A döntéshozói „gesztus” számunkra a szakmai kuratórium Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) által delegált tagjaitól elvárható tájékozottsággal, szakértelemmel, objektív értékítélettel, valamint a működési pályázat kiírásakor a pályázati felhívásban megfogalmazott 53 pontos pályázati és bírálati szempontrendszer szerinti értékeléssel és azok betartásával semmilyen formában nem összeegyeztethető. A Maladype Színház eddigi teljesítménye, eredményei és jövőbeli tervei fölött mondott „ítéletet” nem tudjuk értelmezni.
A korábbi évek gyakorlatához képest idén a független területen alkotók „szerencséjére” a minisztérium szakértői testületében az innovatív és progresszív színházi törekvések pályázati pénzeit elosztó és a döntéseket meghozó Színház I. kuratóriumában Lőrinczy György mellett „a függetleneket legjobban ismerők”, Barda Beáta, a Trafó Kortárs Művészetek Háza művészeti vezetője és Jászay Tamás kritikus is helyet foglalhatott.
A FESZ által delegált kurátorok minket érintő döntésének reduktív jellegét befolyásolhatja az a tény, hogy a Maladype – a független színházi szférában mindenkit érintő negatív folyamatok és az évről-évre hektikusan változó működési támogatások ellenére – ez idáig egyszer sem emelt kifogást a megítélt támogatásokkal kapcsolatban. Konzekvens gazdasági és művészeti koncepcióval építkezve, évről-évre egyre nehezebb anyagi körülményei mellett rendkívüli erőfeszítéseket tett és különböző „túlélési stratégiák” sorát dolgozta ki mindennapi működése és projektjei finanszírozásának érdekében. A kuratóriumok által megítélt összegeket jól strukturálta, más forrásokból, kreatív támogatói programok megvalósításával a működési pályázatokon elnyert támogatást megnövelte, energiáját a mindenkori alkotói munkába fektette.
Ugyanakkor fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a más, állami és nem állami projektpályázatokon elnyert támogatások, a nemzetközi fesztiválok, koprodukciós partnerek és befogadó színházak által felajánlott költségtérítések, valamint az egyéb támogatások nagy része – nem csak a Maladype, hanem bármelyik független színház esetében – nem fordíthatóak működési költségekre, azokból kizárólag az adott projekt költségei finanszírozhatóak. Amint az a kurátorok számára is nyilvánvaló, a szerződésekben rögzített támogatások szigorú elszámolási rend szerint csak az adott program megvalósítására fordíthatóak támogatásként és külön költségvetésként kezelendőek. Nem véletlenül adja az évenként ismétlődő, fix állami támogatással nem rendelkező függetlenek működésének bázisát a működési pályázat által elnyerhető összeg! A Maladype Színház mögött nincs semmilyen fenntartó vagy befogadó intézmény, önálló játszóhelyét és állandó társulatát saját maga tartja fenn! A pályázati felhívás kritériumrendszere szerint a plusz források bevonása a pályázatok elbírálásánál előny! Vagy mégsem?
Egyetértünk Hegedűs Sándor, tánckritikus állításával, mely szerint „20 millió forint alatt nem lehet működtetni egy társulatot” és elgondolkodtatónak tartjuk, hogy a minket képviselő kurátorok számára miért nem egyértelmű érték egy állandó játszóhellyel, társulattal, repertoárral és magas előadásszámmal működő, jelentős hazai és nemzetközi koprodukciókat, fesztiválmeghívásokat, oktatási, nevelési programokat és workshopokat maga mögött tudó 15 éves alkotóműhely jelenléte a független színházi életben. Mit kellene még bizonyítanunk?
További kérdéseket vet fel bennünk a több éves értékteremtő munka eredményeire épülő értékelés megkülönböztető jelentőségének hiánya a döntési gyakorlatban, éppen ezért egyetértünk a régóta esedékes, Lőrinczy György által is megfogalmazott profiltisztítással.
Nehezen tudjuk azonban értelmezni a kuratórium másik tagjának szavait:
„Mint a Színház 1-kurátor Jászay Tamás kritikus elmondta: A jelen körülmények között nagyobb szüksége van a támogatásra egy ígéretes progresszív pályakezdő együttesnek, amelynek társadalmi hasznossága vitathatatlan, és együttműködésben is gondolkodik.”
