Edmond Rostand 19. századi francia költő, drámaíró, aki az újromantika képviselőjeként rögzíti a rendkívüli, forrongó hős, Cyrano de Bergerac alakját, aki mintegy 120 éve töretlenül jelen van az európai színjátszásban. Cyrano azzal épített legendát maga köré, hogy kitartott amellett a nemesi eszmerend mellett, mely a gondolathoz, az észhez, a rációhoz való hűséget tartotta a legfontosabb emberi tulajdonságnak – olvasható az előadás felvezetésében.

Cyrano kötözködő, vakmerő párbajhős, ugyanakkor érzelmes költő és filozófus, aki titokban unokatestvérébe, Roxane-ba szerelmes, csakúgy, mint a parancsnok. Cyrano önbizalomhiányának és csúnya külsejének következtében elátkozva érzi magát. Az egyik vetélytársa nevében költői hangvételű leveleket küldözget az imádott lánynak, akit elvarázsolnak a szenvedélyes vallomások. Mindketten saját vágyaik foglyai, a rejtőzködés, a tehetetlenség hősei – áll az ismertetőben.

"Van-e, és ha igen, kicsoda, milyen lehet Cyrano 21. századi megfelelője? Hogyan lehet őt elfogadtatni, felmutatni a mai néző számára? Mégpedig úgy, hogy a darab lényege és legnagyobb erénye, a Költészet sérületlenül, a maga minél teljesebb szépségében megmaradjon?" - ezek voltak Kövesdy István legelső kérdései a darabbal kapcsolatban.

A mára már mitikussá vált figurát a sepsiszentgyörgyi közönség Pálffy Tibor alakításában láthatja. A címszereplő szerint a költészet és az áldozatvállalás hiányzik az életünkből. Minduntalan hazugságokba ütközünk, és próbáljuk kerülni a "széplelkű" történeteket.

A Cyrano de Bergerac a Játék a kastélyban (2000), Bolha a fülbe (2002), Tündérlaki lányok (2002), A szarvaskirály (2003), Nők iskolája (2003), A búsképű (2004) című előadások után Kövesdy István hetedik sepsiszentgyörgyi rendezése. Az előadás dramaturgiáját egy másik visszatérő vendég, Kovács András Ferenc Kossuth-díjas költő jegyzi.