Hétfő (Május 4.) Züfec
A Züfec körülbelül annyit jelenthet, hogy „úgyis csak rólunk szól az egész.” Az alapműben, a Színházi regényben szereplő bulgakovi önreflexió után természetesen megkerülhetetlen a rendezői-színészi önreflexió is. Annak ellenére, hogy az alkotók tulajdonképpen egy magától értetődő fogással éltek, Benkó Bence és Fábián Péter rendezése mégis ennek köszönhetően lett egyrészt bájos, másrészt hatalmas erővel és frissességgel teli. Mert amire akarva-akaratlanul is állandóan reflektálnak, az pont saját maguk, fiatalságuk, az, hogy ők önmagukat ünnepelve, elveiket nem feladva kérnek helyet a nagy színházi Züfecben. Persze ezt sem végletes önirónia nélkül teszik. (Szabó Zsuzsa)
A teljes, 9 pontos cikk itt.
Kedd (Május 5.) Cyber Cyrano
A felvetett probléma bizony feszítő. A fiatalok számára sem az iskola, sem az otthon, sem a média nem képes olyan világképet átadni, amelyben biztosan elhelyezhetnék magukat, a különféle mintákhoz való hasonlatosság, az elvárthoz való alkalmazkodás sokkal érdekesebb és igazabb számukra, mint az őket körülvevő környezet realitása. Ezért bizalmatlanok és elutasítóak – ám a könnyű élet ígérete elhomályosítja minden érzéküket. A keserűvé és számítóvá váló Zsuzsi – aki megbűnhődik a tettéért – tulajdonképpen nem hibáztatható, hogy él azzal a lehetőséggel, hogy fontossá váljon környezete számára, akár az ismerősi háló középpontjaként. (Ugrai István)
A 10 pontos kritika itt.
Szerda (Május 6.) Közellenség
Így válik törvényen kívülivé, seregei élén megostromolja a városokat, és továbbra sem akar semmi mást, mint igazságszolgáltatást. A hatalom azonban hallani sem akar erről: diplomáciai-politikai eszközökkel akarják megoldani a kérdést, és ebben bizony jobbak, mint a józan paraszti ésszel gondolkodó Kohlhaas, akit ármánnyal (l.: titkosszolgálati eszközök, beszervezett ügynök, besúgó áruló etc.) sikerül rávenni arra, tagadja meg ígéretét, hiszen így a névleges igazságtétel mellett lehet statuálni a példát, és eltenni a „hazaáruló” Kohlhaast láb alól. (Ugrai István)
A 7 pontos kritika itt.
Csütörtök (Május 7.) Alice csodaországban
Hogy a gyerekek mégis folyamatosan le vannak kötve, az elsősorban a folyamatosan fenntartott szemkontaktusnak, és a felnőtt szemnek talán kissé harsány színpadi poénoknak köszönhető, ami azonban a gyerekek körében osztatlan sikert arat. Ez a kisiskolásfülekre hangszerelt harsányság az egész előadásra jellemző, amit méltatni felnőtt füllel nehéz, de felróni sem lehet, hiszen működik, és a „színpadtechnikai puritánságot” valahogy ellensúlyozni kellett, és ez sikerült is, amihez még hozzájárult a zene, és a dramaturgiailag talán a legjobb helyen elhúzott interaktív betétek is. (Zsedényi Balázs)
A 8 pontos kritika itt olvasható.
Péntek (Május 8.) nőNYUGAT
Szeretők? Szerelmek? Kalandok? Feleségek? Kik ezek a nők, akik a Nyugat nagy költői mellett, mögött, között álltak, akikről nem, vagy csak elvétve tudunk? Pedig megérdemelnék a figyelmet, hiszen annál többet is tudtak, minthogy tolerálták a vélhetőleg nem kevés szeszéllyel megáldott, nehezen elviselhető költőket. Például írtak, játszottak, ugyanúgy részei voltak a kulturális életnek, mint férfitársaik. És erről most nők beszélnek. (Nyulassy Attila)
A teljes, 7 pontos szöveg itt.
Szombat (Május 9.) Jutalomjáték
Biztosan ismerik azt a típusú embert, aki minden problematikus helyzetet, konfliktust poénnal próbál megoldani, aki minden szituációból viccet szeretne csinálni. Többségében ezek a vicces emberek igen idegesítő figurák, de ha valaki olyan szellemes ellenállhatatlansággal csinálja ezt, mint a Gálvölgyi János képében föllépő Scottie Templeton, nehéz komolysággal megállni. Nem is lehet, legfeljebb akkor komorul el a hangulat, amikor abba gondolunk bele, hogy vajon ezt hogy bírhatja a családja napi 24 órában, heti hét napon.
Márpedig Bernard Slade darabja éppen ilyesmit vet fel: Scottie annak idején otthagyta a családját, feleségét és fiát, nem bírván a kötöttségeket. Azonban most Scottie olyan helyzetbe kerül, amelyből nem lehet két jó poénnal kitáncolni.
A teljes, 7 pontos szöveg itt.
Vasárnap (Május 10.) A gondnok
Az alárendelt, a fölérendelt és a jelentéktelen. Egyszerű, mégis olyan képlet, amiben egy komplett társadalmi hierarchia, struktúra és közeg jellemezhető. Bár a képlet valószínűleg állandó, az egyes szerepeket kitöltő karakterek változnak. Ez a három férfi – bár egy angol darab apropóján találkozunk velük – a magyar valóságból született, és arctalan szimbólumok helyett emberekké, illetve emberszerű lényekké formálódnak. (Zsedényi Balázs)
A 7 pontos szöveg itt.
