7 ajánlat hétfőtől hétfőig, a hét 7 napjára, 7 vagy több pontot kapott előadásokból. A 7 óra 7 jövő heti ajánlója a hét utolsó napján, este 7 óra 7 perckor.

Hétfő (október 26.): Francia rúdugrás / Manna, Orlai Produkció / helyszín: Centrál Színház

Első randevúra kicsit talán merész döntés, de azoknak, akik harmadszorra is találkozásra adják a fejüket, mindenképpen javasolt a Mohácsi István által írt és rendezett vígjáték. Kevéssé szégyenlősöknek akár elsőre is. A színlap szavaival: egy sodró lendületű, és még fülledtebb erotikájú komédia a párkapcsolatokról, a szex titkos szabadkőműveseiről és magáról a szexről azoknak, akiknek kevés a Káma Szútra.

          Francia rúdugrás - Urbán Tibor, Herczeg Adrienn, Kovács Patrícia (fotó: Mészáros Csaba)

Turbuly Lilla, aki 9 pontra értékelte az előadást, így összegzi a látottakat: „sokan vannak, akik azért mennek színházba, hogy két-három órára elfeledkezzenek a saját gondjaikról, hogy nevessenek és szórakozzanak. Számukra a Francia rúdugrás ideális választás lehet. Olyan, mint egy jó desszert: nem fekszi meg a gyomrot és nem is émelyít. Ha pedig véletlenül valamelyik szituáció vagy szereplő ismerősnek tűnik, az kizárólag a – Mohácsi István fedőnevet viselő – véletlen számlájára írható.”

Kedd (október 27.): Buborékok / Radnóti Színház

Ha az előző napi Mohácsi-előadás önmagában nem lenne elég, Csiky Gergely 132 éves, szomorú komédiáját már két Mohácsi jegyzi: Mohácsi István és Mohácsi János közösen írta színpadra, és Mohácsi János rendezte. Ahogy a színlap összegzi a látnivalókat: a családja széteséséhez asszisztáló családfő, a valóság elől vásárlásmániába menekülő, akarnok anya, a morális tartás nélküli gyerekek, a politikai korrupció, az egyre növekvő adósság- és hazugságbuborékok, amit csak fújunk, fújunk, pedig tudjuk, mi lesz a vége.

            Buborékok (fotó: Dömölky Dániel)

Dicsuk Dániel 8 pontot adott a produkciónak: „az előadás egyik legnagyobb erényét maguk a színészek (és harmonikus együttjátszásuk) jelenti. (…) A tipikus Mohácsi-szóviccek, Kovács Márton briliáns, az előadással együtt élő zenekara, Khell Zsolt látványos és működő, modern és gazdag lakásokat idéző díszletei, a Remete Kriszta tervezte, vagyonba kerülőnek látszó ruhák, mind-mind tökéletesen passzolnak a darab vígjáték-faktorához, ugyanakkor maguk is egy-egy olyan buborékká válnak, amelyeknek ki kell pukkanniuk.”

Szerda (október 28.): Mennyekbe vágtató prolibusz / Katona József Színház, Budapest

Fekete Ernő Weöres Sándor verseket mond. Mielőtt bárki is legyintene, Zsedényi Balázs maximális, 10 pontot adó kritikájából idézünk: „A nagy találkozásokból többnyire sztorik, ritkábban barátságok, esetleg szerelmek szoktak születni, legritkábban egy előadás. Pedig Fekete Ernő és Weöres Sándor találkozása maga a nagy találkozás, a maga tökéletes hétköznapiságában. (…) Ahogyan magától értetődik az előadás minden egyes szava is, ami elhangzik a színpadon, és nem azért, mert minden betűt, minden sort értünk, hiszen ez talán még olvasva is nehéz lenne, hanem azért, mert aki mondja, az érti, hogy miről beszél. És ez nem a szavak szintje.”

