Hétfő (október 27.): A revizor - Vígszínház
Egy szórakoztató, végtelenül kreatív, minden ízében kortárs, közéleti kvázikabarét kapunk Gogol apropóján, ami egy percig sem akar megmondani nekünk semmit, nem állítja magáról, hogy mély lenne, mégis minden ízében rólunk és nekünk szól. (Nyulassy Attila) A teljes kritika itt olvasható.
Kedd (október 28.): Az utolsó óra - Rózsavölgyi Szalon
Ha azt mondom, hogy ez egy olyan kamaradarab, amelyben két tudós vitázik Isten létéről vagy nemlétéről, vélhetően kevesen fogják megrohamozni a Rózsavölgyi Szalont. De ha hozzáteszem, hogy az egyik közülük Freud, akit Jordán Tamás játszik, a másikat, Lewis professzort pedig Alföldi Róbert, akkor már teltház várható. És a nézőknek igazuk van: Az utolsó óra azért lesz emlékezetes, mert a két nagyszerű színész által nem két hitvitázó tudós, hanem két, egymástól nagyon különböző ember Találkozik. Nagybetűvel. (Turbuly Lilla) A teljes kritika itt olvasható.
Szerda (október 29.): Fényevők - Katona József Színház
Magasztosan hirdetett elvek, minden gyakorlatias tenni akarás nélkül. Kérdezhetnénk: de mi ezzel a baj, mért lenne ez olyan ártalmas, mint a kolera? Ez az előadás Ascher Gorkij-olvasata arról, hogy már csak idő kérdése, és eljön a hamis nyugalmat fenekestül felforgató kolera. (Csatádi Gábor) A teljes kritika itt olvasható.
Csütörtök (október 30.): Bolha a fülbe - Radnóti Színház
A szabályokat felrúgni nem lehet, bármennyire is szeretnénk. De játszani lehet, sőt kell is: itt például megnézzük, hogyan lehet Feydeau gubancos bohózatát a lehetőségek határáig elvinni. (...) ami miatt ezt az egészet érdemes végignézni: ez az irdatlan őrület, ez a fantasztikus káosz, a szélsőséges, mégis mértéktartó, elegáns komédia itt takkra működő szabályos mestermunka. (Ugrai István) A teljes kritika itt olvasható.
Péntek (október 31.): Happy Ending - Belvárosi Színház
Nagy és végső lételméleti kérdések emberközelien, egy revübe csomagolva. A Happy Ending az a fajta kivételes darab, amely az előadás utolsó percéig leköti az embert, és még utána is a hatása alatt tartja. (...) Mindeközben repkednek a háttérben a cinikus poénok és az ötletes, vizuális gegek, úgy, hogy ezalatt az előadás egy pillanatra sem veszíti el hiteles, keserű atmoszféráját. Nevetve sírunk. (Hajnal Márton) A teljes kritika itt olvasható.
Szombat (november 1.): Stuart Mária - Örkény Színház
A hatalmas ablakon keresztül kellő fényt kapni a döntések meghozatalához. Azonban vajmi kevés ez a fény akkor, amikor a hatalom gyakorlói önmagukon képtelenek ablakot nyitni a körülöttük ott lévő világra. Bábok legyünk vagy szabadok…? (...) Koronás fők, kik a saját csapdáikban, erőtlen hatalmaskodásaikban bábokká vedlettek vissza. Az áthallásokat értse mindenki a saját vérmérséklete szerint. (Csatádi Gábor) A teljes kritika itt olvasható.
Vasárnap (november 2.): Vérnász - Ódry Színpad
Nagyon aktuális a kérdés: meddig akarunk a múltban élni, hinni, hogy egyszer megbosszuljuk azt? (...) Ez a múlt homályos, de mégis folyton jelenlevő vibrálása ott van végig a balladában. Mert nem más ez, drámai ballada. (Gera Márton) A teljes kritika itt olvasható.
