A szervezők idén sem egy díjkiosztó gálaest keretén belül adták át a zsűri által odaítélt elismeréseket, hanem a fesztivál befejezése után, rendhagyó módon „házhoz viszik” a díjakat, azaz a nyertes produkciók első „otthoni” előadásán, saját közönségük előtt vehetik majd át a díjazott művészek a VIDOR Fesztiválon nyert trófeájukat.

Dottore-díj: Legjobb előadás

*A két Korea újraegyesítése* (Katona József Színház, rendező: Máté Gábor)

„Az összes jelenetet az abszurditás nyitott köntöse fedi, melyből sokszor kikandikál a mindennapiság. A jelenetek általában hétköznapi életképekként kezdődnek, aztán egy semmisnek tűnő probléma abszurd rémálommá duzzasztja őket. Végül pedig vagy valóban tragédiába fúlnak, vagy lenyugszik minden, mintha semmi sem történt volna (…) Ezek a semmisnek tűnő helyzetek állnak tehát a történetek középpontjában. A színészek azonban sajnos nem tudják annyira természetesen venni ezeket a problémákat, hogy megmutatkozzon abszurditásuk. Egy-egy felesleges szemmeresztgetéssel vagy sóhajjal reagálnak rájuk. A reflexió, kikacsintás miatt soknak tűnik az a kevés reakció is, mellyel azt jelzik, hogy itt most abszurditásról van szó. Ezért nem sikerül hitelessé tenni azt, ahogy apró problémákon fennakadnak az általuk játszott karakterek. Ez a játék valahogy nem illik a színészekhez, sokszor úgy érezni, csak eljátszogatnak - írtuk az előadásról. (A teljes, 6 pontos kritikánk itt olvasható

Arlecchino-díj: A legszívhezszólóbb előadás

*Romance.com (Rózsavölgyi Szalon Arts & Café, rendező: Dicső Dániel)

Szerzőnk véleménye szerint: „A Romance.com olyan, mint egy finom latte. A saját műfajában nagyon rendben van. Aki szereti, annak jólesik meginni, és amíg kortyolgatja, kiszakadhat a mindennapi hajtásból, ábrándozhat egy kicsit, elhiheti, hogy a világ ilyen egyszerűen is működhet, és élvezheti a hozzávalók harmóniáját. A laktózérzékenyek és a kesernyésebb ízekre vágyók pedig válasszanak helyette egy tömény feketét.” (8 pontos írásunk itt olvasható

Smeraldina-díj: A merész magyar musicalért

*Broadway felett az ég (Centrál Színház, rendező: Kiss Márton)

„A Broadway felett az ég a kellékestől a színigazgatáson keresztül Coelho másfél dimenziós értékbölcseletéig osztja (és zömmel jól osztja) a fricskákat, ám ennek a miértje nem teljesen világos. Eljön az a pillanat az előadásban, amikor rájövünk, hogy már nem tudjuk, min nevetünk. Továbbra is nevetünk, de ez innentől már nem ugyanaz – írtuk az előadás kapcsán. (A teljes, 6 pontos kritikánk itt olvasható

Capitano-díj: A legjobb átváltozóművészeknek

*Nagy Sándor, Magyar Attila, Szerednyey Béla* (Agyeldobás Madách Színház)

Szerzőnk az egész előadás szempontjából kritizálta ezeket az alakításokat: „A rendező szemmel láthatóan színészközpontú előadást álmodott meg, ez azonban nem oldja meg a történet problémáit, sőt… Míg a” valódi” színészközpontú előadások esetében egy eleve is működőképes történetre rakja fel a kiváló alakítást nyújtó főszereplő a koronát, ezúttal a színészek sokszor nem tudnak mivel és miből dolgozni: önmagában édeskevés, hogy Szerednyey Béla tíz percen belül játszhat idős nénit, kövér rendőrt és emberszabású trollt, Nagy Sándor pedig hiába énekel operát, ha ezek magához az előadáshoz semmit nem tesznek hozzá. Valamennyire mindhárom színész sok, de ez a fajta túljátszás sok esetben betudható paródiának, ráadásul az előadás színház a színházban-keretébe még belefér.” (3 pontos írásunk itt található

