► Hogy látod, milyen okok vezettek a felmentésedhez?
A kapkodás és az átgondolatlanság. Úgy gondolom, hogy a polgármester és a képviselőtestület gyors pánikreakciójáról van szó, és arról, hogy nem ismerik a színház működését. Nincs olyan társulat, amelyikben általában is, de a szerződtetési időszakban különösen, ne lennének feszültségek. És ezt nem csak én látom így, de azok a színészek is, akik döbbenten jönnek hozzám, hogy hogy lehet így felborítani egy ennyire jól működő színházat. Ugyanezt elmondtam dr. Kriza Ákos polgármesternek is, aki az imént járt nálam.
Éppen túl vagyunk a jövő évi műsorterv összeállításán, sokszínű évaddal, több új rendezővel készültünk. Hadd mondjam el! A nagyszínpadon már nyáron kezdtünk volna, az Egy csók és más semmivel, Szőcs Artur rendezésében. Aztán a Tosca, Kesselyák Gergellyel, A nagy Romulus (Keszég László), a Zorba Szőcs Arturral és a Liliom Rusznyák Gáborral. A Kamaraszínházban játszottuk volna a Lúdas Matyit (Rusz Milán), egy Debussy-balettet Kozma Attila koreografálásában, A kaméliás hölgyet (Kulcsár Noémi), a Ványa bácsit (Szőcs Artur), az Aranysárkányt (Vidovszky György) és egy Cassavetes- darabot, a Premiert az én rendezésemben, amelynek ez lett volna az ősbemutatója. A harmadik játszóhelyünkön, a Játékszínben Lukáts Andor a Hosszú út az éjszakábant, Geréb Zsófi a Körtáncot, én a Boris Vian műve alapján készült Tajtékos dalokat vittem volna színre, valamint Kozma Attila egy osztrák koreográfussal közösen egy táncelőadást.
Úgy gondolom, Szabó Máté sem tud mást tenni, mint hogy kisebb korrekciókkal ezt az évadot valósítja meg, hiszen a rendezőket felkértük, a szerződéseket megkötöttük. Csak azt tudom mondani, hogy elképesztően szakmaiatlan, hogy ilyen helyzetbe hozták a színházat.
► A hivatalos közleményben a menesztés egyik fő okaként a Művészeti Tanács megszüntetését jelölték meg.
Ezt azért nem tartom valós indoknak, mert erről már októberben döntés született, most pedig márciust írunk. Ez egy kísérleti modell volt, hat rendező, hat erős ember közös szellemi műhelye. Három évet bírt ki.
► Hogy gazdálkodott a színház? Milyen a költségvetési helyzete?
A színház jól prosperál, számos szponzorunk van. Készítünk például díszleteket az Operaháznak, ezek nagy volumenű megrendelések. Kiegyensúlyozott a gazdálkodás, mi vagyunk az ország legnézettebb vidéki színháza, jelenleg 134.000 nézővel. Ez a nézőszám az elmúlt években legfeljebb 2-3.000 fővel ingadozott, volt, hogy bérletből fogyott több, volt, hogy jegyből, de ezek csak a statisztikai hibahatáron belüli ingadozások voltak, összességében tartottuk a nézőszámot, és a nézők szerették a színházat.
► Több színész, rendező, dramaturg távozott a színházból. Ennek mi volt az oka?
Úgy gondolom, nem drámai a fluktuáció. A színészek közül például négyen mentek, hatan jöttek. Egy komoly veszteségünk volt, Kocsis Pál, akit egyébként Miskolcon az ideszerződéséig nem igazán ismertek a nézők.
► Voltak-e feszültségek a régebb óta Miskolcon játszó, és az általad szerződtetett színészek között?
Mesterséges szembeállításnak tartom a régi és az új színészekét. Inkább azt mondanám, hogy a jó és a jobb színészek között vannak ellentétek. A régiek közül Harsányi Attila, Szegedi Dezső, Fandl Ferenc komoly szerepeket kaptak, és kezdetben Máhr Ági is. Ugyanakkor az újak, például Rusznák András vagy Ullmann Mónika is játszottak egészen kis szerepeket is.
► Hogy látod Béres Attila szerepét a menesztésedben?
Erre csak annyit tudok mondani, hogy ők most Szabó Mátéval egy olyan műhelyt vesznek át, ami három évig sikeres volt. Ha ők is ugyanolyan sikeresek lesznek, akkor nincs mit mondani. Ha belebuknak, akkor majd meg lehet kérdezni, hogy miért történt, ami történt.
Leültem egyébként beszélgetni Szabó Mátéval, aki a tanítványom is volt, és maga is rendező. Elmondtam neki, hogy hét évbe tellett, mire a Cassavetes-darab jogait megszereztem, engedje meg, hogy megrendezzem. Ebben az előadásban egyébként a tervezett premier idején 75. születésnapját ünneplő Tímár Éva, Györgyi Anna, Lukáts Andor és Kálid Artúr játszana. Azt mondta, gondolkodik rajta. Én nagyon remélem, hogy a művészi szempontok felülírják majd a politikát.
► Szombaton beszéltünk veled, akkor nem is értetted, mi lehet most, az évadhirdetés előtt aktuális kérdés a színházzal kapcsolatban. Tényleg ennyire váratlanul ért a menesztésed?
Teljesen. Hétfőn még az Operaházban tárgyaltam, megegyeztünk a Trubadúr díszleteinek gyártásáról, másnap hívott a polgármester, hogy azonnali hatállyal le fognak váltani. Tőle is megkérdeztem, hogy miért ilyen méltatlan módon távolítanak el, mint egy köztörvényes bűnözőt?
► Tervezel esetleg jogi lépéseket?
Nem. Én egy idealista, optimista ember vagyok. Nekem sokat jelentett ez a három év, és azt gondolom, hogy a színház jó hírének kellene fennmaradnia, nem a botránynak. Most összezavarodott a kép, idő kell, hogy kitisztuljon.
Az jólesik, hogy a szakma mellém állt.
► Gondolkodtál-e már a hogyan továbbon?
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen megvan az állásom, folytatom a tanítást, szombaton már lesz is órám. Ebben a három évben háttérbe szorult a drámaíró énem, most erre is lesz időm. Aztán korrepetálom a nagyobbik kislányomat fizikából, biciklit veszek a kisebbiknek. Egyelőre maradunk Miskolcon, a kertes házunkban az állatseregletünkkel. Ezt az időszakot is meg kell élni, lehetőleg maradandó sérülések nélkül. Lehet, hogy nekem most jött el az „ápoljuk kertjeinket” időszaka – és még kertem is van hozzá.
Kapcsolódó
