7óra7

Oknyomozás Édes Anna ügyében

Oknyomozás Édes Anna ügyében

2015. 09. 21. | 7óra7

A Kosztolányi-műnek a Regény a színpadon alcímet adta, és még a díszlet fő eleme is kinyíló könyvre emlékeztet, és narrátor segít a nézőknek eligazodni a történelmi korban, valamint a jelenetek közötti kapcsolat megteremtésében.

Milyen rendezői elgondolás szerint ragaszkodott a színpadi megjelenítésben is a prózai műhöz?

Lendvai Zoltán Fantasztikus, sok szálon futó regény az Édes Anna, és ez lehetett az oka, hogy az eddigi színházi adaptációk egy-egy kijelölt fő szálra koncentráltak. Úgy éreztem, ennél többet érdemes megmutatni, mert szerintem mindegyik cselekményszál fontos a mű egésze és a végkifejlet szempontjából is. A narrátor személye például abban tudott segíteni, hogy szubjektív, szokatlan valóságok is feltárulhassanak, és így sikerült Kosztolányi stílusából, a szokatlan leírásokból becsempészni a műre jellemző alapvető hangulatot.

A színlapon azt is előre jelzi, hogy a történelmi kort is igyekszik megeleveníteni, amely befolyásolj a cselekményt. Miért tartotta ezt lényeges elemnek?

Nem konkrétan a történelmi kor a befolyásoló tényező, hanem egy bizonyos rendszerváltás-érzés, amely után mindig új remény ébred az emberekben. Akkor, az 1920-as években egy háborús helyzet után a fenyegetettség, a veszély miatt elfojtott érzelmek robbanásszerűen tudnak előtörni. Felvillant az új élet lehetősége, felfokozottabb lett a boldogulás iránti vágy, mindenki gyorsan, akár erőszakosan szerette volna megtalálni az új életcélt. Ezt az általános változást jelképezi a szoknyák hosszának rövidülése, a zenei divat megváltozása.

Mennyiben szól bele ez a felfokozottság a magánéleti tragédiába?

Sok mindent megokol, noha még a regény végén sem tud senki válaszolni rá, miért történt meg a gyilkosság. A szerkezet érdekessége, hogy nem korlátozódik a cselédproblémára, noha ez áll a középpontjában, hanem olyan sok pici motívum következtében alakul a cselekmény, ami miatt már rekonstruálhatatlanok az ok-okozati összefüggések. A dolgok nem egyenes vonalban vezetnek valami felé, de ha az előadásunk végén a néző belegondol, valamennyire felfejthető a magyarázat. Ezért fontos az a jelenet is, amikor Vizyné keresztülmegy a háborús városon, amikor a rendőrségen verik az embereket, de őt ezenközben csak az érdekli, hogy hol talál egy ügyes cselédlányt. Vagy Jancsi, aki elindul Egerből, mert úgy érzi, hogy ő most Hollywoodba akar menni moziszínésznek, eljut Budapestig, ott is egy bankig, aztán egy cselédlányig, aki nagyon kell neki, legalábbis három napra, de végül parkett-táncos lesz Lengyelországban. Bizonytalanság, zaklatottság jellemzi a szereplőket, és fokozott boldogság utáni vágy. Anna érdekes módon kilóg közülük, őt ilyesmik nem érdeklik, de mégiscsak az ő személye mozgatja a cselekményszálakat.

Édes Anna

Mit kell tudni a Csíki Játékszínről, amelynek ezt a darabot rendezte, és amely így most a Városmajori Színházi Szemle egy résztvevője lett?

Ezt a fiatal, agilis társaságot Kisvárdán, a határon túli magyar színházak találkozóján ismertem meg, ahol hol résztvevőként, hol zsűriként voltam jelen. Sokféle stílusban dolgoznak, híres román rendezőkkel is együttműködve. Megkezdődött egy közös munka pár éve, és ők választották ki az Édes Annát bemutatásra. Amikor újraolvastam a regényt, beleszerettem. Hálás vagyok nekik, mert ritka az életemben, hogy valaki mond egy művet, ami előzetes várakozásommal ellentétben nagyon-nagyon közel kerül hozzám.

Az előadás június 27-én, szombaton este 8 órától látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Színház Szemle versenyprogramjában.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr227992573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása