Egy előadás - tíz kritikus - tíz gondolat. Kiad egy egészet?
A rossz kritikánál is van rosszabb: ha egy előadásról nem írnak semmit. A semmiből mi sem tudunk válogatni, a komoly kritikai visszhangot kiváltó előadásokról született írásokból viszont igen. Reméljük, ezzel a nézőket és az alkotókat is segítjük a tájékozódásban.
Alföldi Róbert semmiféle gyalázatot nem művelt Ionesco másodvonalbeli opuszával, amikor előrerántotta a hetvenes évekből a mába, még csak rángatnia sem kellett, jött az magától.
(Csáki Judit: "És még alacsony is vagy", revizoronline.com)
Makbett (fotó: Mészáros Csaba / Kultúrbrigád)
Nézegetem az átriumi Makbettről készült fotókat. Csupa érdekes, humoros jelenet. Hogy jöhetett ki ezekből majdnem két és fél órán át tartó tömény és idegesítő unalom? Talán főképp a darabban van a hiba.
(Zappe László: Tíz napra két Alföldi, nol.hu)
Narancs (színű) országot álmodtam én, ahol minden narancs volt, minden narancs, de nem csak kívül: csontig, velőig narancs, narancs, narancs, narancs, narancs. Kár is mismásolni: hatalmas narancsszínű molinókkal kitapétázott színpadnak a narancs lépcsőin, a narancs várfalakon jön-megy itt mindenki.
(Csatádi Gábor: Narancsszínű országot álmodtam, art7.hu)
Sötét öltönyös emberkék rohangálnak föl s alá, akár az óvodában a magukkal nem bíró gyerekek. Röpködnek a trágárságok és a véres tőrök. Mert az ölés hatalom, és a mások feletti uralom kéjt okoz.
(Marik Noémi: Almalé félelem ellen, vasarnapihirek.hu)
Duncan, az alacsony növésű király országában “a reformok működnek”, de persze vannak, akik jobban csinálják, vagy legalábbis meg vannak győződve arról, hogy jobban csinálnák.
(Kónya Rita Veronika: Makbett: félelem és zsarnokság ellen almalé, euronews.com)
Alföldi banyái népviseletet hordanak és tájszólásban beszélnek, ami elsőre humoros, de egy ilyen egyszerű geg egy egész előadáson kitartva óhatatlanul elcsépeltté válik, még akkor is, ha a szipirtyók közben a népi hacukákat ledobva go-go-girl-ökként prezentálnak nekünk show-t.
(Kiss Csaba: Szlogenszínház, prae.hu)
Az előadás karakterét elsősorban Gergye Krisztián koreográfiája adja meg. Az író által is elrajzolt figurák mintha zsinóron rángatott bábok lennének.
(Nánay István: Lehangoló kép jelenről-jövőről, szinhaz.net)
A hűség mint szopás, a gyilkosság mint szexuális erőszak ráadásul elkoptatott megoldások, már pusztán az előadásban használt mennyiségük miatt is.
(Hajnal Márton: Alföldi Róbert poénjaira síri csönd a válasz, vs.hu)
Makbett (fotó: Mészáros Csaba / Kultúrbrigád)
Ezt nézd meg! – mondja az előadás, és van mit nézni azon, amit mutat. Ebben a színpadi világban az alvilág helyére az altest, a hétköznapi semmilyenség helyére a baszdmegoló tahóság, a hatalom őseredeti akarása helyére a mindent akarás embrionális akarata lép.
(Török Ákos: Ahogy kifutunk az időből, 7ora7.hu)
A vége, amikor Macol, az új uralkodó már megjelenésében is egy „szép új világot” jelezve, elegáns öltönyben, a többiek festett-maszkos arcától eltérően kendőzetlenül mondja a képünkbe, hogy higgyük el, ettől kezdve minden sokkal rosszabb lesz, valóban üt.
(Turbuly Lilla: Játszótér csúszdával, irodalmiszemle.bici.sk)
Szerkesztette: Turbuly Lilla
