7 ajánlat hétfőtől hétfőig, a hét 7 napjára, 7 vagy több pontot kapott előadásokból. A 7 óra 7 jövő heti ajánlója a hét utolsó napján, este 7 óra 7 perckor.

Hétfő (november 9.): Otthon / Dollár Papa Gyermekei / helyszín: Trafó

A Dollár Papa Gyermekei úgy jött létre, hogy három fiatal színművész együtt maradt, miután frissen végeztek Kaposváron. Az együtt maradás sem akkoriban nem volt szokatlan, sem most nem lenne az, a játékmód, amit választottak, az már sokkal inkább. Minden színészi allűrtől és mesterségbeli trükktől mentes, természetesre hangolt játékuk a kicsiny, nézőkkel közös terekben, keresetlen intimitást ad az előadásaiknak. Első három bemutatójuk trilógiává állt össze, és a család témakörét járta körbe (vagy inkább keresztül-kasul). Ennek második darabja az Otthon, amely Strindberg A pelikán című drámájából indul ki.

          Otthon - Erdős Bence, Kiss-Végh Emőke, Ördög Tamás (fotó: Drucker Dávid)

Ahogy mindezt Török Ákos megfogalmazta írásában, amelyben 7 pontosra értékelte az előadást: „A társulat alapító tagjai készségszinten beszélik azt a (szoba)színházi nyelvet, amely nem messze ható karakterjegyekkel, hanem testközelre fojtott jelenléttel építkezik. A figurák életszerűségét a belső teljes elrejtésének és leplezetlen megmutatkozásának váltakozásai még tovább fokozzák. Úgy vannak közöttünk, mint közülünk egy: lézengenek, ki tudja, honnan indítanak beszélgetéseket, majd egyszer csak kipattan belőlük a félelem és a mocsok.”

Kedd (november 10.): Kabaré / Budapest Bábszínház

Alföldi Róbert rendezőként és Vörös Róbert műfordítóként és dramaturgként napjaink Magyarországára helyezik át a második világháború kitörése előtt, a fasizálódó Németországban játszódó történetet.

            Kabaré - Mórocz Adrienn (fotó: Toldy Miklós)

„Formai oldalról a színészi és a bábjáték átgondolt, következetesen végigvitt együttese teszi egyedivé az előadást. Hoffer Károly bábjai nagyon pontosan jelzik a szereplők sorsát, életstádiumát. Hasonlóan az általa rendezett Semmihez, a fiatalok arca még sima, szinte jellegtelen, még csak ezután íródik majd tele. Schneider kisasszony és Schultz úr bábjai viszont minden részletükben kidolgozottak: arcukon az életük és a jellemük, amihez még a Schneider kisasszony kiugró térdkalácsán meggyűrődő harisnya is hozzátartozik” – írta Turbuly Lilla az előadásról 8 pontos kritikájában.

Szerda (november 11.): Toldi / Színház- és Filmművészeti Egyetem / helyszín: Thália Színház, Budapest

Vannak, és nem is kis számmal vannak olyan vizsgaelőadások a színművészeti felsőoktatásban, amelyeket a dolgok szerencsés állása következtében tovább tudnak játszani még éveken keresztül. Ehhez még csak nem is feltétlenül kell egy előadásnak igazán jónak lennie. Horváth Csaba rendezése, amely a fizikai színházi rendező-koreográfus osztály a negyedéves vizsgaelőadása volt, nem ebbe a kategóriába tartozik.

          Toldi (fotó: Dóka Attila / Observer)

Éles Gergely egyértelműen fogalmazott a kritikában, amelyben 9 pontra értékelte az előadást: „Az előadás sodróan lendületes, izgalmas, végig leköti a nézők figyelmét. Emellett megmutatja, hogy Arany János 1846-os művének története és szövege egy kicsit sem poros. Eleven, érvényes és mai, úgy, ahogy van.”

Csütörtök (november 12.): Mese az igazságtételről avagy A hét szamuráj / Örkény Színház

Egy japán filmklasszikusból és egy - a tatárszentgyörgyi romagyilkosságok kapcsán készült - riportkönyvből született az előadás, amelyet Polgár Csaba állított színpadra. Ennek kapcsán akár az is eszünkbe juthat, hogy vannak dolgok, amelyek nem függnek tértől és időtől.

