Mint fogalmazott, nagyon megtisztelő számára, hogy a nemzet színészének választották, egyelőre alig bírja feldolgozni a történteket. "Akik ezt a díjat odaítélik, mind jeles művészei a színésztársadalomnak, és ha ők rám gondoltak, engem választottak, az nagyon megtisztelő" - mondta.

"Eléggé rendhagyó lehet az én díjam, mert igazából nem is a színházi alakításaim, talán inkább filmes munkáim miatt kaptam" - fogalmazott. Mint mondta, sokat köszönhet Grunwalsky Ferencnek, Szabó Istvánnak, Dömölky Jánosnak és Szász Jánosnak is, olyan komoly munkákban vehetett részt, amelyek nemzetközi sikereket is elértek.

Pályája kezdeti szakaszát a Vörös rekviem, az Oscar-esélyes Bizalom, az Oscar-díjas Mephisto című filmek határozták meg - elevenítette fel. Dömölky János munkái közül a tévéfilmjeit, a Nem érsz a halálodig és a Hajnali háztetők című filmeket idézte fel. Kiemelte Szász Jánossal való barátságát, közös munkáikat, beleértve a rendező legutóbbi filmjét, A nagy füzetet, amely
Kristályglóbuszt nyert Karlovy Varyban. Színésztársai közül Cserhalmi Györgyöt emelte ki mint kedves partnerét, akivel számos filmben szerepelt, köztük a Hajnali háztetők és a Mephisto című alkotásban.

Felidézte: a budapesti Széchenyi István Gimnázium színjátszó szakkörében "fertőzte meg" a színház, akkoriban hallotta, hogy a Nemzeti Színház stúdiójába keresnek fiatalokat. "A színpadi jelenlétet ott tanultam meg, Major Tamástól és Marton Endrétől. Ez nagyon nagy lökést adott a pályámnak" - mondta, hozzátéve, hogy ezután Kecskemétre került, ahol a legendás Radó Vili bácsi keze alatt dolgozott tovább, csiszolta színpadi létezést.

Színházi mesterének nevezte Gábor Miklóst, és mint mondta, szeretettel gondol Vass Évára, akivel szintén együtt játszhatott. Felidézte Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című darabjának kecskeméti előadását és Füst Milán IV. Henrikjét, amelyet a Várszínházban játszottak.

A színházi rendezők közül Iglódi Istvánt emelte ki. Mint mondta, sokaknak hálás, mások mellett Léner Péternek, a József Attila Színház korábbi igazgatójának, akinek vezetése alatt több szerepet is játszhatott a teátrumban. Felidézte, hogy legutóbb, 2009-ben már gerincbetegségével küzdve lépett színpadra A kőszívű ember fiai című előadásban.

Mint mondta, a film közelebb áll hozzá, mivel nem "teátrálisan" játszó színész. Jobban, intenzívebben ki tudja fejezni magát kisebb színházakban, intimebb terekben, ezért is szeretett például Bálint Andrásnál, a Radnóti Színházban dolgozni.

Ugyanakkor megmérettetett a jóval nagyobb Vígszínházban is, Dosztojevszkij Ördögök című darabjában, amelyben vendégként játszott Ascher Tamás rendezésében. Mint mondta, ez az előadás mérföldkő volt a pályáján.

A művész, aki csaknem egy évet töltött az Egyesült Államokban - ahova eredetileg Szabó István Bizalom című, Oscar-díjra is jelölt filmjének bemutatójára érkezett - elmondta: nagyon hiányzott neki a színház, felkérésre jött haza. Ugyan még egy darabig maradt volna, de azt nem is tervezte, hogy hosszabban letelepedik - tette hozzá.

Elmondta, ha most döntene, egészen biztos, hogy újra ezt a pályát választaná. Mint fogalmazott, szakmájában a legfontosabb a szorgalom és az alázat, mindenek előtt. "Nagyon kell szeretni a közönséget, illetve magunkat a színpadon, mert akkor fognak szeretni minket" - tette hozzá.