Jó, hogy vannak igazodási pontok az életünkben, van fent és van lent, jobbra is van és balra is. Ezek a részben rajtunk kívül álló dolgok teszik lehetővé a tájékozódást, és teszik számunkra felfoghatóvá azt a tényt, hogy a kezünkből kiforduló tojás merre fog elmozdulni. Ha ezek nem lennének, akkor folyamatosan meglepetésként érne minket a világ. Úgy tűnik, ez nincsen másként a kulturális közéletünkben sem. Van egy kevéssé kormánybarát Magyar Színházi Társaság és van egy jobban kormánypárti Magyar Teátrumi Társaság, és innentől kezdve úgy tűnik, nem kérdés, hogy merre mozdulnak az állami díjak, és hogyan alakul ki a legjobb előadások versenylistája.

POSzT versenyprogram

Sejthetjük, ha bizonyosan nem is tudjuk, hogy a tavalyi válogatók: Császár Angela színművész és Sándor L. István színházi kritikus sem könnyen jutottak dűlőre, amikor össze kellett állítaniuk a POSzT legutóbbi versenyprogramját. Kaptak érte hideget, meleget, de megtették, hogy együtt felmutattak tizenhárom előadást, ami mellett azután közösen kiálltak. Ez idén Perényi Balázsnak, akit a Magyar Színházi Társaság és Balogh Tibornak, akit a Magyar Teátrumi Társaság delegált erre a feladatra, nem sikerült. Tizennégy előadást válogattak be, amiből csak nyolcban tudtak közösen megállapodni, és emellett három-három előadás úgy került be a versenyprogramba, hogy csak az egyikük támogatta. Ez önmagában egy őszinte gesztus: nem tudtak dűlőre jutni, márpedig a POSzT-ra kell minimum tizenkét előadás.

A válogatási rendszerben, ami szerint a két színházi társaság egy-egy válogatót jelöl, eleve kódolva volt ez a pillanat, ami most elérkezett. Az is lehet, hogy ezzel nincsen is semmi baj: két ember nem tudott megállapodni. Ami viszont ebben a helyzetben igazán beszédes, az éppen az a bizonyos három-három előadás. Perényi Balázs saját szavazattal juttatta be Zsótér Sándor Brand -rendezését a Nemzeti Színházból, Urbán András Bánk bánját Újvidékről és az Örkény Színház E föld befogad avagy számodra hely című előadását, amellyel kapcsolatban sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy a Színházi Társaság színházai lennének benne túlsúlyban. Ezzel szemben Balogh Tibor három olyan színház egy-egy előadásának adott zöld utat (a debreceni A Mester és Margarita a békéscsabai Koldusopera és az Isten ostora a Nemzeti Színházból), amelyek mindegyike Teátrumi Társasági tag, az utóbbit pedig éppen a társaság elnöke rendezte.

Minden évben voltak, és mindig is lesznek viták arról, hogy melyik előadásnak kellett volna bekerülnie, és melyik előadás nem való a POSzT versenyprogramjába. Idén egy kicsivel több lesz ebből a vitából. A Teátrumi Társaság távlati tervét Vidnyánszky Attila mondta el a sajtótájékoztatón: azt szeretnék, hogy „a szakma nagy ünnepe legyen a találkozó és ne a versengésről szóljon elsősorban.”

Művészeti díjak

AZ EMMI művészeti díjaira bárki adhat be jelölést, akár magánszemély is. A Kritikusok Céhe már korábban jelezte, hogy nem él ezzel a lehetőséggel, mert „úgy ítéli meg, hogy a politikai recentralizáció következtében nem a szakmai szempontok, a művészeti teljesítmények az elsődlegesek a díjak odaítélésénél.”

Ahhoz, hogy eldönthessük, vajon mennyi valóságalapja lehet ennek a kijelentésnek, álljon itt egy felsorolás arról, hogy azok közül, akik ma átvehették az elismeréseket, ki milyen színháznál dolgozik. Elfogadva a véletlen lehetőségét, a Teátrumi Társaság túlsúlya így is teljes mértékű:

Kiváló Művészek

*Dunai Tamás* szabadúszó, aki sokat játszik Kecskeméten, a Teátrumi Társaság egyik tagszínházában.
*Kertesi Ingrid* operaházi magánénekes, az Operaház tagja a Teátrumi Társaságnak.
*Lorán Lenke* már nyugalomba vonult.
*Lovas Pál* balettművész a pécsi művészeti szakközépben balett-tanár.
*Tordai Teri* az Új Színház tagja, amely tavaly novemberben lépett be a Teátrumi Társaságba.

Érdemes Művészek

*Bencze Ilona* szabadúszó.
*Bodolay Géza* a Szegedi Nemzeti Színház drámai tagozatának a vezetője.
*Rátóti Zoltán* MMA-tag, a kaposvári színház igazgatója, színháza tagja a Teátrumi Társaságnak.
*Spindler Béla* szintén a kaposvári színházban dolgozik.
*Ujlaki Dénes* a Katona József Színház színművésze.

Jászai Mari-díjasok

*Fekete Péter* a békéscsabai színház igazgatója, amely Teátrumi tag, ő volt a Nemzeti Színházba kinevezett miniszteri biztos akkor, amikor Alföldi Róbert átadta a színházat, valamint a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének is elnöke, és alapító főszerkesztője a Magyar Teátrumnak.
*Guelmino Sándor* rendező a Magyar Színház művészeti igazgatója volt Őze Áron idején.
*Kautzky Armand* az Új Színház tagja, amely tagja a Teátrumi Társaságnak.
*Kiss József* a szolnoki színház művészeti vezetője, színháza tagja a Teátrumi Társaságnak.
*Láng József* a József Attila Színházban dolgozik, színháza szintén Teátrumi tag.
*Sáfár Mónika* a Madách Színházban játszik.
*Újhelyi Kinga* a Debreceni Csokonai Színház művésze, amely Teátrumi tag.

Nádasdy Kálmán-díjat *Szomor György* kapott, aki szabadúszó, de sokat dolgozik a Békéscsabai Jókai Színházban, amelyik a Teátrumi Társaság tagja.

A Blattner Géza-díjat *Török Ágnes* vehette át, aki a Kolibri Színház bábszínésze.

Harangozó Gyula-díj

*Bora Gábor* szabadúszó.
*Velekei László* a Győr Balett művésze, amely a Teátrumi Társaság tagja.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy mindezzel nem a kitüntetett művészek teljesítményét vitatjuk, hanem azt a kultúrpolitikai döntéshozatalt, amelynek eredményeképpen sokkal nagyobb esélye van annak a művésznek a díjra, aki olyan színházban dolgozik, amely tagja a Teátrumi Társaságnak, mint annak, aki olyanban, amelyik nem tagja. Arról már nem is beszélve, hogy a függetlenek közül egyedül Bora Gábor kapott díjat.

Lapzártáig ennyi tojás jutott. Nem kell képzett statisztikusnak lenni a következtetések levonásához, ahogy ahhoz sem, hogy észrevegyük, hogy a legtöbb vitán felül a Békéscsabai Jókai Színháznak jutott. Kíváncsian várjuk a Kossuth-díjakat.