számíthat, de a magunkra ismerés hol könnyed, jóleső, hol szomorkásabb pillanataira igen. Legfőképpen pedig egy sokarcú, rengeteg energiával megáldott színész remeklésére" - írta az előadásról Turbuly Lilla. (A produkcióról írt - ez esetben kettős - kritikánk itt olvasható.)

Március 18., szerda

*Kárpáti Péter: Negyedik kapu (A Gólem Színház − Titkos Társulat − Füge Produkció, rendező: Kárpáti Péter)
19 óra és 21.30., Horváth Árpád Stúdiószínház

A fiatal ember egy nap elindul, hogy megkeresse az ő Tanítóját. Vándorol egyik faluból a másikba, egyik híres rabbitól a másikhoz, keresi mesterét, aki megmutatja neki a helyes utat ebben a zűrzavaros, ijesztő világban. Minden rabbitól tanul valami fontosat, az egyiktől nevetni, a másiktól enni, a harmadiktól megbékélni az ösztöneivel, a negyediktől csalódni, az ötödiktől megrészegedni, a hatodiktól a békességet – mindenkitől tanul valamit, de a mesterét nem találja meg. Egészen addig keres, egy egész életen át mániákusan, amíg valaki őbenne találja meg a mesterét. Hogyan lett ő a mester? Hogyan lett fiatalból öreg? Ezt ő se tudja, mi se értjük – csak megtörtént.

"Kérdéses, hogy a darab, illetve az előadás mint szerves egész működik-e, vagy netalántán elveszik a részletek sűrűjében" - fogalmazta meg kétségeit Kis Csaba Bendegúz az előadás kapcsán. (A teljes kritika itt olvasható.)

*Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony (A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadása; rendező: Urbán András)
19 óra, Víg Kamaraszínház

„Ez a dinamizmus gyakran visszaköszön az előadás különböző pontjain (például a rendkívül groteszkre sikeredett lakodalmas jelenet során), és egy pillanatra sem hagyja leülni a – „kiegyenesített” – cselekményszövést. Ezek az önmegismerési-feltárási szituációk folyamatosan jutnak kifejezésre a regényben, pontosabban a „nem Jónás Olga-i” narratív szálban. De beszélhetünk egyfajta tárgyi jelzésértékűségről is, hiszen felbukkan egy jégkocka, korcsolyacipő, úszóbajnokság-jelenet, „lásátemíkántáre”, homerun és persze a menyasszonyi ruha stb ” – írta az előadásról Brenner János.

Március 19., csütörtök

*Spiró György: Az imposztor* − lengyel nyelven, magyar felirattal
(Varsói Drámai Színház, rendező: Máté Gábor)
21 óra, Csokonai Színház, Nagyszínpad

A 250 éves lengyel színház ünnepe alkalmából tűzte műsorára a Varsói Drámai Színház Spiró György darabját. Az imposztor, amely a Lengyel Nemzeti Színház alapító atyjáról, Wojciech Bogusławskiról szól, Az Ikszek című regény témáját viszi tovább. Ez utóbbit a nyolcvanas években betiltották Lengyelországban a nemzeti hősök kigúnyolása miatt, a szentségtöréssel vádolt Spirót pedig kitiltották az országból.

*Az ördög próbája (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, rendező: Radu Afrim)
18 óra, Víg Kamaraszínház

Az ördög próbája című produkció Radu Afrim által kitalált és megrendezett történet, az előadás szövegének létrehozói pedig maguk a szereposztás tagjai. A történet egy sikeres vidéki üzletemberről, Ördög Miklós Leventéről szól, aki emlékezetes születésnapi díszelőadást szeretne szervezni kisfiának, kicsi Ricsinek. A szülinapi gálát szereplőválogatás (casting) és próbasorozat előzi meg, ennek helyszíne egy koszlott-lepattant egykori kultúrotthon, résztvevői pedig különleges alakok, akik a maguk során sajátságos műsorszámokkal jelentkeznek az előadásra. A teljesítményeknek természetesen tétje is van: a kicsi Ricsinek legjobban tetsző előadó jutalomban részesül, megnyeri az ötezer eurós fődíjat.

Március 20., péntek

*Zelei Miklós: Zoltán újratemetve (A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a Nemzeti Színház közös produkciója, rendező: Vidnyánszky Attila)
21 óra, Csokonai Színház Nagyszínpad

Rómeó és Júlia a vasfüggöny két oldalán: egy beteljesületlen, tragikus szerelem groteszk története két felvonásban a Szovjetunió nyugati határán a II. világháború végén és a birodalom fennállásának utolsó nagy telén; majd felbomlása után, midőn Kelet vasfüggönyéből Nyugat aranyfüggönye lesz. A Szovjetunió nyugati vasfüggönyének tövében járunk: a szovjet–csehszlovák, majd ugyanitt, de már ukrán–szlovák határon, a világhírre jutott kettézárt falu színpadi országhatárán. Szereplői: a rokonság az ikerfaluból, a távol-északi fölszabadult fogolytáborból és Amerikából, valamint szovjet határőrök és hivatalosságok...

Március 21., szombat

*Végel László: Neoplanta (Újvidéki Színház, rendező: Urbán András, dramaturg: Gyarmati Kata)
21 óra, Csokonai Színház, Nagyszínpad

Az előadás nem csak Újvidékről szól és nem csak Végel László Neoplanta – az ígéret földje című történelmi regényének adaptációjáról. Olyan történetek lebegnek itt, amelyek egy új tér ihletét nyújtják. Egy olyan térét, amelyben az emberek élni próbálnak. Egy multikulturális tér képzete él bennünk, de ideje szembenéznünk azzal, amit ez a képzet valójában rejteget.

"Az egyszeri, egyedi ember így lesz az ideológia kiszolgálója, egy elvont gondolatrendszeré, mely egyetlen tulajdonságuk alapján választ el embereket egymástól. Urbán előadása valójában korszerűtlen – ugyanis a humanizmus hangját hallani belőle. Az embert szemléli és szemlélteti csupasz valójában, mert nincsen a homlokára írva, hogy ki is ő "- írta róla Cseh Dávid. (A teljes írás itt található.)

*Mészáros Tibor: Istent a falra festeni (Csokonai Színház, rendező: Mészáros Tibor)
18 óra, Víg Kamaraszínház

A helyszín Magyarország egy nevén nem nevezett falujának utolsó – ha nem egyetlen – utcája, s annak fő színtere, a kocsma. Hivatalosan persze presszó, Misi-presszó, a tulaj után. Itt sörrel kísérik a pálinkát, pálinkával kísértik az Istent – és mindezt persze hitelre. Ez a hely mégis aranybánya, hisz itt szórja szét szemérmetlenül élete göngyöleg-gyöngyét az utca díszes-fergeteges kis kolóniája, s itt örülnek együtt – a másik baján.