Pantalone-díj: A legjobb kvartett

*Stefanovics Angéla, Bánki Gergely, Keszég László, Mészáros Béla* (40! avagy Véges Élet Dumaszínház és FÜGE)

„Ami azonban kétségtelenül megmenti a produkciót, az a felszabadult atmoszféra. Az alkotás egyfajta önvallomás, a négy, negyvenhez közeli színész végeredményben önmagán nevet. Az előadás egyszerre bensőséges és vicces, a színészek lelkesedése és jelenléte pedig magával ragadja a nézőt is. Stefanovics Angéla karakterei kétségbeesett komolysággal küzdenek a kor ellen, ami a végletekig feszíti az abszurd helyzeteket. (…) Keszég László és különösen Bánki Gergely szintén kaméleonhoz méltó átváltozásokon mennek keresztül. (…)Mészáros Béla ezzel szemben nem minden jelenetben találta el a megfelelő figurát, a bejátszott felvételeken vissza-visszatérő flúgos rohangálása erőtlen és hosszú.

Végeredményben a 40! avagy Véges élet egy még részleteiben kiforratlan, de összességében kellemes bohóckodás. Hála a színészi jelenlétnek, röpke másfél órára csak a negyvenéveseké a világ” – írtuk az alakításokról. (A teljes, 6 pontos kritika itt található

Pulcinella-díj: A legjobb trió

*Klem Viktor, Pálos Hanna, Szabó Győző* (Garzonpánik 011- Alkotócsoport és Thália Színház)

Brighella-díj: A legjobb duó

*Katona László, Scherer Péter* (A hal nem hal bele Nézőművészeti Kft.)

Szerzőnk a két színész alakítását méltatta, de szerinte ez sem menthette meg magát az előadást: „A színészi játék egyébként kifogástalanul sikerül. Mindketten nagy vehemenciával ugranak neki a feladatnak, hogy életben tartsák az előadást. Bár úgy tűnik, az intermezzo-szerű rémálmokkal ők sem tudnak mit kezdeni. A rendezőelv, a rendező elve hiányzik belőle. Hiába, a jellegtelen, gyenge háttérnek olyan erős a sodrása, hogy nehéz szembeúszni vele, tegyék azt akármilyen nagy erővel. Talán csak helyben lehet.” (5 pontos írásunk itt olvasható

Colombina-díj: Legjobb női alakítás

*Rezes Judit* (Abigail bulija Katona József Színház)

„Az előadás központi alakja tehát a Rezes Judit által megformált háziasszony, a tökéletes frizurával, elegánsnak szánt, ám közönséges ruhában megjelenő Beverly. Ha ő nem tartaná erőltetetten egyben a társaságot – már amennyire ezt egyben lehet ideig-óráig tartani –, a „buli” körülbelül fél óra alatt csendkirállyá fajulna. Rezes Judit azonban beszéltet, kérdez és főleg beszél. Vagy teljesen hétköznapi témákról (ingatlanárak, időjárás, rúzsárnyalatok, könnyűzene) fecseg percekig, vagy vendégei életébe mászik bele olyan tapintatlanul, hogy legszívesebben már mi fordítanánk el a fejünket. Feszengünk helyettük is. A karakter célja persze éppen ez – Rezes Judit pedig tökéletesen kidolgozott játékával sikeresen éri el azt a hatást, amit kell. A felszínen egyben tart, egyébként csak közhelyek és tapintatlanságok keveréke dől belőle” – írtuk a színművész játékáról. (A teljes, 9 pontos kritikánk itt olvasható

Pierrot-díj: A legjobb utcaszínházi előadás

*Elemek, avagy tűzön, vízen, földön, égen* (Langaléta Garabonciások, Kiskunfélegyháza)

Hyppolit-díj: Legjobb filmvígjáték

*Argo 2* (rendező: Árpa Attila)

Különdíj a VIDOR hűséges komédiásainak

*Trixx Társulat*