Az 1979-es kiadású nagylemez különlegessége Cseh Tamás korábbi albumaihoz képest, hogy egy összefüggő történetet mesél el. A Frontátvonulás című előadás műfajaként az alkotók azt jelölték meg, hogy „pesti mese hangszerekre és három elutazóra".

„Ó, fiatalember, maga rokonszenves nekem, be ne tegye a lábát erre a pályaudvarra most, itt mindenki megbolondult valahogy. Nem hallgatta a híreket? Nem észlelt semmit a városban amúgy? – Mi van itt? Szerintem front van, front vagy mi, frontátvonulás. Ilyet, ilyet még nem láttam, pedig mindennap kijövök erre a pályaudvarra, fiatal barátom. Meg mondjam miért?”

Brassai Tóth János arra kérdésünkre, hogy mi kapcsolja őket Cseh Tamáshoz, azt válaszolta: "Az, hogy ebben az országban élünk. Ő már a kultúránk része. Mind a hármunknak megvan a maga saját története Cseh Tamásról, az enyém arról szól, hogy gyerekként egy koncertje után együtt vacsorázhattam vele, és hogy láttam részegen kötözködni. Majdnem meg is verette magát apám egyik barátjával, akiről nem tudhatta, hogy feketeöves. (…) A dalaiból átjön, hogy rendkívül érzékeny volt a karakterekre, színészi értelemben is." (A teljes interjú itt olvasható

"Kiss Csaba mondta, aki az előző igazgató volt Miskolcon, hogy milyen érdekes lenne, ha mi, fiatalok összehoznánk valami saját produkciót. Van ott egy Játékszín nevű kisebb színházi tér, ami nagyon alkalmas ilyen stúdiószínházi műhelymunkára. Erre a lehetőségre csaptunk le, hogy létrehozzuk a Frontávonulás című előadást. Nem volt rendező. A próbákat fölvettük videóra, én megnéztem otthon. és kiírtam, hogy miket javítsunk. Miután a karácsonyi szünetben lejegyeztem a dalokat, szép sorban megtanultuk őket, és együtt kezdtük el fölépíteni a darab mozgásait, színpadi megjelenítését" – mesélt nekünk Zoltán Áron az előadás születéséről. (A teljes interjú itt található

Az előadásban két zenész: Szakács Sára brácsán és Laczi Sándor csellón működik közre.