Lovas Dániel tíz éve a Stúdió K színésze. Januárban mutatták be a Maya hajója című előadásukat, ami Picasso képeiből született. Az idei évadban a MU Színházban is láthatja a közönség, ő alakítja Garaczi László Ovibrader című darabjának főszereplőjét.

*Lovas Dániel:* Fábián Pétert felváltva játsszuk Boda Tibivel. Még soha nem voltam lekettőzve. Oda kellett figyelni, hogy ne akarjuk meggyőzni a másikat, hogy milyen Fábián Péter, ne akarjuk a másik próbálkozásait túlzottan irányítani. Ebben a rendező is nagyon nyitott volt. Vállalta, hogy nagy vonalaiban hasonló, de mégis eléggé más előadást láthatnak a nézők, ha Tibivel nézik, és ha velem. Sokat segített, hogy néztük egymást a próbák alatt. Utána beszélgettünk róla, átgondoltuk, hogy mi az, ami tetszik a másik megoldásában, mit lehet ellopni, vagy alakítani rajta. Ez jó metódus. Fodor Tamással is szoktunk úgy dolgozni, hogy felvesszük videóra az előadást, jellemzően a főpróbahét elején, és visszanézzük magunkat. A kettőzés olyan volt, mintha mindig ott lenne egy kamera, élőben lehetett visszanézni. Ebből jó ötletek születtek.

►A Maya hajóban is visszanéztétek a jeleneteket?

A bábelőadásoknál minden esetben így van. A felnőtt előadásoknál is elég gyakran. A főpróbahéten elején, amikor van még egy kis idő a bemutatóig, fel szoktuk venni és visszanézzük. Kicsit mindenki elszörnyed saját magán, viszont sok értékes tapasztalat születik belőle. Néha apróságokon múlik, és egy jelenet sokkal jobb tud lenni.

►A Maya hajója képzőművészeti alkotásokból született.

Készítettünk már előadást Klee, Hundertwasser és Chagall képeiből kiindulva, most Picasso volt az alap. Parti Nagy Lajos írta hozzá a szöveget. Az volt a nehéz, ami a bábelőadásoknál mindig feladat, hogy kockáról kockára kell felépíteni magukat a mozdulatsorokat. Sokat játszunk a perspektívaváltással, méretarányokkal, keretezéssel. Ki kell találni, hogy ki mit mond, hogyan mondja, azt hogyan lehet megvalósítani és aztán ez még tűnjön is úgy, hogy mindezt élvezettel játsszuk. Persze elkövetkezik ez a fázis, de jó sok munka van előtte. A báb jó kontroll, rögtön látszik rajta, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy szeretnék. Össze kell csiszolódnia a bábnak és a mozgatónak.

Fodor Tamás a Maya hajójáról

►Főleg gyerekeknek játsszátok?

Koprodukcióban készült az előadás a tatabányai Jászai Mari Színházzal. Ott bérletben ment, diákcsoportok jöttek rá. Ez egy kicsit más volt, mint ahogy a Stúdió K-ban szokott lenni, mert ott általában jönnek a szülők is a gyerekekkel. A mi előadásaink úgy is készülnek, hogy kerülnek bele felnőtteknek szóló viccek, helyzetek is. Mindig nagyon izgalmas hallgatni, hogy melyik mondat ütött be jobban a fiatalabb és melyik az idősebb generációnak. Vasánap délelőttönként játsszuk a Maya hajóját a K-ban, jó családi program.

►Milyen volt a Trainingspotban dolgozni?

Szoktam külsős produkciókban játszani vagy besegíteni más csapatoknak. Mindig jó élmény. Új emberekkel ismerkedem meg, újfajta munkametódusokat tanulhatok meg. Jó néha elmenni, kirándulni, hogy a tapasztalattal vissza lehessen térni.

A Trainingspotban régi barátaim is vannak, láttam korábbi előadásaikat, amik tetszettek. Mint mi a Stúdió K-ban, ők is egy család. Benkő Ági és Pap Gábor izgalmas műhelyt hoztak létre, örültem, amikor hívtak játszani. A csapattagok sokfelé dolgoznak: színházat, színházi nevelést, nem művészi munkákat. Ettől eggyel nagyobb alkalomnak tűnik az, amikor összejönnek a próbára, az előadásra. A K-ban mi napi szinten találkozunk, szinte együtt élünk, az egészen más.

►Milyen volt a munka a darab rendezőjével, Solténszky Tiborral?

Soly alapvetően dramaturg, ebből adódóan sokat elemeztük a jeleneteket a próbafolyamat elején. Tetszett a nyitottsága, hogy vevő az ötleteinkre, hogy fontos neki, hogy mindent száz százalékosan megértsünk. Jó volt, hogy nem estünk neki a jelenetgyártásnak, hanem fejben és szóban több verziót is megnéztünk. Közösen meg tudunk állapodni egy olyan variációban, ami mindnyájunknak nagyon tetszett. Meglepően demokratikus próbafolyamat volt.

►Mit gondolsz Fábián Petyáról?

Eléggé közhelyes, ha azt mondom: Fábián Péter bármelyikünk lehetne, közülünk, férfiak közül. Elsőre lehet, hogy akárki-figurának tűnik, de közben vannak specifikus tulajdonságai. Egy programozó, akinek nagyon fontosak a számok, a racionalitás. Meg akarja érteni az életet, a maga pragmatikusságában, realitásában, metafizikai létében. Amivel találkozik – az érzelmi kapcsolatok, a magánélet, a szerelem, az öregedés – olyan dolgok, amikkel kapcsolatban pont nem lehet a matematikát alkalmazni. Szeretem a Garaczi szövegben, hogy jól megmutatja, ami nagyon jellemző a férfitársadalomra: az a hozzáállás, hogy mindent próbálunk minél pontosabban, akár érzelemmentesen meghatározni. Nekünk is vannak érzelmeink, de mindent próbálunk praktikusan megcsinálni. Ennek az eltúlzása, amit Fábián Petya tesz, hogy ha valamit nem értek, akkor írok rá egy programot, hátha akkor jobban fog működni.

Ott van az előadásban az identitáskeresés egy olyan világban, ami sok szabályt állít elénk. Petyát már gyerekkorában elkezdi tanítani a felettes énje, hogy ne mutassa ki az érzelmeit, mert az a nők világa. Ami érthetetlen, házimunkával összekapcsolt lírai dolog, miközben a férfinak komoly feladatai vannak. Harcai vannak, amikben győznie kell. Közben működik az emberben, hogy kicsit gyerek maradna, kicsit játszana. Hovatovább nem szeretne harcos lenni, szeretne inkább szelíd lenni.

►Most kezdtetek próbálni a k2-sökkel, mik a benyomásaid?

Annyira most, hogy ma volt az első próbám velük. Elkezdtük csinálni Dürenmatt A nagy Romolus című darabját, mind a két társulat teljes létszámban benne lesz. Láttam korábban munkáikat, amiket nagyon szerettem. Tetszik a fiatalos lendület, amivel dolgoznak. Ma egy pár soros megszólalásomból írtunk egy másfél oldalasat. Még nem biztos, hogy benne marad, de most nagyon szeretjük így. Szerencsésnek érzem ezt az évadot, hogy ennyi új embert ismerhetek meg.

Hodászi Ádám