Mese az igazságtételről avagy A hét szamuráj - Znamenák István, Terhes Sándor, Nagy Zsolt (fotó: Toldy Miklós)

Soós András 7 pontra értékelte az előadást: „Polgár Csaba rendezése a Merlin avagy isten, haza, család után ismételten egy olyan gondolatot csempész a magyar ember fejébe, hogy a legalapvetőbb dolgainkat kéne felülvizsgálni, és nem lehet megoldás egy általános iskolás gyors bocsánatkérés. A Mese az igazságtételről időnként humoros, időnként örök érvényű igazságokat fogalmaz meg: a nevéhez hűen, mint egy mese. Már csak egy dolog szükséges: ne csak azok a nézők cipeljék magukkal egy életen át a történetek tanulságát, akik még felkiáltoznak a színpadra, ha a gonosz megjelenik.”

Péntek (november 13.): Játék a kastélyban / Vígszínház

Amennyire szellemesek Molnár Ferenc vígjátékai, annyira ritka az, hogy sikerül igazán jól színpadra állítani a maga korában komoly detonációval a polgárosodó Budapest arcába robbanó darabokat. Marton Lászlónak ez sikerült.

                                     Játék a kastélyban - Lukács Sándor, Tornyi Ildikó

„Sokszor mondják, hogy a Játék a kastélyban magáról a színházról szól. Hogy ezt Marton László is így gondolja, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az előadás elején a szinte teljesen csupasz színpadtér látható, elöl minden bútor, meg a csillárok, ez utóbbiak aztán eltűnnek, hogy ne a szép ablakra, a míves berendezésre kelljen figyelnünk – hanem csak a darabra, a játékra, a színészekre. Van is mire figyelni: Molnár Ferenc művéről a Vígszínház bebizonyítja, hogy az élő, szép, kedves, szórakoztató, szellemes, és egyáltalán nem avítt, sőt” - írja az előadásról Ugrai István, aki 9 pontra értékelte az előadást.

Szombat (november 14.): Vitéz Mihály / Weöres Sándor Színház, Szombathely

A szombathelyi Weöres Sándor Színház névadója születésének 100. évfordulójára drámaírói pályázatot hirdetett, melynek 173 jeligés anyagából választotta ki a szakmai zsűri a nyertest, a nagy sikerű Bánya-trilógia írójaként ismertté vált Székely Csaba Vitéz Mihály című drámáját.

             Vitéz Mihály (fotó: Mészáros Zsolt)

Turbuly Lilla 8 pontra értékelte az előadást: „Béres Attila ironikus történelmi parabolát rendezett a drámából, erős áthallásokkal, mint amilyen például Vitéz Mihály Kelet és Nyugat közötti hányódása, hintapolitizálása. Bajomi Nagy György pedig remekel a címszerepben. (…) A dráma emlékeztet is meg nem is Székely Csaba korábbi, kivételes sikert aratott Bánya-trilógiájára. Abban mindenképpen, hogy ezúttal is merészen nyúl hozzá megmerevedett toposzokhoz, emberközelbe hozza a történelmet, és nem átall nevetni azon, amin sírni vagy legfeljebb sírva-vigadni szokás.”

Vasárnap (november 15.): Túl a Maszat-hegyen / Pesti Színház

Múlt héten a Budapest Bábszínház előadását ajánlottuk – úgy tűnik, Varró Dániel verses meséje jó alap egy jó előadáshoz.

            Túl a Maszat-hegyen (fotó: Almási J. Csaba)

"Hogy lehet-e még izgalmasabb, még szórakoztatóbb és még fantáziadúsabb az egyik, ha nem a legjobb új mesénk? Lehet, méghozzá nem is kicsit. Ötlet, eredetiség, frissesség, szellem – igazi családi mese vár mindenkit a Pesti Színházban" - ajánlotta az előadást Nyulassy Attila 8 pontos kritikájában.