           Mennyekbe vágtató prolibusz - Fekete Ernő (fotó: Dömölky Dániel)

Csütörtök (október 29.): Bányavakság / Pécsi Nemzeti Színház, Csiky Gergely Színház, Kaposvár / helyszín: Pécsi Nemzeti Színház

Székely Csaba erdélyi történetét bezárt bányával, magyarlakta faluval Bérczes László állította színpadra. Munka tehát nincsen, alkoholizmus és korrupció annál inkább. Mindezek tetejébe polgármester választás közeleg. A rendező mondta korábban az előadás tétjéről, hogy „Az igazi kihívás: (…) vajon sikerül-e az elesett, elbukott, de szánandó és szeretnivaló embert felmutatni, sikerül-e a jót, de legalább annak vágyát felzengetni akkor, amikor körülöttünk és bennünk tarol a rossz."

               Bányavakság - Szula László (fotó: Memlaur Imre)

„Székely Csaba Bánya-trilógiájának talán legnagyobb társadalmi haszna, hogy azt az árvalányhajas székely-pátoszt, amiből olcsón kovácsolható politikai tőke, autentikus nézőpontból, szerethetően, de kíméletlenül építi le. (…) A kaposvári társulat Bérczes László vezetésével alapvetően ezeket a sorsokat akarja felfejteni, és igaz, eközben kétségkívül csorbul Székely Csaba éles, elsősorban a sajátos nyelvezetre épülő humora, de úgy tűnik, a darab elbírja a kisreál felé való elmozdulást” – írta Zsedényi Balázs 7 pontos kritikájában.

Péntek (október 30.): Én és a kisöcsém / Budapesti Operettszínház

Dicsuk Dániel 7 pontra értékelte a produkciót: „Mivel az előadás elsősorban és alapvetően szórakoztatásra készült, dicséretes, hogy próbál valamennyire aktuális is lenni. Ráadásul a fiatalos lendület és a nem rossz értelemben vett hatásvadász elemek mellett épp az újszerűség és tartalmasság, valamint mindezek eltalált aránya miatt sikerült jól az előadás.”

            Én és a kisöcsém - Dolhai Attila, Szinetár Dóra (fotó: Budapesti Operettszínház)

Szombat (október 31.): karamazov / FÜGE Produkció, Mu Színház / helyszín: Mu Színház

„Faragó Zsuzsa dramaturg, Laboda Kornél rendező és a négy színész a tankönyvekbe merevített, nagy orosz klasszikus képe helyett egy, a humortól és a csipkelődéstől sem mentes, őrületeiben nagyon is mai „Fegya Dosztojevszkijt” látott meg a regényen keresztül” – írta Turbuly Lilla az előadásról. „A színészek érezhetően személyes ügyként élik meg az előadást, hozzátéve a magukét a dalokon kívül a szöveghez is. Ez a kisbetűs karamazov elsősorban az ő generációjuk apadilemmájáról, leválásáról, útkereséséről szól” – folytatja szerzőnk írásában, amelyben 8 pontra értékeli az előadást.

          karamazov - Adorjáni Bálint, Orosz Ákos, Jankovics Péter, Lazók Mátyás (fotó: Börcsök Mihály)

Vasárnap (november 1.): Tíz emelet boldogság / Budapest Bábszínház, Mesebolt Bábszínház, Szombathely / helyszín: Budapest Bábszínház

Gimesi Dóra meséjét a városba költözött, társasházzá vált óriásokról Kovács Petra Eszter rendezte, és Hannus Zoltán játssza. A mi óriás hőseink szerelmesek, ami rengeteg kalamajkához vezet. Óriási nevetések és óriási könnycseppek kísérik történetüket – áll a színlapon.

          Tíz emelet boldogság - Hannus Zoltán (fotó: Éder Vera)

Csatádi Gábor 9 pontosra értékeli az előadást: „A házóriások és az őbennük élő lakók egymásra találása lenne a boldogság? Nagy szerencse, hogy a bábjáték nem akar valami sablonosat és patetikusat adni, de még sugallni sem. Inkább csak a társtalanságunkból eredő mogorvaságunk okaira irányítja a felnőtt-gyerek, gyerek-felnőtt figyelmet, tisztán, könnyeden és ösztönös természetességgel.”