„Az Angyalfütty saját mesém. Nem a földön, hanem ágyban forgolódva álmodtam meg. Ebben a táncok kialakulása a fő esemény. Tisztán láttam magam előtt, hogy valami savanyú, tánctalan ántivilágban, valamely fel nem jegyzett égi háborúban egy angyalt a társai oldalba döfnek, így az, szegény, hullani kényszerül. Aláhullva előveszi a nagy erős kíváncsiság: ha nem bontja ki a szárnyait, mi történik akkor?”- nyilatkozta egy interjúban Berecz András az Angyalfüttyről.

Lapunk ott volt, amikor 2011-ben a Hétrétország fesztiválon ez a bizonyos mese még csak alakulóban volt: "A farmernadrágban és ingujjban megjelenő mesélő jelentéktelen termete mellett sokat mondó szeme pillantása, sodró lendületű meseszövése, az a bizonyos otthonos dallam a beszédben, finom, érzékeny szószövéseinek gyakran erotikus tartalma nem vétettek célt. Egy saját bevallás szerint félkész saját meséje, ami egy szellemes geneológia a táncok kialakulásáról egy szivaros, boros ősesemény során, nemigen hagyott senkiben sem hiányérzetet." (A teljes írás itt olvasható.)

Berecz András ízes beszéde miatt mindenkinek az az első benyomása, hogy székelyföldi embert hall. Pedig a Kossuth-díjas művész budapesti születésű. Fiatalon jogásznak, majd festőnek készült, ám az élet más sorsot szánt neki.

Az első dalokat édesanyjától tanulta. Megalapította az Ökrös és Egyszólam együttest, és énekesként hamarosan igen népszerűvé vált. Az éneklés mellett néprajzi tanulmányokat is folytat. Kutatási területei elsősorban Felvidék, Erdély, Moldva (ahol először 1979-ben járt), Somogy, de Nagykunságban és Nyírségben is gyűjt dalokat, meséket, tréfákat. Magyar népzenét tanított Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York egyetemen, valamint kanadai és amerikai táborokban is. Tíz éve Kodály-sorozatot indított útjára. Műfordítással is foglalkozik.

Az előadóművész március 6-10. között a marosvásárhelyi produkciója előtt fellép még Csíkszeredán, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen.