►Érzel közösséget a többi, generációdbeli alkotóval? Illetve szerinted van valami sajátossága az Y generációnak?
*Fülöp László (FL):* Mi szoktunk nézni színházi előadásokat is, de inkább a tánc oldaláról közelíteném meg a dolgot: ott nagyon erős a kapcsolat. Mindannyian járunk egymás előadásaira, próbákat, munkabemutatókat nézünk, visszajelzünk egymásnak. Ez egy nagyon erős közösség, amelynek a jelentős hányada, például akik most fellépnek a fesztiválon, ugyanabból az iskolából: a Budapest Kortárstánc Főiskoláról kerültek ki. A múltunk tehát már eléggé régre visszanyúlik, régóta követjük egymás munkáit, fejlődését. Azon belül, hogy hogyan alkot, mindenkinek megvan a saját íze, de vannak bizonyos tendenciák. Nagyon erős közös igény a kutatás, a keresés, a nem bejáratott, szokatlan utak elfogadása. Emiatt van, hogy darabról darabra egészen más dolgokhoz nyúlunk.
► Maga a fesztivál mennyire jelent nektek különleges megmutatkozási lehetőséget? Mennyire segít rátok irányítani a figyelmet?
*FL:* Szerintem nagyon, mert ilyen fesztivál még ezelőtt nem volt. Régen voltak olyan estsorozatok, akár itt a Trafóban is, amik fiatalabb, feltörekvő alkotókat karoltak fel. Mégis azt kell mondanom, hogy ez most egy egészen új dolog. Bízom benne, hogy eléri a célját, és ezek az alkotók valamennyire meg tudnak mutatkozni. Noha ismerősök révén vannak, akik megnézik a darabjainkat, nagyon sokan egyáltalán nem ismerik a munkáinkat - még szakmán belül sem. Ha csak a saját darabjaimra gondolok - például az ez előttire, az Emese&Emilre -, nagyon lassú volt az a folyamat, ahogy a szakmában tudatosult, hogy ja, ez nem is rossz, el lehet menni, meg lehet nézni, vagy akár még szeretjük is. Ezért nagyon jó dolog, ami itt történik, hogy ez a generáció most kiemelt fókuszba került.
►Te is részt veszel a fesztiválon? Van olyan előadás, amit vársz, megnézel?
*FL:* Sajnos ami ezelőtt volt, arra nem tudtam elmenni, mert dolgoztunk. De most, hogy végre szabad vagyok, az összes előadásra kértem jegyet, még akkor is, hogyha már több, mint nyolcvan százalékát - nem is egyszer - láttam a daraboknak. Ezek az előadások mind benne vannak a kedvenceimben: az elmúlt pár év munkái közül nekem ezek tényleg a legfontosabbak közül valóak. És nem azért, mert akár személyesen is ismerem a benne dolgozókat, hanem mert alkotó művészként és művészetről gondolkodó emberként nagyon egyet tudok érteni azzal, amit csinálnak.