A díjak elé

Nehéz írni az idei Városmajori Színházi Szemléről, mert meglehetősen összetett érzésekkel távoztunk az előadásokról. Bármennyire is szubjektívek, az előadásoknak általunk adott pontszámok jól tükrözik az idei felhozatal erős szórását: a vidéki és határon túli színházak legjobb szórakoztató előadásai között, ahogy volt két magasra értékelt produkció, úgy három előadás a hétből még - a mi meglátásunk szerint „halvány igent” jelentő - 6-os pontszámot sem kapta meg tőlünk. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy az ez évi válogatás (válogatók: Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház igazgatója, Miklós Melánia, a Szabad Tér Színház művészeti és kommunikációs munkatársa, Jászay Tamás kritikus) merészen belenyúlt a kevéssé népszerű, kísérletező, vagyis az úgynevezett „bevállalós” produkciók közé.

Horváth Csaba Magyar Elektrája egy izgalmas bukás volt, a Figaro házassága ugyan csak egy stilisztikai ötletet mutatott fel, de azt markánsan végigvitte, a Bernarda Alba háza alkotói egy bátrat gondoltak, még ha ez a gondolat sokszor inkább elvett is a darabból, mint hozzáadott volna, és az Istent a falra festeni bármennyire is elviccelte Tar Sándort, mégiscsak elmerészkedett az emberlét csendes pusztulásáig.

A végeredmény ígéretes a jövőre nézve, noha egyelőre úgy tűnik, hogy sokan hoppon maradtak: a városmajori törzsközönség nem mindig értette a sok alternatívot és borút, a vájt fülű színházszeretők pedig gyakran fanyalogtak, hiszen láttak már jobbat is.

A díjazottak

Legjobb előadás:

*Tóték* (Miskolci Nemzeti Színház, rendező: Béres Attila)

"Ebben az Örkény-olvasatban totálisra nő a groteszk. Béres Attilának nincs szüksége hatvan év elteltével az aktualizálásra, mert minden tökéletesen elevenen hat. Hiszen ha körbenézünk, rengeteg Tótot, Mariskát, Ágicát és legfőképp megszámlálhatatlan sok dobozt látunk" - írtuk a produkcióról 10 pontos kritikánkban. (A teljes írás itt olvasható

Legjobb női főszereplő:

*Czikó Juliánna* (Édes Anna - Csíki Játékszín, Csíkszereda)

"A Csíki Játékszín és Lendvai Zoltán nagyon szerencsések, hiszen Czikó Juliánna – hangozzék ez bármily közhelyesen – valóban maga Édes Anna. Ugyanúgy el lehet hinni neki, hogy félénk és dolgos cselédlány, minthogy sugárzóan szép nő, aki cselédgúnyájában is vágyat ébreszt az úrikisasszonyokhoz szokott Patikárius Jancsiban" - írta szerzőnk a színésznő játékáról. (A teljes, 7 pontos recenzió itt olvasható

Legjobb férfi főszereplő:

*Bajomi Nagy György* (Vitéz Mihály - Weöres Sándor Színház, Szombathely)

Szerzőnk véleménye szerint: "A Vitéz Mihályt biztosan nem érdemes színpadra állítani, ha nincs a címszerephez illő súlyú színész. Szombathelyen van. Bajomi Nagy György Vitéz Mihálya sokszínű, formátumos alakítás. A kezdeti, bárdolatlan, ügyeskedő kereskedőből felépíti a hatalmasságok között eleinte porcelánboltba tévedt elefántként toporgó, majd a saját növekvő hatalmába beleszédülő, mértéket, tisztánlátást és mindezzel együtt emberségét is elvesztő despotát." (A 8 pontos, teljes kritika itt olvasható

Legjobb női mellékszereplő:

*Takács Katalin* (Magyar Elektra - Csiky Gergely Színház, Kaposvár)

"Aigiszthosz király felesége, Klütaimnésztra (Takács Katalin) egy büszke, erős nő, aki azonban mégis megrendül az események hatására, amit Takácsnak sikerül visszafogottan, mégis kivételesen érzékletes módon megmutatnia" - írtuk Takács Katalin játéka kapcsán. (5 pontos írásunk itt olvasható

Legjobb férfi mellékszereplő:

*Csankó Zoltán* (Figaro házassága - Győri Nemzeti Színház)

"Csankó Zoltán az orránál fogva vezetett nemes figurájához is képes méltóságot társítani" - írtuk a színművész alakításáról. (A 6 pontos, teljes kritika itt olvasható

Különdíj:

*Bernarda Alba háza* (Békéscsabai Jókai Színház, rendező: Béres László)

Az előadás kapcsán úgy találtuk, hogy: "Miközben Béres László több ponton is kifejezetten merészen nyúl hozzá a drámához, rendezése nem létrehozza a drámát, hanem megrajzolja azt. Érzékelteti az adott pillanat erejét, de ezt általában látvánnyal vagy egyenesen látványossággal teszi. (...) Noha ezek az alkotói elképzelések egy önazonos forma mellett egységes előadássá állnak össze, a végeredmény részleteiben és összességében is kérdéses. (...) A tényleges szereplőkön kívül a zenészekkel és a táncosokkal együtt, azok egyikeként a csábító férfi, Pepe is folyamatosan jelen van ebben az összerekesztett térben. A dráma és a drámába csepegtetett komikum súlyát a férfinélküliség és az ebből eredő hiányok, a bizalmatlanság, a frusztráció, a gyűlölködés és a tárgyát nem találó szeretet adják, amelyet ez a megoldás határozottan legyengít. (...) Néhány hónap alatt egyszerűen nem lehet megtanulni flamencót táncolni – és ha valakik tudnak is, még mindig erősen kérdéses, hogy ez a konkrét forma ekkora dramaturgiai súlyt elbír-e." (4 pontos írásunk teljes terjedelemben itt olvasható

Közönségdíj:

*Istent a falra festeni* (Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen, rendező: Mészáros Tibor)

A debreceniek előadása a leadott szavazatok 59 százalékát szerezte meg, és 310 szavazattal került az első helyre.

"Mit lehet kezdeni egy olyan előadással, amely, noha egy feszültségekkel teli, konfliktusos, a kilátástalansággal napi szinten küzdő (vagy a küzdelmet már feladó) közegben játszódik, és karakterei mindegyikének komoly külső és belső problémái vannak, ám mindezt jórészt figyelmen kívül hagyva meséli el a maga történetét? És egyáltalán: mennyire lehet (és kell) komolyan venni az így született, az alaphelyzettel csak korlátozottan találkozó történetet?" - tettük fel a kérdéseinket az előadás kapcsán. (4 pontos írásunk itt olvasható