►Honnan jött a fesztivál ötlete, és miért éppen most rendezik meg?

*Crespo Rodrigo:* 2011 óta gondolkodtunk egy színházi fesztiválon, de előbb ki kellett alakítani a színház arculatát, felépíteni a szervezetet, így még korainak éreztük, hogy belevágjunk. Négy év alatt jutottunk el odáig, hogy meg is valósítsuk az ötletünket. Ebben az évadban már önálló társulattal játszunk, és idén 25 éves a színházunk – a fesztivál jó alkalom mindezek megünneplésére. Azért gondolkodtunk monodrámákban és kamaradarabokban, mert Tatabánya nem egy nagyváros, de azt reméljük, hogy a kisebb befogadóképességű tereket napi két előadás esetén is megtöltik a nézők. Az infrastruktúránk is egy ilyen fesztiválra alkalmas. Az előadásokat két helyszínen, a Kamaraszínházban, valamint a nagyszínpadon épített nézőtér előtt játsszuk. A helyi nézők mellett számítunk arra is, hogy Budapestről is jönnek majd vendégeink, hiszen esetenként olyan előadásokat láthatnak, amelyekért több száz kilométert kellene utazniuk, most azonban elég csak ötvenet.

►Milyen szempontok alapján válogatták össze az előadásokat?

*C.R.:* Vidéki, független és határon túli előadások közül válogattunk. Vidéken ezek az előadások elsősorban a rétegközönségnek szólnak, így kevesebbet tudják játszani, mint a repertoár többi darabját. A fesztivál elsősorban ilyen alkotásokból szemléz. Igyekeztünk frissen bemutatott előadásokat választani. Nem volt tematikai megkötés, mégis úgy alakult, hogy a beválogatott előadások közül több is foglalkozik a tolerancia kérdésével vagy éppen a vallási fanatizmussal. És nem a populáris, inkább a rétegszínházi előadások vannak többségben.

►Van-e tapasztalatuk arról, hogy fogadja a tatabányai közönség ezt a bátrabb tematikát, az eltérő színházi formanyelveket?

*C.R.:* A mi fesztiváldarabunk, A tribádok éjszakája is ide tartozik. A három szereplő között hatalmas ellentétek dúlnak, az előadás egy pontján mégis kapcsolódni tudnak egymáshoz. Szerintem ez arról is szól, hogy bármennyit torzsalkodunk a közélet vagy a magánélet szintjén, létezik olyan pont, ahonnan nézve legalábbis megérthetjük egymást. Miközben a Strindbergről szóló darab felveti a másság kérdését is.

*Juhász Károly:* A látogatóink már trenírozva vannak ilyen produkciókra: időről időre találkoznak más társulatok előadásaival is. Többször is járt nálunk az Újvidéki Színház, akik most is szerepelnek a fesztiválprogramban, de vendégül láttuk a Maladypét és számos független produkciót, nemrég pedig a sajátos fizikai színházi formát is láthatta a közönség a Horváth Csaba által rendezett Pillangó előadással.
A vendégeinknek tehát eddig is volt lehetőségük arra, hogy a kőszínházi formától eltérő módon fogalmazó alkotókkal találkozzanak, és tapasztalataink szerint nyitottan fogadták ezeket az előadásokat.

►Szempont volt az is, hogy lehetőleg kortárs darabokból válogassanak? Erre utal a fesztivál nevében a MOST?

*C.R.:* A színház jelen idejű, akkor és ott, azaz most történik, velünk és a közönséggel is. A fesztivál nevében szereplő szójáték a műfajok mellett erre is utal.

►Versenyeznek majd az előadások?

*C.R.:* Igen, négy tagú zsűrink lesz, egy-egy taggal a Színházi Társaságból, a Teátrumi Társaságból, az MMA-ból és a kritikus szakma is képviselteti magát. Négy díjat ítélnek majd oda: a legjobb előadásét, a legjobb alakításét, lesz egy különdíj és egy MMA-különdíj is.

►Terveznek kísérőprogramokat az előadások mellé?

*J. K.:* Minden előadás után szervezünk egy 15-20 perces beszélgetést. Ezeket közönségtalálkozónak szánjuk, nem szakmai vitának. Sajnos anyagi lehetőségeink nem engedik, hogy a társulatok másnapra is maradjanak, és – mondjuk a POSZT-hoz hasonlóan – szakmai beszélgetésen elemezzék a látottakat. Arra azonban mindenképpen szeretnénk lehetőséget biztosítani, hogy a közönség találkozhasson a színészekkel, rendezőkkel. Mivel az előadások által felvetett témák olyanok, amelyekre a néző várhatóan kérdéseket fogalmaznak meg. Tervezünk két zenei programot is: egy összeállítást világháborús katonadalokból és egy jazzprogramot.

►Egyszeri alkalomnak szánják a fesztivált, vagy terveznek folytatást is?

*J.K.:* Ez az első év a próba, vagy mondhatjuk úgy is, a 0. év. A fesztivál finanszírozását az idén több forásból kellett biztosítanunk, de reméljük a jövő évben már a szakmai fesztiválok sorában szerepel és az NKA-n keresztűl az ideinél jelentősebb támogatásra is pályázhatunk. A város is támogatja a rendezvényt, rácsatlakozhattunk a Tatabányai Tavaszi Fesztivál programsorozatára, és szerencsére vannak szponzoraink is. Azt tapasztaltuk, hogy a helyiek örülnek a kezdeményezésnek, és érzékelik azt, hogy a tatabányai színház, ahol eddig nem volt önálló társulat, és valamiképpen nehezebben is definiálható köszínházi struktúrában működött, most mindenképpen szeretne határozottabb arcvonásokkal megjelenni a kulturális közéletben. Ezzel együtt kicsi a költségvetésünk.

*C.R.:* Az egyszeri jegyek mellé egy bérletkonstrukciót is kidolgoztunk, és olyan árakkal kalkuláltunk, hogy a helyi közönségnek és az ideutazóknak is megfizethető legyen. Nagyon készülünk erre a fesztiválra, és szeretnénk, ha lenne folytatása.