Hétfő (február 23.): A gyáva
nem egy klasszikus drogos történet elevenedik meg előttünk, hanem egy fiú története, egy drogos fiúé, aki pont ugyanannyira vergődik a saját maga, mint a környezete csapdájában, remek verseket ír, és igen sokáig húzta a maga keresztjét, amíg elkezdte magát megfogalmazni. Mert valahol itt a kulcs, az a kulcs, ami azt a szobát nyitja, amin az apa alig tud bejönni, és ami mögé Krisztiánnal együtt mi is egészen az utolsó pillanatig be vagyunk zárva. Krisztián azonban befejezi a mesélést, elmondott mindent, amit érdemes tudni erről ez egészről, most már nyugodtan ki lehet lépni az ajtón. (Zsedényi Balázs)
A teljes írás itt olvasható.
Kedd (február 24.): Toldi
Az előadás sodróan lendületes, izgalmas, végig leköti a nézők figyelmét. Emellett megmutatja, hogy Arany János 1846-os művének története és szövege egy kicsit sem poros. Eleven, érvényes és mai, úgy, ahogy van. Csak a módot kell megtalálni, ami által a mai ember is átélheti, mennyire izgalmas, összetett és szórakoztató a Toldi. Ezt nagyon megtalálta ez az interpretáció. (Éles Gergely)
A teljes írás itt található.
Szerda (február 25.): Illemtan gyerekeknek
Az Illemtan gyerekeknek tartalmát tekintve egy régimódi, felvállaltan tanító célzatú, és ennek megfelelő tempójú előadás. Ugyanakkor míves, átgondolt munka. Jó kiindulópontként szolgálhat arra, hogy óvodásokkal illemtanról, viselkedési szabályokról beszélgessen a szülő vagy a pedagógus, miközben azt is igyekszik tudatosítani, hogy ezeket nem tudni – gyerekként legalábbis – nem szégyen, tanítani pedig csak türelemmel és odafigyeléssel lehet. Ráadásul mindezt humorral és amolyan nagymamás, megengedő szeretettel teszi. (Turbuly Lilla)
Az írás itt olvasható.
Csütörtök (február 26.): PANkreátorok
Minden egyes jelenetnek konkrét előzménye, oka vagy eredetije van: Monty Python, David Attenborough, A csitári hegyek alatt…, EDDA, Star Wars, Illyés Gyula csak néhány a temérdek hivatkozás közül. A színlap stílusgyakorlatokat ígér, és a számításunk igaznak is bizonyul: pantomimmel vaskosan megtámogatott kabarészerű jelenetfüzér következik. (...) a PANkreátorok egy komplett műfajt defibrillálnak, miközben laza, légies, vállaltan és vállalhatóan szórakoztató színházat csinálnak, és mint ilyenek, per pillanat pár nélkül állnak. (Zsedényi Balázs)
A kritika itt olvasható.
Péntek (február 27.): Mellettem elférsz
A kezdeti bukfencek ellenére az előadásnak sikerül a lehetetlen: Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regénye a Rózsavölgyi Szalonban a maga 3D-s olvasatával a próza önálló színpadi életet kezd élni. Még akkor is, ha a színpadi és filmes műfajok erősen keverednek benne. (...) Egy érdekes és túlzások nélküli rendezői kísérlet világít rá, hogy érdemes várni az előadás végéig, mivel a szkeccsszerű montázstechnikával színre vitt próza, – a drámai ív hiányát tematizálva – képes a darabot drámává alakítani. (Csatádi Gábor)
A teljes kritika itt olvasható.
Szombat (február 28.): Játék a kastélyban
Sokszor mondják, hogy a Játék a kastélyban magáról a színházról szól. Hogy ezt Marton László is így gondolja, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az előadás elején a szinte teljesen csupasz színpadtér látható, elöl minden bútor, meg a csillárok, ez utóbbiak aztán eltűnnek, hogy ne a szép ablakra, a míves berendezésre kelljen figyelnünk – hanem csak a darabra, a játékra, a színészekre. Van is mire figyelni: Molnár Ferenc művéről a Vígszínház bebizonyítja, hogy az élő, szép, kedves, szórakoztató, szellemes, és egyáltalán nem avítt, sőt. (Ugrai István)
A kritika itt olvasható.
Vasárnap (március 1.): W.S.Othello
Zsótér Sándor legújabb rendezése felboncolta Shakespeare drámáját, de nem varrta össze. Magunkra hagyott bennünket, mégpedig számtalan izgalmas kérdőjellel. Színház a színházban, intellektuális kaland, ahol semmit nem nyújtanak át a nézőnek készen és fekete-fehéren. (Hajnal Márton)
A teljes írás itt olvasható.
