Hétfő (március 30.): Bunyósszív
Lutz Hübner darabja egy történetet mesél, közben egész másról tesz fel kérdéseket – a magányról és az egyedüllétről, ember és közösség viszonyáról. A dráma kisrealista, méghozzá kedvesen naiv kisrealista, amely engedi, hogy a két ember ráérezzen egymásra, s hogy úgy tegyenek gesztust, hogy közben nem válnak mássá, de nem válnak giccsessé sem. Egyszerűség – ez a Hübner-darab kulcsa, és Bagossy kiválóan érzi ezt; itt nincs semmi formai truváj, a két színész, Németh Tibor és Bárdi Gergő minél kevésbé játszik, annál jobban létezik. (Ugrai István)
A teljes írás itt olvasható.
Kedd (március 31.): Voyager 3
Bizonyos fokig igazságtalan példaként bármelyik részletet kiemelni, a színvonal mindvégig egyformán magas, mégis, azt a jelenetet, amikor Stork Natasa és Szász Dániel mesét mondanak, miközben felváltva ütik és csókolgatják egymást, még a többihez képest is nehéz lenne elfelejteni. Az etűdök tartalma hol mélyen megérintő, hol kifejezetten vicces, jó ritmusérzékkel váltogatva a különböző hangulatokat és a mozgalmasságot. (Hajnal Márton)
Az írás itt található.
Szerda (április 1.): Szókratész védőbeszéde
Haumann Péter a Sufni kis színpadán megrengeti a világot. Pedig nincs ott rajta kívül senki és semmi. Mégis: pillanatok kérdése, hogy athéni férfiakká váljunk, és hallgassunk. A hallgatásunkkal pedig részesei legyünk valami olyannak, ami emberi szóval leírhatatlan. Mindközönségesen egy politikai gyilkosságnak. Szókratész komolyan hiszi, hogy a logikának, a tiszta szónak helye van a bíróságon. Naivitás vagy tisztánlátás? Nem tudni biztosan, ahogy azt sem, hogy a kettő összefügg-e. Egyáltalán: életképesnek nevezhető-e olyasvalaki, aki azt hirdeti, hogy a közösség tökéletesítésére kell fordítani az időt és az energiát, nem pedig vagyonszerzésre. (Ugrai István)
Az írás itt olvasható.
Csütörtök (április 2.): Vérnász
Garcia Lorca drámája asszony- és anyasors, Horváth Csaba rendezése elsősorban anyasors. Az előadás műfaja balladás tragédia, és ehhez tökéletesen illeszkedik az anya figurája. Nem jelöli a színlap, de akárki is végezte el a munkát, jó érzékkel vette le az írott szöveg anya alakjáról a jövendő magányossága miatt nyöszögő mama attribútumát, így maradt egy veszteségeivel és zsigeri bosszúszomjával egy fedél alatt elő, kőkemény özvegyasszony. De nem az a feketébe rokkant fajta: Benedek Mari (jelmeztervező) kékjének hideg eleganciája is emel egyet az állán, Varga Mária karcos altja, és elemelt játéka pedig egyszerre tartja meg a figurát a balladában és a tragédiában. (Török Ákos)
Az írás itt olvasható.
Péntek (április 3.): Platonov
Adott tehát Platonov és négy nő, akik mind maguknak akarják őt: a „szürke egér” feleség (Andrusko Marcella) a jövő miatti félelemből, a tábornokné (Kováts Adél) a saját, talán kapuzárási pánikkal vegyült, a férfira vetített szenvedélyéből, legjobb barátja felesége, Szofja (Petrik Andrea) a változatosság iránti vágyból, sógora szerelme, a görcsös, fura lány (Martinovics Dorina) pedig vak rajongásból. És bár Platonov játszik velük, (eközben fél kézzel zúzza szét barátja és sógora álmait), semmit sem vesz komolyan. (Dicsuk Dániel)
A kritika itt található.
Szombat (április 4.): Tóték
Egyen-téboly, egyen-szólam, egyen-doboz. És ha elég gyorsan hajtogatja a kezünk az egyen-méretre vágott egyen-karton egyen-dobozait, akkor mindenre lesz idő, csak éppen az egyedi gondolatokra nem.
Ebben az Örkény-olvasatban totálisra nő a groteszk. Béres Attilának nincs szüksége hatvan év elteltével az aktualizálásra, mert minden tökéletesen elevenen hat. (Csatádi Gábor)
A teljes kritika itt található.
Vasárnap (április 5.): I. Erzsébet
Amikor újra betör a politika a terembe – mert más lett az uralkodó –, ismét megszakad az előadás. De lejátszották, betiltani azért mégsem sikerült. Nehogy elfelejtsem: ekkor kisebb katarzis van. Csak mondom. (Gera Márton)
A teljes írás itt olvasható.
