Sikerrel kerülte meg a technikai akadályokat az Operettszínház Temesváron.
Bár korábban többször (Elfújta a szél, Isten pénze) róttuk fel a Budapesti Operettszínház rendezőjének, Somogyi Szilárdnak, hogy hajlamos céltalanul használni a rendelkezésére álló látványelemeket, ezúttal bizonyította, hogy ezek hiányában viszont képes frappáns alternatívákat találni. A Temesvári Nemzeti Színház felkérésére rendezte meg A Szépség és a Szörnyeteg című musicalt Bori Tamás játékmester és Duda Éva koreográfus segítségével. A darab a fapados adottságok ellenére komplex és koherens színpadi műként jelenik meg, melyben a jó ötletek sikerrel pótolják a technikai erőforrások hiányát.
Daniela Bostan (középen) (fotó: Budapesti Operettszínház)
Az alaptörténethez alkotott keretjáték (egy fiú számítógépes játékán keresztül csöppenünk a cselekménybe) nem tölti be a azt a funkcióját, hogy közelebb hozza a közönséghez a történetet (ami egy Disney-mese esetében nem is feltétlenül lenne szükséges). Mégis működőképes, hisz magyarázatot ad néhány figura megjelenésének elnagyoltságára, a vissza-visszatérő, fotószerű átkötő képekre, valamint úgy általában a vetítésre mint egyetlen valódi díszletelemre is.
Szintén üdítő volt látni Gastont (Victor Bocur), aki az előadást játéka és énektudása révén is a hátán viszi, és aki ezúttal nem egy mesekönyvből kiszakadt izomkolosszusként, hanem pusztán egy teljesen hétköznapi, falubikája-típusú bunkóként jelenik meg (szövege és dalai jobban is illenek így hozzá). Az is valószínűsíthető, hogy a Szörnyeteg predátorszerű megjelenését szintén inkább a szükség szülte, semmint a művészi szabadság, poénként azonban kétségtelenül hatásos. Ugyanez nem mondható el az elvarázsolt kastély lakóinak ruházatáról. Különösen a magyar előadásban Madame de la Nagy Komódnak hívott, operaénekesi babérokra törő ex-társalkodónő megjelenése vállalhatatlan (jelmez: Alina Latan): fájón emlékeztet az óvodai mesedélelőttökön előadó haknitársulatok gyengébb alkotásaira. Az ehhez hasonló apró kilengéseket leszámítva azonban koncepcionálisan és zenei értelemben is korrekt előadást láthattunk.
Matei Chioariu, Cristina Vlaicu (fotó: Budapesti Operettszínház)
A herendi porcelán-motívumok, akrobaták és minden földi jó segítségével felpörgetett látványvilágú, Böhm György által rendezett operettszínházi előadás ismeretében kifejezetten furcsa volt látni a temesvári változat némely megoldását. Ugyanakkor annak fényében, hogy a produkció előkészítésének összköltsége mintegy negyvenede volt annak, amennyit egy átlagos budapesti musicalshow-ra fordíthatnak az alkotók, a temesvári közönség egy ötletes, kreatív mesemusicalt láthat a nagyrészt magyarokból álló alkotócsapat munkája nyomán.
Somogyi Szilárd rendező az előadás kapcsán elmondta, hogy mindig nagyon inspiráló számára Romániában dolgozni, hisz akár Erdélyben, akár román nyelvterületen rendez, a másfajta színházi szokások miatt több szempontból a magyarországitól eltérő módszerekkel kell dolgoznia. Ráadásul, bár hivatalosan sok pénz jut Romániában a kultúrára, ez sem a színházak technikai felszereltségén, sem az előadások létrehozására jutó összeg mértékén nem látszik, így a meglehetősen szűkre szabott korlátok szükségszerűen kreativitásra sarkallják az alkotókat.
– Nehézséget jelentett az is, hogy Romániában nincs musicalképzés, így különböző színházakból kellett kihalászni azokat a művészeket, akik kellően jól tudnak énekelni ehhez az előadáshoz. Tartottunk egy castingot, ahol mindezt fel tudtuk mérni, végül ezt követően alakult ki a végleges szereposztás. A Gastont játszó Victor Bucurt és a Szörnyeteget megformáló Matei Chioariut már ismertem Bukarestből, és tudtam, hogy remekül énekelnek, ugyanakkor nagyon örülök, hogy az Operaházból csatlakozott hozzánk Christina Vlaicu, aki a Szépség szerepében nagy bravúrt hajtott végre azzal, hogy elkezdett játszani. Romániában ugyanis még mindig úgy működik az operajátszás, hogy az énekesek csupán bejönnek, eléneklik az áriájukat, majd kimennek – összegzett Somogyi Szilárd.
Victor Bocur (középen) (fotó: Budapesti Operettszínház)
– Végül meglehetősen vegyes csapat jött össze, hiszen hozzájuk csatlakoztak a Temesvári Nemzeti Színház művészei is. A három különböző színházi területről érkező társaság azonban nagyon jól tudott együtt dolgozni: kíváncsiak voltak egymásra, kíváncsiak voltak ránk, valamint nagyon nyitottak a Romániában még kevéssé elterjedt zenés színházi világra is, mindez pedig erős katalizátorként működött, és segített legyőzni a nehézségeket. Bízom benne, hogy sok alkalmat élhet meg ez az előadás, hisz immár egyfajta missziónak tekintem a magam számára, hogy segítsek Romániában meghonosítani az ott még gyerekcipőben járó zenés színházi világot – tette hozzá a rendező.
Somogyi Szilárd a közeljövőben is lehetőséget kap arra, hogy az Operettszínház nagyszínpadától eltérő helyen kísérletezzen, hiszen a Nagymező utcai teátrum az ő rendezésében mutatja be november 20-án a Raktárszínházban a zenéssé alakított Virágot Algernonnak című darabot. A Kerényi Miklós Máté, valamint a színházban vendégként bemutatkozó Földes Eszter főszereplésével fémjelzett előadás próbafolyamata már javában zajlik.
