Az elmúlt néhány hétben természetesen arra vonatkozott a legtöbb kérdés, amivel az alkotókat megkeresték, hogy miért egy operettszubrett játssza a drámairodalom egyik legjelentősebb prózai szerepét. Fehér Balázs Benő rendező azt mondja: ha ez csak egy ötlet lenne, nem jönne létre az előadás. De gondolat és koncepció van a döntés mögött, a sokszínű szereposztás, a színészi játékmód sokfélesége gazdag és összetett viszony- és kapcsolatábrázolásra ad lehetőséget. Márpedig Csehov műveinek ez a lényege. Ahogyan a Dornt alakító színész, László Zsolt fogalmaz: Csehovnál, és különösen a Sirályban nem a történet elmesélése az elsődleges. „Mindenki csak saját magával és a saját vágyaival foglalkozik. Nagyon különböző emberek állnak egymás mellett. Csehov látleletet ad az emberről minden egyes darabjában, és ebben gondolkodni olyan, mint egy krimi részesének lenni.”
Az alkotók szándéka szerint noha a színpadon megjelenő darab időtlen, az előadás kifejezetten mai nyelven szól a közönséghez (a szövegkönyv Fekete Ádám, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős dramaturghallgatójának munkája), és a produkció egyszerre lesz szórakoztató – sőt helyenként akár kifejezetten mulatságos – és gondolatgazdag: az előadás kísérletet tesz a mű mélységeinek felkutatására, illetve annak megmutatására is, hogy a Sirály éppen olyan aktuális darab ma, mint megszületése (1895), vagy akár első magyarországi kőszínházi bemutatója (1930) idején.
Kapcsolódó
