Zenés sikerei mellett a Madách Színház folyamatosan mutat be prózai vígjátékokat és bohózatokat is. Most is egy ilyenre készülnek, ezúttal azonban több tekintetben is viszonylag ismeretlenebb, abszurdabb vizekre eveznek, hiszen az Agyeldobás eredetiéül szolgáló Wodehouse-történetek és a belőlük készült színdarab is sok újdonságot rejt magában, alkotónak és nézőnek egyaránt.

Az előadás rendezője, Szente Vajk kiemelte, hogy az darabot a Madáchban már jól ismert non replica formában állítják színpadra, márpedig az, hogy az előadás nem az eredeti változat hasonmása, sok lehetőséget rejt magában. Ezek egyike a szerepekkel, alakokkal való játék. Elvi síkon összesen tizenkét szerep jelenik meg a műben, de ezt mi több mint húszra bővítettük, hiszen sok olyan karaktert is színpadra állítunk, amely az eredeti változatban csak említésre kerül – mondta a rendező.

Szente Vajk szerint az előadás elsősorban a színészek miatt lesz érdekes, hiszen a szerepváltások miatti villámgyors átöltözések mellett számos egyéb csavar is vár rájuk, lesz, aki balettozik, lesz, aki operát énekel. – Az előadás igazi ünnep a színészetnek: azt próbáljuk bemutatni, hogy a srácok mi mindenre képesek. Az Agyeldobás olyan értelemben mindenképp jutalomjáték lesz a számukra, hogy nagyon sok lehetőségük nyílik megmutatni mindazt, ami bennük rejlik.

– Az előadás alaptörténete a harmincas években játszódik, ugyanakkor a modernitás olyan értelemben is megjelenik benne, hogy igyekeztünk belecsempészni a mai kultúrára vonatkozó, de hangulatában odaillő gegeket és utalásokat. Kíváncsian várjuk, hogy mit szólnak hozzá majd a szerzők, akik megtisztelik jelenlétükkel a bemutatót – tette hozzá a fiatal rendező.

A darabban Jeeves szerepét Simon Kornéllal váltva játszó Magyar Attila az utóbbi időben számos előadásban látható az Erzsébet körúti teátrumban. Elmondta, hogy bár korábban nagyon kevésszer kötötte magát társulathoz, és inkább a szabadúszó létforma állt hozzá közel, most nagyon jól érzi magát a Madách csapatával. – Nagyon jó baráti és munkakapcsolat alakult ki köztem és a színház között, és hálás vagyok, hogy ilyen remek szerepekkel kínáltak meg. Úgy érzem, hogy idetartozom, és remélem, a színház is elégedett velem.

Sokszor tűnik úgy, hogy Magyar Attila egy-egy alakítása során meglehetősen sokat improvizál. Arra a kérdésünkre, hogy ez most is várható-e tőle, elmondta, hogy az Agyeldobás szövegkönyve eleve úgy van megírva, hogy a színészek változatos módon tudnak benne megnyilvánulni. – Nagyon sok olyan jelenetem van, akár Fekete Péterként, akár a Tanulmány a nőkről főszerepében, melyet a nézők improvizációnak gondolhatnak – de ez nem igaz, azokat is minden előadás alatt ugyanúgy csinálom. De éppen ez a színészek feladata: az ötvenedik előadást is úgy kell játszanunk, mintha az lenne az első.

Az Agyeldobás egyik legnagyobb kihívása alighanem abban rejlik, hogy a három színész közül ketten is több szerepet alakítanak: nekik nagyon precízen és gyorsan kell változtatniuk – és nem csak a megjelenésükön, de a játékstílusukon is, hogy a közönséget semmilyen formában sem emlékeztessék a néhány pillanattal azelőtti másik karakterükre. Hogy mindezt mennyire sikeresen oldják meg, május 18-án kiderül.