Hétfő (április 27.): Brand
Itt és most nekünk szól Zsótér Sándor Brandja, hozzánk intézi a kérdéseit az előadás, és erre folyamatosan emlékeztet is minket, a valóság egyre-másra beszökik a fikcióba. A megvilágításnak hála a közönséggel szembeni üvegajtókon egyszerre látjuk Budapest látképét (az előadás a Nemzeti legtetején, a Kaszás Attila Teremben kapott helyet) és egyszerre önmagunkat, a közönséget visszatükröződni. Mi vagyunk a kis falu, a maga érdekhajhász, simulékony politikusaival, akikkel szemben ott áll Brand, a pap, aki a végletes mindent vagy semmit jegyében nem alkuszik meg senkivel, kockáztassa akár saját vagy családja életét ezért. (Hajnal Márton)
8 pontos kritikánk itt olvasható.
Kedd (április 28.): Parasztopera
Mindenkinek meglehetnek a maga titkai, a Parasztopera azonban jóval több annál, mint hogy csak ezeket figurázza ki. Ha ugyanis egyszer lepereg a máz arról a tákolmányról, amit nem csak a darab eleje mutat idillinek, de olykor egészen demagóg módon döntéshozók és –formálók is, nem csak a szülők saját élete siklik ki, de az ártatlan, vagy legalábbis ártatlanabb fiatal generációé is. Akik aztán dönthetnek, hogy mennek vagy maradnak – de ha mennek, hová, ha pedig maradnak, minek…(...)A Parasztopera egyszerre szórakoztató és gondolkodtató, egyszerre abszurd és (sajnos) fájóan reális. Nevetünk rajta, de (Gogol után szabadon) magunkon is nevetünk. (Dicsuk Dániel)
A miskolci előadás ezúttal az Átrium Film-Színházban, a Parasztopera Fesztivál keretében látható.
8 pontot adó írásunk itt olvasható.
Szerda (április 29.): InTimE
Frenák Pál koreográfiája az ösztönök által tévútra vezetett, életnek nevezett katyvaszból mutat fel keserédes, de lebilincselő vizualitással megtervezett képeket, melyek szép lassan összemosódnak, és komplett képet alkotnak egy végzetesen megtévesztett, de még nem elveszett generációról. (...) Kihagyhatatlan, gyönyörű és minden porcikájában profi előadás. (Zsedényi Balázs)
10 pontos kritikánkat itt olvashatják. A Tánc Világnapját ünnepeljék ezzel az előadással!
Csütörtök (április 30.): Francia rúdugrás
A klasszikus bohózati elemek egy nagyon is mai alaphelyzetbe épülnek bele: egy pszichiáter rendelőjében vagyunk, ahová két, mint kiderül, egymást nagyon is jól ismerő házaspár érkezik párterápiára, aztán feltűnik még egy „ősi mesterséget űző” ötödik, az egyik férj szeretett titkárnője is. A pszichiáterrel együtt így szextetté kiegészült társaság tagjai aztán a kombinatorika szabályai szerinti szinte összes variációban összegabalyodnak egymással. A Mohácsi-darabokban megszokott szellemes nyelvhasználat, a szójátékok, szólásfacsarások sora mellett a szöveg külön erénye, hogy minden erőltetettség nélkül, játékosan és humorosan képes beszélni a szexről. (Turbuly Lilla)
9 pontos kritikánk itt olvasható.
Péntek (május 1.): Hoppá-hoppá!
A Franz Zauleck meséjéből készített előadás az összeköltözésen keresztül mesél az emberi kapcsolatok és az osztozkodás nehézségeiről. A már emlegetett busz eredeti lakója Vadkan Dönci (Hannus Zoltán/Kemény István), a játékos, de roppant rendetlen kisállat. Döncinek látszólag mindene megvan: egész nap, szünet nélkül rosszalkodhat a lakás-autóban. Azonban mégsem lehet töretlen a boldogsága, mert nincsen, akivel játsszon. Ez változik meg Cirmos Liza (Pallai Mara/Kovács Judit), a rendmániás macska érkezésével, aki télire keres menedéket. Dönci befogadja a cicát, ám ezzel nem kevés konfliktust vesz a nyakába. (...) A párkapcsolati nehézségek asszertív megoldása, amit Liza és Dönci az előadás során megtapasztal, sokszor még az idősebb korosztálynak is újdonság. (Hajnal Márton)
8 pontos kritikánk itt olvasható.
Szombat (május 2.): Leenane szépe
Gigor Attila rendező azonban inkább a hangulatokra és a két főszereplőre helyezte a hangsúlyt, semmint az őket körülvevő, társadalmi értelemben vett környezetre – Leenane akárhol van, és sehol sincs, tehát maradtunk valahol az ír vidéken. Megoldásai között vannak az előadásba jól illeszkedők (játék a rádióval), ugyanakkor közhelyesek is (kritikus pillanatokban leesik valami a falról). Nagyban épít a vissza-visszatérő elemekre (mint például az instant leves csomósságának problémájára) – és valahol igaza is van. Leenane-ben az élet, ha egyáltalán halad is, legfeljebb csak körbe-körbe…(Dicsuk Dániel)
7 pontos kritikánk itt olvasható.
Vasárnap (május 3.): karamazov
A színészek érezhetően személyes ügyként élik meg az előadást, hozzátéve a magukét a dalokon kívül a szöveghez is. Ez a kisbetűs karamazov elsősorban az ő generációjuk apadilemmájáról, leválásáról, útkereséséről szól. És hogy az előadás hogy viszonyul ehhez az apához? Indulattal. Ami Dmitrij (Adorjáni Bálint) és Szmergyakov (Jankovics Péter) figuráját illeti, dühödt indulattal. Ami egyben a saját maguk, saját rosszabbik felük elleni düh és indulat is – nem véletlen, hogy Jankovics Péter az apát is eljátssza, hiszen az ő „aligátor kutyájában”, vagyis Szmergyakovban van a legtöbb Fjodor Karamazovból. (Turbuly Lilla)
8 pontos kritikánk itt olvasható.