A társadalmi hasznosságnak és együttműködéseknek kizárólag fiatal, pályakezdő együttesek számára történő privilegizálását visszautasítjuk. A Maladypének, még induló társulatként a korábbi, értékalapú szempontrendszer szerint évek alatt felépített szakmai hitelességet, szakmai minőséget és mérhető, igazolható eredményeket kellett felmutatnia ahhoz, hogy az akkori lehetőségekhez képest olyan mértékű támogatást kapjon, mint a jelenlegiekhez mérten a valóban fiatal, pályakezdő formációk.
„A kuratóriumok heteket töltöttek azzal, hogy kidolgozzák a pontozás szempontrendszerét, és ennek nyomán értékeljék a pályázatokat, osszák szét a pénzt. Mint a Színház 1-kurátor Jászay Tamás kritikus elmondta: figyelembe vették azt is, hogy az adott együttes mennyire szorul a pályázati pénzre.”
Rászorultságra vonatkozó kérdést nem találtunk a pályázati felhívás részeként február 17-én megjelent bírálati szempontrendszerben. Egyébként is: hogyan kellene ezt értelmezni? Mi számít rászorultságnak? Amint azt a fentiekben jeleztük, a plusz források nagy része nem fordítható működési költségekre. Egy nemzetközi irányelveket követő pályázatban a plusz források megléte az életképességet, a kiszámíthatóságot, az előremutató fejlődést, a pályázóba vetett több irányú támogatói bizalmat jelenti, amelyet a bírálóbizottságok az értékelésnél a pályázat támogatási intenzitását növelő előnyként, nem pedig a támogatást csökkentő szempontként vesznek figyelembe. Így a kurátor által megfogalmazott szempont a működési pályázat kritériumrendszere kapcsán számunkra nem lefordítható.
Sajtóhírek szerint az államtitkár arra figyelt, hogy senki ne kapjon kevesebbet, mint tavaly. A Maladypétől azonban nem az államtitkár, hanem a független területet képviselő kuratóriumi tagok vontak el tavalyi támogatásához képest 3,900,000,- Ft-ot. A minket érintő döntés hátteréről és okairól nincs információnk, ellenben amit sejteni vélünk, az ránk és a terület egészére nézve is kétségbeejtő és riasztó.
Idézünk a többek között Jászay Tamás által is jegyzett, 2013-ban Halász János államtitkárnak címzett levélből:
„Meggyőződésünk, hogy a független színházi és táncos terület nemzeti kultúránk egyik legfontosabb pillére, ezért is lényeges, hogy a terület működési pályázatainak elbírálásakor kizárólag szakmai szempontok érvényesüljenek.”
Elszomorít bennünket a független területen megmutatkozó értékrendbeli válság és az a tény, hogy éppen azok „ütnek rajtunk”, akiktől szakmai képviseletünket leginkább várnánk. Nem marad más, mint hogy a kuratórium döntését magunkra nézve egyértelmű üzenetként kódoljuk: egyet kell értenünk Pintér Bélával, aki szerint ma Magyarországon a függetlenek által delegált kurátorok szemében nem érték a több éves eredményekre épülő hazai és nemzetközi szakmai munka.
Végezetül szeretnénk kiemelni, hogy a jelen közleményben megfogalmazott gondolatok, melyek a szakértői testület által minket ért igazságtalan döntés következtében együttes felháborodásunkat tükrözik, nem az adott témában érintett más társulatokhoz vagy egyéb szervezetekhez képest és ellenében (!), hanem csakis a színházunkat ért szakmai sérelem kapcsán fogalmazódtak meg.
A fentiek alapján a Maladype Színház redukciós folyamatait kénytelen elindítani. A továbbiakban a FESZ szakmai, tartalmi és formai megnyilvánulásait nem tudja elfogadni, ezért kilép a Független Előadó-művészeti Szövetségből.
*Források:*
► Pályázati felhívás a minősítéssel nem rendelkező
színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek
Emtv. szerinti, 2015. évi működési támogatására:81/NKA_belso/_temp/ckfinder/files/emmi/archivum/2015/palyazati_felhivasok/150217/01.pdf
► Hoppál Péter jobban tudja, melyik színházat mennyivel kell támogatni (Magyar Narancs)
► Az államtitkár jobban tudta, mint a szakma (nol.hu)
► A Színházi Kritikusok Céhe elnökségének levele Halász Jánosnak (szinhaz.hu)
Kapcsolódó
