Egy előadás - tíz kritikus - tíz gondolat. Kiad egy egészet?
A rossz kritikánál is van rosszabb: ha egy előadásról nem írnak semmit. A semmiből mi sem tudunk válogatni, a komoly kritikai visszhangot kiváltó előadásokról született írásokból viszont igen. Reméljük, ezzel a nézőket és az alkotókat is segítjük a tájékozódásban.
„A színpadon csak típusok, eszközök mozognak, nem pedig érző, élő emberek, akiknek mintha nem sorsuk lenne, hanem csak egy feladatuk: hogy cselekvéseikkel újabb és újabb jelképeket tegyenek érthetővé.” (Kovács Bálint: „László Petra és az őszödi beszéd is színpadra került”, Origo.hu)
Fácántánc (fotó: Toldy Miklós)
„A felvonultatott figurák egyszerre típusok és egyéniségek, a Pintér Béla megformálta nagyhatalmi politikusok groteszk, kontextust teremtő karikatúráján kívül senki sem fekete-fehér.” (Ady Mária: „Nehéz kenyerünk”, Élet és Irodalom)
"Szépen, áttételesen az elmúlt negyedszázad magyar történelmét látjuk itt kicsiben: a keleti csapatok kivonulnak, a nyugatiak bevonulnak, színleg kiépül a demokrácia, valójában soha; és hiába törekszünk nyugat felé, ott sem találjuk a helyünk, s megindulunk ismét keletre." (kiss csaba bé: „Ihol jönnek a törökök”, 7óra7)
„Úgy beszél a világról (a világunkról), hogy csak sírni lehet rajta röhögés közben. Kafkai léthelyzetekbe ágyazott, szürreáliákat ostromló, stilizáltan sültrealista játék.” (Kovács Dezső: „After party”, Art7)
Fácántánc (fotó: Toldy Miklós)
„Az olykor Tinódi Lantos Sebestyén modorában megszólaló szöveg és a fantasztikus fordulatokat sem nélkülöző cselekmény gúnyiratnak megfelel.” (Zappe László: ”Igazgató- és rendszerváltás kompországban”, Népszabadság)
"Az előadás klasszikus shakespeare-i átöltözések és kortárs nemváltások játékára épül, hisz Pintér szereti a színházi truvájokat." (Tompa Andrea: "Már készül a te jövőd", Magyar Narancs)
„Pintér azzal kerüli el a jórészt maga által teremtett divat felszínes hajhászásának hibáját, hogy minden jelenet, geg, szövegrészlet, szó, gesztus, hanglejtés, játék valamennyi apró részletét műgonddal kidolgozza.” (Kutszegi Csaba: „Fácántojóból fácánkakas”, Kútszélistílus)
„Az indián törzsfőnököket és az ősmagyar sámánokat egyszerre idéző fácántánc Csákányi Eszter előadásában nyeri el teljes abszurditását.” (Sághy Erna: "Önsorsrontó törzsi játszmák", HVG)
Fácántánc (fotó: Toldy Miklós)
„A Fácántáncban a kellékek és a díszletelemek felhalmozásával éri el Pintér azt az ürességet, amit korábban a Szutyok, vagy a Bárkibármikor színpadképe érzékeltetett.” (Antal Klaudia: „A fácánokat lelövik”, Színház.net)
„Megannyi kellemetlenség láttán meglepően kellemes estét ígér az előadás: nincs nagy felismerés, megrendülés, katarzis. Ráismerés van: hogy mindig így volt vagy lehetett volna, és mindig így lesz, ha nem csináljuk másképp.” (Csáki Judit: „Volt, van, lesz”, Revizor)
Szerkesztette: kiss csaba bé
