► Hogyan találta meg egymást az InSite és a Drama Rainbow?
*Cao Xi*: Chris Cooper, a Big Brum vezetője 2009 óta dolgozik a Drama Rainbow-val. Az InSite-tal 2012-ben találkoztunk először egy Big Brum által szervezett eseményen, amely Edward Bond munkásságának ötven évét ünnepelte, és éppen arra szolgált, hogy összehozza a Bond iránt érdeklődő embereket, alkotókat. Így két lábon is áll ez az ismeretség: van benne egy személyes szál, hiszen mindannyian sokat dolgozunk Chrisszel, és ezen keresztül jó barátok lettünk, másrészt mindkettőnket foglalkoztat Bond elmélete és munkája.
► A június végi közös projektetek hogyan jött létre?
*Bethlenfalvy Ádám*: Az InSite egy projektalapon működő szervezet, és nagyon szerettünk volna egy olyan projektet létrehozni, ahol olyan, a bondiánus gondolkodás iránt érdeklődő szervezeteket hozzunk össze, akik a színházi nevelés, illetve a drámapedagógia terén alkalmazzák ezeket a gondolatokat. Erre egy EU-s kiírás kapcsán adódott lehetőség, amelyben több ország is részt vesz: az InSite mellett egy társadalmi kérdésekre érzékeny máltai színház, akik Bond darabokat is játszanak, egy fiatalokból álló, birminghami közösség, akik nem csak alkotókként működnek, hanem az egyesületük menedzselésében, fenntartásában is aktívan részt vesznek. A Drama Rainbow Kínából pedig adta magát ehhez az együttműködéshez. A többlépcsős projekt egyik állomása volt az, ami négy napon keresztül a Trafóban zajlott, az utolsó állomása pedig egy nemzetközi konferencia lesz 2016-ban Budapesten.
► Mi az értelme és az eredménye számotokra az InSite-tal való együttműködésnek?
*Cao Xi*: Szakmai szempontból a Drama Rainbow számára nagyon fontos, hogy találkozzanak a világ más részein dolgozó emberekkel. És amerre a világ halad, mára lehetetlen megérteni a saját közegünket anélkül, hogy ne néznénk rá egészen más nézőpontokból. A Drama Rainbow és az InSite két határozottan különböző eszközökkel dolgozó szervezet, miközben a célok szempontjából nagyon közel állunk egymáshoz. Ezekkel a különbözőségekkel együtt, mégis közösen próbálunk reagálni azokra a krízisekre, amiket magunk körül látunk. Nincsenek forradalmárok a drámapedagógia terén, ezért azt gondolom, hogy fontosabb egyfajta testvérséget létrehozni, amin belül a változtatás lehetőségeit és mikéntjét vizsgáljuk. Az InSite-tal való együttműködés egy ilyen közös gondolkodást tesz lehetővé.
Emellett ez egy tanulási lehetőség is számunkra, hiszen amíg a Drama Rainbow összesen hatéves, addig Magyarországon nagy hagyománya van a színházi nevelésnek és a drámapedagógiának. Van mit tanulnunk belőle.
► És mindez hogyan látszik az InSite felől nézve?
*Bethlenfalvy Ádám*: Nemrég Cziboly Ádámmal összeszámoltuk, hogy hány embert ismerünk nemzetközi szinten, és száz fölött van az emberek és a szervezetek száma. De ezek közül nagyon kevés olyan kapcsolatunk van, amikor egy tényleges együttműködést ne a nulláról kelljen kezdeni, vagy egy adott partnerségben ne egymás mellett dolgoznánk. A Drama Rainbowal, és ezen belül is a Cao Xi-vel való együttműködés kihagyja ezeket a köröket. Van egy közös alap, amiről elindulhatunk, és attól pedig külön izgalmas ez a közösség, hogy noha nagyon különböző kultúrákban élünk, gyorsan kiderült a számunkra, hogy mik a közösek ezekben a kultúrákban. Megdöbbentő élmény látni, hogy azok a problémák, amiket mi olyannyira specifikusnak és helyinek gondolunk, azok teljesen hasonlóak Pekingben is. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy más szinten, egy kicsit távolabbról tekintsünk rájuk, miközben az egy nyomasztó élmény, hogy mennyire porszemek vagyunk abban a hatalmas halmazban, ami körülvesz minket. Az is közös bennünk, hogy noha nem gondoljuk, hogy hirtelen meg tudjuk változtatni a világot, mindkettőnk számára hihetetlen intenzív élményt okoz, hogy megértsük a dolgokat a drámapedagógián, a drámás játékokon keresztül - főként ha ehhez megfelelő partnereket találunk.
► Milyen visszajelzések érkeztek a trafóbeli, közös workshopokról?
*Bethlenfalvy Ádám*: Izgalmas volt, hogy a résztvevők között egyszerre voltak nagyon tapasztalt drámapedagógusok és olyanok, akik még egyetlen drámás foglalkozáson sem vettek részt. Mégis sikerült olyan helyzeteket teremteni, ami mindenki számára tudott adni valamit – noha ez más és más volt. Nem egy konkrét módszertant adtunk át, és nem is oktattunk, hanem a résztvevőkkel együtt építettünk fel egy történetet, amihez mi konkrét helyzeteket és feladatokat kínáltunk - miközben az egész egy kutatás volt.
► Milyenek voltunk mi magyarok ezekben a drámás játékszituációkban ahhoz képest, ahogy a kínai emberek reagálnak?
*Cao Xi*: Az volt a benyomásom, hogy két norma van működésben: az egyik a tartózkodó, visszahúzódó én, ami mellett egy egészen másfajta energia is jelen van, mint egy fiú, aki az egyik foglalkozáson nem bírta visszafogni magát attól, hogy megnyilvánuljon és beleavatkozzon a történésekbe. Nagyon hasonló az a polarizáció, ami Kínában és Magyarországon is jelen van. Érdekes volt látnom a saját kollégáimat, ahogy az első napok visszafogottsága után egyre jobban oldódtak, és egyre bátrabban mentek bele ismeretlen helyzetekbe. Ezt a váltást a kínaiaknál jobban éreztem, mint a magyaroknál, akiknél sokkal inkább megvoltak a szerepek, és ezek a négy nap során végig meg is maradtak. Ez kapcsolódik az árral való úszás taoista gondolatához: ha a közeg engedi az oldódást, a váltást, akkor mi, kínaiak nagyon gyorsan alkalmazkodunk az új helyzethez. Kíváncsi vagyok, hogy mi marad meg ebből a kinyílásból, amikor visszatérünk az eredeti közegünkbe, Kínába.
*Kapcsolódó cikk*
Részt venni - Drámás műhelymunka két felvonásban
*Kapcsolódó honlapok*
