►A Kritikusok Céhén belül voltak-e ellenvélemények, ellenérvek a jelöléseddel kapcsolatban?

*Csáki Judit:* Nem tudom, voltak-e ilyen ellenvélemények, pláne ellenérvek, mert ez egy online, titkos szavazás, és azon az egyszerű elven működik, hogy aki a legtöbb szavazatot kapja, azt jelöli a céh zsűritagnak.

►Mit gondolsz, a jelölésed tavalyi elfogadásához képest mi az, ami idén változott - ami miatt most figyelmen kívül hagyták a céh ajánlását?

Fogalmam sincs, mi változott azóta - akkor valóban elfogadtak -, de mivel úgy gondolom, hogy föltehetően nincsenek érvek a "kitiltók" oldalán, legföljebb irracionális akármik, ez nem is érdekel.

►Elképzelhető-e számodra az, hogy a Te markánsan szókimondó személyiséged a két oldal (ami ugye, nincsen is) egymáshoz való közeledésének egyik akadálya lehetne a POSzT-on?

Kritikusként nem gondolom magam megosztó személyiségnek - az, hogy nem mindenki szeret, a szakmával jár. Egész életemben párbeszédekben vettem és veszek részt – ez a mostanában járványként terjedő "árokbetemetés", és az "üljünk le beszélni" puszta lózungok. Itt most az egyik oldal akarja diktálni az "árokbetemetést" is; ugyanaz, amelyik "területfoglal", és felszántja a magyar színházi mezőnyt, a függetleneket kiváltképp; ugyanaz, amelyik kitüntetéseket, egyetemi stallumokat, doktori címeket adományoz magának; ugyanaz, amelyik a kuratóriumokban ül, és dönt pénzről, életről, halálról; ugyanaz, amelyik kirugdos mindenkit mindenhonnan, aki nem áll be a vazallusok sorába. Ezek mind összetartozó dolgok.

►Mi a személyes véleményed a POSzT teljes újságírói bojkottjáról?

Nem az én ötletem volt, de erős és fontos dolognak tartom, akárhány orgánum vesz benne részt. A színházi szakma - illetve amit én annak nevezek most - tudja, hogy a kritika fontos, és hogy a színházi szakma része; akármit is gondol vagy mond egyes, esetleg számára kellemetlen írásokról. És a dolog nem is példa nélküli: gondolj bele, hogy nem meghirdetve, de bojkott zajlott-zajlik az Új Színház körül; nem írunk róla kritikát, én például azért nem, mert nem színháznak, hanem politikai képződménynek tartom, és az nem az én asztalom. De mivel néhány fontos lap és orgánum szintén nem ír róla, az Új Színház egyszerűen nincsen rajta az országos színházi palettán.

A szolidaritás, ami most fölütötte a fejét, már nagyon ráfért erre az én szakmámra. Hozzáteszem, nem a személyem mellett, hanem a saját, kollektív önbecsülésünkért. Ebben az értelemben ez elsősorban a Magyar Színházi Társaság inkompetenciájának, gyávaságának, taktikázásának a kritikája.